Miért találok egyre több ellentmondást a Bibliában?

"Ahh, az erkölcsi útmutatás. Néhány kedvenc részem: ...."

Gondolj bele milyen lehet az a sztori, ami nem fért be a Biblia keretei közé. Lehet majd kiadnak hamarosan egy Hardcore edition-t is. Lesz mit lapozgatni téli estéken :D

A nem keresztények gyakran felvetik a Bibliával szembeni ellenvetéseik között a kanonizáció módját. Elképzelésük szerint ugyanis volt rengeteg irat, evangélium és apostoli levél, amelyek között néhány vezető válogatott. Miután kiválasztották a nekik tetszőket, határozatot hoztak, hogy csak ezeket lehet a Biblia részének tekinteni, az összes többit nem.

Az ellenvetésük pedig arra vonatkozik, hogy nagy valószínűséggel a “válogató” vezetők kihagytak olyan könyveket, amelyek más képben tüntetnék fel Jézust vagy az egyházát. Épp ezért, mivel veszélyes iratokról van szó, azok nem kerültek be a Szentírásba, sőt, az olvasásuk is tilos, és pusztították is őket.

Azonban a kanonizáció abszolút nem így zajlott. A zsinatok során nem azt határozták meg, hogy mely könyveket neveznek onnantól kezve ihletettnek. Annyit tettek, hogy elismerték azokat a könyveket, melyek esetében az egyetemes egyház, mely használta őket, már felismerte az isteni eredetet.

Épp ezért én a kanonizációt nem a későbbi évszázadok zsinataival hoznám összefüggésbe, hanem az első századok egyházával és gyülekezeteivel. Ők voltak azok, akik olvasták és az istentiszteleteken használták az iratokat, és felismerték, hogy melyik szól isteni tekintéllyel, és melyik nem. Ha figyelmesen olvassa valaki az Újszövetséget, már abban is lehet a nyomait látni annak, hogy más gyülekezetek is olvasták a nem nekik címzett leveleket. Arra is van utalás, hogy Pál apostol levelei is közkézen forogtak a gyülekezeti használat során. Az első egyház tagjai voltak tehát azok, akik felismerték és elismerték az egyes iratok isteni eredetét. És ugyancsak ők voltak azok, akik elvetettek más, hamis tanokat valló írásokat. A későbbi zsinatok során csupán ezt az áthagyományozott kánon-listát ismerték el, és adtak neki vezetői tekintélyt. Így egységessé vált, hogy az egyház egésze mely iratokat használja az istentiszteletek során.

“Az egyház nem a Szentírás fölött, hanem abban az értelemben alatta áll, hogy a kanonizáció folyamata nem úgy ment végbe, hogy az egyház tekintélyt kölcsönzött a könyveknek, hanem úgy, hogy az egyház elismerte tekintélyüket. És miért? A könyvekről elismerték, hogy az apostolok bizonyságtételét tartalmazzák az Úr életéről, tanításáról, haláláról és feltámadásáról, és ezeknek az eseményeknek az apostoli értelmezése is megtalálható bennük. Az egyháznak mindig meg kell hajolnia ezen apostoli tekintély előtt” (John Stott: Az élő gyülekezet, KIA, Bp. 2009. p. 21.).

És hogy miért van tekintélye az apostolok írásának? Azért, mert Isten az apostolok és próféták alapjára építette fel az egyházat (Ef 2:20). Az apostolok és próféták képviselték azt az alapot, amely mindenkire vonatkozik, aki a keresztény egyházhoz akar tartozni. Az Újszövetség könyveiből kiderül, hogy a prófétálást és a tanítást mindenkinek meg kellett vizsgálnia. De annak, amit egy apostol mondott, mindenkinek engedelmeskedni kellett. Ott nem volt helye sem vizsgálatnak, sem okoskodásnak, sem ellenállásnak. Amit egy apostol mondott, az úgy volt. És ma sincs másként a helyzet.

A kanonizáció során tehát felismerték, mely könyvek szólnak apostoli és isteni tekintéllyel. Továbbadták ezeket a későbbi nemzedékeknek az egyházban. A könyvek pedig mindig — az apostoli tekintély miatt — engedelmességet várnak a magukat hívőknek vallóktól.

"A kanonizáció során tehát felismerték, mely könyvek szólnak apostoli és isteni tekintéllyel. "

Tehát én azt mondom: Kihagytak részeket a Bibliából, válogattak.

Szerinted meg felismerték, melyik könyv bír tekintéllyel.

A szavakat lehet csűrni csavarni, de nekem ez ugyan annak tűnik. Kit érdekel milyen célból történt a válogatás? Kit érdekel minek nevezzük? A végeredmény ugyan az.

Ehhez kapcsolódóan:

Pár dolog van ami a vallásokban irritál.

Ezek közül az egyik, hogy emberek döntenek és okoskodnak olyan dolgokról, amiket elvileg egy olyan Isten képvisel, ami mindenek fölött áll, és rendelkezik a végtelen bölcsességgel és tudással. Ezt egy olyan ember, amelyik alapvetően gyarló,hibázni képes, és gyakran szokott is, mentes az objektivitástól ,hogy képes felfogni? Egyáltalán csak a körvonalait látni? Sokszor a vallás inkább egy jó üzletnek tűnik, amit nagyon szomorúan látok. Ateistaként, tegyük hozzá.

A másik pedig a szabad akarat. Tegyük fel, hogy szabad akaratunk van, és bárhogy dönthetünk az életünk során. Ha rosszul döntünk, örök szenvedés vár ránk, elkárhozunk. Ez hol szabad akarat? Megtehetsz bármit, de ha rosszat cselekszel vége a dalnak. Innen következik egy másik érdekes kérdés, amin szeretek filózni, a "létezik a szabad akarat, vagy csak a külső hatásokra reagálunk, külső erők irányítanak?". Itt most nem az ezotériás baromságokra gondolok... Tudom, ez lerágott csont, és régóta törik ezen a fejüket az okosok... de akkor is...

A másik ami kiakaszt, az a hívők hozzáállása azokhoz, akik nem járnak velük a templomba hajbókolni. A templom maximum közösségi életet élni jó szerintem, ez az építsünk házat Istennek dolog szerintem bizonyos szempontból felesleges. Ha Van Isten, akkor mindenhol ott van. Ezért nem igazán látom értelmét a gyónásnak sem, ez is inkább csak az egyén lelkén könnyít, azt gondozza. Hívő ismerőseim ezt se fogják fel igazán. Isten így oldoz fel? Kétlem. Úgy vigyorognak mint a tejbetök, és lesajnálnak engem. Pedig az értékrendünk nem különbözik, sőt.

A vak hit eddig népirtást, háborúkat, csalódást, és szenvedést hozott az emberiségnek. Az, meg hogy most mindent megmagyarázunk, megcsavarjuk a mondatainkat, és végső esetben azzal vágunk vissza: higgy! Nekem kevés.

"A másik pedig a szabad akarat. Tegyük fel, hogy szabad akaratunk van, és bárhogy dönthetünk az életünk során. Ha rosszul döntünk, örök szenvedés vár ránk, elkárhozunk. Ez hol szabad akarat?"

Pál apostol egyszer azt írta, hogy "mindent szabad nekem, de nem minden használ" Nyilván nem kapott az ember abszolút szabadságot (mindennek a megtételére) a Teremtőjétől, de vajon hova vezetne, ha kapott volna? Szabad akarat és korlátlan szabadság között különbség van!

Miért lenne természetellenes, hogy befolyással vannak ránk a természeti törvények? Ez még nem határozza meg, hogyan gondolkozz, vagy hogyan dönts!

És ezen belül, miért lenne természetellenes és káros az embernek, ha az ok-okozat törvényének az elve alapján, következménye van mindenféle döntésének?

Ha nem lenne, nem lenne jó sem és rossz sem. De akkor nem volna ember sem, csak robot!

A vakhit, a hiszékenység mindig is "népszerűbb" volt a történelem során mint az értelmes, logikus és racionális alapokra helyezett istenhit. No, nem azért, mert nem lenne az embereknek rá igényük, hanem inkább mert a vallásaik szinte teológiát gyártottak arra, hogy pl. Isten létét kutatni nem érdemes, mert Ő egy axióma és ezt kiterjesztették sok-sok mindenre, ezzel elhomályosítva a lényeges válaszok keresésének a vágyát is.

Így a ledegradált laikusok osztálya már nem okozott az egyházaknak olyan sok gondot.

De(!) ez nem jelenti azt, hogy nem volt és van olyan eszme, mely ezt a sötétséget leveti magáról.

Nem ateizmusnak hívják, ez nem a materialista gondolkozás.

Ez a valódi és hiszékenységtől mentes teizmus!

Hihetetlen? Hogyan lehetne logikus és racionális ésszel bizonyítani Istent?

Így:

[link]

Ez a hit és hiszékenységet tárgyalja alaposan.

[link]

Ez pedig 19 istenérvre osztja fel a tudományos ismereteinket.

Jó olvasást!

„Tehát én azt mondom: Kihagytak részeket a Bibliából, válogattak.” – Azonban erről nem elégséges csupán ugatni meg visszaböfögni amit a tévében hallottál, hanem nem ártana bizonyítani is. Például elémtenni egy állítólag nem „kihagyot, válogatott” őspéldányt, mait idefeltételeztél. Ez ügyben ide irányítanálak: [link]

Az akaratszabadság nem azt jelenti, hogy következmények nélkül azt csinálhatsz, amit akarsz, hanem cselekedeteidről végső soron magad döntesz, téged terhel a felelősség. Az akaratszabadság az akaratnak az a képessége, hogy bizonyos esetekben önmagát tudja elhatározni, vagyis külső és belső kényszer nélkül maga választ cselekvés vagy nem cselekvés, illetőleg ilyen-olyan cselekvés közt.

Teljes determinizmus ( [link] tehát nincs.

Ez a „vallás csak egy üzlet, amit a parasztoknak találtak ki” szöveg éppen az bizonyítja be, hogy az ezt elmondó éppen abba az önálló gondolatokra képtelen kategóriába tartozik, amelybe a vallásosokat szeretné látni. Ezt a szöveget ugyanis bármely lakókocsi töltelék el tudja lőni.

Szó sincs arról, hogy az Egyháznál a szertartás lenne a lényeg. A szertartás mindig csak eszköz és keret, a lényeg mindig az Isten tisztelete s a kegyelem kiesdése és közvetítése. Még a szentségeknél is ez a lényeg, bár azoknál a külső cselekmény közvetlen eszközi szerepet is tölt be a kegyelem megszerzésében vagy növelésében.

Az Újszövetség „lélekben és igazságban” (Jn 4,24) folyó kultusza természetesen nincs kizárólagosan valamely helyhez kötve, mert Krisztus Isten igazi temploma, aki által a keresztények és az egész Egyház is a Szentlélek hatására az élő Isten templomává lesznek. Itt a földön azonban Isten népének szüksége van olyan helyekre, ahova a közösség összegyűlhet ünnepelni a liturgiát.

Az Újszövetség "lélekben és igazságban" (Jn 4,24) folyó kultusza nincs egyetlen helyhez kötve. Az egész föld szent, és az emberek fiaira van bízva. Amikor a hívek összejönnek egy helyen, elsősorban az fontos, hogy "mint élő kövek, lelki házzá épüljenek" (1Pt 2,4--5). A föltámadt Krisztus teste lelki templom, melyből élő vizek forrása fakad. A Szentlélek által Krisztusba beletestesülve mi magunk vagyunk "az élő Isten temploma" (2Kor 6,16).

Ahol a vallásszabadság gyakorlását nem akadályozzák, a keresztények istentiszteleti célra épületeket emelnek. Ezek a látható templomok nem egyszerűen gyülekezési helyek, hanem jelzik és kifejezik az adott helyen élő Egyházat, Isten hajlékát a Krisztusban kiengesztelődött és egyesült emberekkel.

A gyónás pedig egyáltalán nem arról szól, amiről te gondolod, ez nem csak lelki elbeszélgatés. A bűnt ténylegesen valóban mindig Isten bocsátja meg, de ehhez a bocsánathoz szentségi jelet rendelt. A bűnbocsánat elengedhetetlen része a bűnbánat. Ha nincs bűnbánat, akkor nem érvényes még a feloldozás sem.

Mondják sokan manapság, hogy „de hát a vallás álszenteket nevel.” Ó igen, éppen úgy, mint ahogy a legértékesebb anyaföldből is teremhet gaz és bojtorján. Azért mégis esztelenség lenne meg nem becsülni a jó talajt s benne látni a baj okát. A vallásosság talajából is fakadhat torz és elferdült növény, de a dolgok értékét senki okos ember nem ítéli meg az esetleges elferdülésekből, hanem sokkal inkább abból, ami azoknak természetes és normális fejlődménye. Ez pedig nem az álszentség, hanem a tiszta szív, a becsületes jellem és emelkedett lelkület.

A hit nem az ész ellensége. Az ész keresi a hitet, és a hit keresi az észt – szintézist alkotnak.

Ha érdekel a téma, és nem csak beugatni akarsz róla, javaslom olvass el néhány alapdolgot a témában:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Egyszerűen az a baj, zavaros ez az egész, és nem csak nekem. Külön tudományt kellett létrehozni az értelmezésére, de inkább a megmagyarázására, bemagyarázására egy tannak, ami évekre visszavetette az emberiséget a fejlődésben... egy olyan tanról van szó, ahol politikai célokból ki lehet robbantani egy háborút, csak azzal hogy félremagyarázzuk az írást. Ami beássa magát ítélkezésbe, a tudományos életbe, a mindennapi politikába.

(Ez bármelyik hitre igaz, amelyikkel eddig találkoztam, ott a szeretetről papolnak,a bölcsességről, majd elutasítják azt aki másképp gondolkodik mint ők. Jobb esetben csak elutasítják.... rosszabb esetben üldözik, irtják)

Például:

Nehogy már Isten azt mondja, megteremtettem az embert, aztán innentől a mi felelősségünk minden. Lehet Isten magyar politikus? :D

A hit nem az ész ellensége. Sok esetben az volt... ezen nincs mit szépíteni.

A vallás mindig változott, ha csak egy leheletnyit is, de alakult a korral. Az új felmerülő kérdésekre új, csilli villi válaszokat adtak. De talán elolvasom amit linkeltél. Ha nem is látszik, nyitott vagyok az új dolgokra. Ha csak résnyire is...

Egyébként a vallás egy üzlet dolgot keményen bíráltad, én mint lakókocsis paraszt elárulok valamit. Manapság menő tanítókat, papokat meghívni felénk. Elmész, és ott vehetsz Jézus szobrot, Dalai Láma fényképet, szentelt lósz@rt. Biztos jó célokra használják azt a pénzt. Mondjuk tankolja a kedves papunk a zsír új bömbijét, ugyanis sokat eszik a kicsike. Hogy is van az a kis történet a földi értékek halmozásáról?