Istennek mi a neve? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

A JHVH nevet pedig Isten adta magának. Nem csak a zsidóknak, hanem mindenkinek.

Tehát akkor egy személytelen erő adta magának e nevet?

Isten a legfelsőbb személy, egyáltalán nem igaz, hogy személytelen.

Ezek a nevei amiket az emberek adtak. Nem lehet Őt emberi aggyal felfogni. Neki nincs olyan neve, mint "nagy Elemér"

Ő a Legfelsőbb szmély...minden az övé és minden ő, DE UGYANAKKOR SZEMÉLY. Külső megnyilvánulása az anyag, belső megnyilvánulása a lélek. De az tiszteletlenség mikor a kilinccsel is azonosítjuk, mert az csak a külső energiája...lelke nincs a kilincsnek.

Tehát minden név amit emberek adnak neki az ő maga...nem a neven van a lényeg, hanem a legfelsőbb személyén. Ő abszolút...nem lehet őt ezért névbe zárni...csak mi emberek vagyunk végesek és ezért névvel kell illetnünk mikor beszélünk róla.

Már ne is haragudj, de ez egy álokoskodás... Mindennek, mindenkinek nevet ad az ember, teljesen logikusan és érthetően. Az, hogy a világos megkülönbözhetőség végett, többek között az emberek által kitalált sok hamis isten miatt, magának is kinyilatkoztatott egy örök nevet, ugyanígy logikus és szükségszerű is!

Pont a legfelsőbb lénynek ne lenne egy általa kinyilatkoztatott személyes neve? Miért? Mert te és manapság sokan mások így hiszik?

Alapvető fogalmi ellentmondásba kerültél mellesleg, amikor azt írtad, hogy Isten mindenben ott van. Aztán az ajtókilincset viszont nem lehet vele azonosítani, mert az csak az energiájának a megnyilvánulása, nincs is benne "lélek". Akkor miért spekulálunk azon az egyértelmű bölcsességen túl, amit a Biblia feltár róla.

Az Őrtorony-droidok azon demagóg kérdése, hogy "Na vajon van-e neve az Istennek?", sokkal fontosabb kérdés az, hogy milyen értelemben vett neve van az Istennek. Erről lásd: [link]

Jézus és az apostolai, illetve a szentírók Istenre úgy utalnak, mint "Atyára", ennek ellenére a JT-k mégse így utalnak rá, elsősorban. Hogy miért? A kétosztályos megváltástanuk okán. Szerintük a szó tulajdonképpen értelmében csak a "felkentek" (belős párt tagjai) kiálthatnak Istenhez úgy, hogy "Abba! Atyám!", vagyis tulajdonképpen csak ők érhetik el az istengyermekségséget, akik mint Isten (fogadott) fiai valóban Atyjuknak szólíthatják az Istent. Az újszövetségi reménység ígéretéből kisemmezitett többieknek egyszerűen csak a "Jehova marad", hiszen ők nem Isten fiai, hanem csak szolgái, vagy "barátai", mint a korlátozott ószövetségi időkben.

A JT-k, amikor feldobják a bibliai ismeretekkel nem rendelkező némeknek az kedvenc istennév kérdésüket, valami olyasmit szoktak felvetni, hogy pl. "Lehetünk-e valakivel szoros kapcsolatban, ha nem használjuk a nevét?" Saját kérdésük lövi őket agyon. Ugyan hogyan szólítja az ember a hozzá legközelebb állókat? Például a szüleit? A nevén vagy például úgy, hogy "anyu" és "apu"? A házastársa vajob melyik megszólítást érzi közelebb állónak? Azt, hogy "kedvesem" vagy a polgári nevét?

A "Jehova" név erőltetése valójában igazi szimbóluma annak, hogy milyen messzire tolta az Őrtorony Társulat a valódi keresztény reménységtől, az istengyermekségtől az embereket. Egy távoli, rideg hadúrra, akit mint mondjuk a főnökét, a hivatalos nevén kell szólítania, és aki nyugodt szívvel elpusztítja, hanem szolgálja elég buzgón az Őrtorony Társulatot.

Én a szüleimet nem a keresztnevükön szólítom, hanem úgy, hogy "apu" és "anyu". A feleségemet úgy szólíítom, hogy "kedvesem", "szívem" stb. és nem a keresztnevén. Mit gondolsz, velük belsőségesebb a kapcsolatom, vagy a munkatársaimmal?

Jézus mindig "Atyaként" és nem "Jehovaként" mutatta be Istent, és a magam részéről ezt tekintem fontosnak. Ami az én véleményemet illeti az Őrtorony azért működtető ezt a Jehovázó-gőzhengert, mivel a tulajdonképpeni értelemben vett istenfiúság az ugye a belső párt (aka "felkentek") tagjainak van fenntartva, ők mondhatják, hogy "Abba! Atyám!" - így a fapados üdvösség várományosainak a "Jehova" marad, visszavetve egészen az ószövetségig.

"Jézus és az apostolai, illetve a szentírók Istenre úgy utalnak, mint "Atyára","

Már az első mondatod sem igaz!

Az Újszövetségben sok helyen nem ezzel a névvel illetik.

Direkt odaírtam a félreértések elkerülése végett, hogy az anyag a külső megnyilvánulása, de nem a teljessége. Az csak a belső energiájával együtt alkotja az egészet.

A kilics tehát az övé, de nem azonos vele. Az teljesen igaz, hogy vannak "hamis" Istenek, azonban az csupán azt jelenti, hogy nem a legfelsőbbet szolgálja, hanem valamely félistent például. Ezek már metafizikai kérdések és nem megyek bele, mert nem ez volt a kérdés.

Tehát az ember nevet ad neki, de nem mindegyik az amit ő nyilatkozott ki, mert nem minden esetben sikerült vele kialakítani a kapcsolatot, hisz sajnos már régen sem mindenki ismerte, emlékezett rá. Így más energiák könnyű szerrel "megvezették" az embert.

Amit ki is nyilatkozott nevet azért tette, mert az embernek szüksége volt rá.

Pontosabban így:

"Jézus és az apostolai, illetve a szentírók Istenre (többek között) úgy utalnak, mint "Atyára","

Az "Atya" nem Isten tulajdonneve, amit ugyanolyan módon hangsúlyozott, mint a JHVH-t. Az "Atya" egy rang, melyből rengetegféle található meg a Biblia újszövetségi részében is.

És mivel Jézus Atyjában logikusan ugyanazt az egyetlen Isten kell tisztelnünk, mint az ószövetségi JHVH-ban, így nem olyan nagy probléma azonosítani vele. Isten nem váltott nevet.

Jó oka van annak, hogy nem sokkal a Biblia megírása után miért hagyták ki ezt a nevet az újszövetségből, de erről már sokszor írtunk.

"Direkt odaírtam a félreértések elkerülése végett, hogy az anyag a külső megnyilvánulása, de nem a teljessége. Az csak a belső energiájával együtt alkotja az egészet."

És az nem lehet, hogy az anyagi és az élővilágot, a maga törvényeivel Isten "egyszerűen" megteremtette és bár az Ő tulajdona, ahogy a Biblia fogalmaz, de nem az "Ő része" a szó szoros értelmében?

Mert ha elégetek egy darab fát, akkor "Isten egy darabját égetem el" - persze az energia-megmaradás törvénye mellett?