Hol találok a Bibliában olyan igéket, amelyek úgymond arra bíztatnak, hogy menjek közösségbe és vállaljak közösséget más hívő emberekkel is, akármilyen állapotban is vagyok hitéleti szempontból és akárhol is tartok a hitben?

Sajnos sokszor nehezen merek másokhoz fordulni, mert félek attól, hogy ha másoknak kitárulkoznék a problémáimmal és elmondanám nekik a dolgaimat, akkor ezáltal sebezhetőbbé válnék a sátán számára és úgymond eszközt adnék mások kezébe, hogy hátba szúrjanak.

Tehát arról van szó, hogy sajnos nincs olyan ember, akiben tényleg, őszintén megbíznék és kimerném önteni neki a szívemet. Egyedül Istenben bízom, olyan szempontból, hogy Ő az egyetlen, akivel megmerek osztani bármit, és kimerem neki önteni a szívemet. Bár való igaz ez sem mindig megy, de az most lényegtelen.

Szóval van egy ilyen elgondolásom, hogy nem szabad másokhoz fordulnom, mert akkor tulajdonképpen fegyvert adok a kezükbe, amit felhasználhatnak ellenem, legyen szó hívő vagy nem hívő emberről.

Mondjuk itt helyben nem is igazán van olyan közösség, aminek úgy érzem szívesen a tagja lennék, ami azt illeti, de lehet hogy mégis érdemes lenne megpróbálkozni vele, hiszen már kikészít az egyedüllét.

És most végezetül azokat kérdezném, akik nem keresztény közegben nevelkedtek úgymond, hanem egy kvázi ateista létből tértek meg Istenhez.

Mikor mentetek közösségbe? Rögtön a megtérésetek után kerestetek magatoknak egyet vagy ez csak később került szóba?

Tudom lehet kicsit buta kérdés, de már több, mint egy éve annak, hogy megtértem és újászülettem Krisztusban, de még egyetlen közösségnek sem voltam a tagja soha.

Mégis hogyan keressem magamnak megfelelő közösséget, gyülekezetet, s mennyire szükséges ez, s akik járnak valamilyen közösségbe, milyen pozitívumokat kölcsönöz ez az életükbe?