Mennyire helyes az, ha úgy adományozok el egy-két ruhámat, hogy a szüleimnek nem szólok róla? 19/F
Szeretnék adományozni, vagyis inkább úgy mondanám, hogy szükségességét érzem annak, hogy adományozzak rászorulóknak, és a legjobb, ami eszembe jutott az az, hogy egy-két ruhadarabot, mondjuk kimondottan azok közül, amiket egyébként jobban kedvelek, eladományozhatnék olyan embereknek, akik rászorulnak erre és szükségük van ruha adományokra.
Van is egy-két ruhám, amit már régen odaakartam adni, de mindig hezitáltam vele amiatt, hogy a szüleimnek nem szóltam róla.
Való igaz van ebben egy kis önös érdek is. az utóbbi időben úgy éreztem, hogy eléggé, sőt túlságosan is ragaszkodom a tárgyi értékeimhez, ezért az született meg lehetséges megoldásként bennem, hogy adományozhatnék egy-két ruhát, és kimondottan a számomra kedvesebb darabokból.
Tehát nem éppen arról van szó, hogy én itt beakarom adni Istennek a jókisfiút, csupán csak úgy értem, hogy Isten ezáltal ad nekem lehetőséget arra, hogy leküzdjem az anyagi javakhoz való ragaszkodásomat.
Viszont ahogy mondtam is, a szüleimnek nem beszéltem erről, mert attól félek, hogy nem engednék.
Szerintetek ilyen helyzetben mi a helyes megoldás?
Jó nyilván bennem is ottvan az, hogy elkell mondanom nekik, mit tervezek, de én mindenképpen szeretnék adományozni, mert szükségét érzem ennek.
válasza:Ha ennyire aggódsz a véleményük miatt, én a helyedben finoman puhatolóznék.
Képzeljétek XY elajándékozta a nem használt ruhát, szerintem ez tök jó ötlet, mert ... (itt bármit mondhatsz), mit gondoltok?
A reakciójukból el tudod dönteni, hogy jelzed, szeretnél csatlakozni XY barátodhoz/ismerősödhöz, vagy inkább nem szólsz, de akkor vagy nem adományozol, vagy adományozol, de ha ennyire lelkis vagy, a bűntudatod nem fog hagyni, folyománya, hogy vagy hallgatsz, vagy elmondod és vagy lesz belőle balhé (mert nem mondtad el, pedig megengedték volna, vagy mert nem engedték volna meg, de nem is szóltál).
válasza: válasza:Sajnos a ruhaadományok nagy része szeméttelepen, szemétégetőben végzi, szóval kedvelt ruháidon morfondírozva ez is jusson eszedbe. Persze csak jobb esetben, rosszabb esetben az út mentén erdő alján szétszórva. Tapasztalat. Kivéve, ha személyesen tudsz olyat, akinek adott ruhára szüksége van és hordani is fogja. Mi is próbáltunk már adományozni sokszor, jó minőségű, nem szakadtra hordott ruhákat, szóval volt lehetőségem kicsit rálátni.
Ha ezeket a ruhákat eladományozod, ami egyébként nagyon szép elhatározás, akkor valószínűleg a szüleidnek pótolnia kell, nekik ez további kiadást jelent. Így legfeljebb csak a szándék volt nemes.
"Tehát nem éppen arról van szó, hogy én itt beakarom adni Istennek a jókisfiút, csupán csak úgy értem, hogy Isten ezáltal ad nekem lehetőséget arra, hogy leküzdjem az anyagi javakhoz való ragaszkodásomat."
Ennyi idősen nem igazán vannak anyagi javaid (csak szüleid által), tehát ezen ne aggódj. Nálunk karácsony előtt mindig van gyűjtés egy sérültekkel foglalkozó otthon számára, amikor a gyerekeknek, fiataloknak azt javasolják, hogy Mikulásra kapott egy-két csokiról mondjanak le és ez legyen az ő adományuk. Szerintem szép gesztus.
3-as
Ami azt illeti, én is tisztábanvagyok ezekkel a dolgokkal, amiket az elején írtál, és mivel találtam konkrét személyt, akinek odatudnám adni a ruhát, így annyira nem aggódom emiatt, amikor arra gondolok, hogy vajon mi is lesz a sorsa az általam annyira kedvelt ruháknak.
"Ennyi idősen nem igazán vannak anyagi javaid (csak szüleid által), tehát ezen ne aggódj."
Ez számomra nem igazán meggyőző, ha lehetek őszinte.
Nyilván a mondat első fele abszolút megállja a helyét, de ennek ellenére is úgy gondolom, hogy helyes döntés lenne, ha az adományozás mellett tenném le a voksomat.
Most már úgydöntöttem, megfogom velük ezt beszélni és elmondom nekik, hogy mi is a tervem, de attól függetlenül továbbra is azt tartom, hogy ez helyes dolog lenne.
válasza:"Ez számomra nem igazán meggyőző, ha lehetek őszinte."
Esetleg dolgozol, van saját kereseted? Akkor tévedtem.
5-ös
Nem, de itt épp erről van szó.
Bár nem tudom, hogy te hívő vagy-e, de az én hitem szerint teljesen helyénvaló, hogy adakozzak másoknak.
Az már más kérdés, hogy ez úgy vajon mennyire helyes, ha nem beszélem meg a szüleimmel. Ezen filózok, de mint mondtam, arra az elhatározásra jutottam, hogy mégis csak megfogom beszélni velük.
Hogy azon aggódjak, hogy honnan lesz helyette másik, vagy hogyan fog megtérülni? Pont ez a lényege, hogy ezt az aggodalmaskodást, ami bennem van, sikerüljön levetkőznöm és a bennem lévő aggodalmat az Istenbe vetett hitre/bizalmora cseréljem fel, mert ő úgyis megtéríti előbb vagy utóbb. Hiszek abban, hogy gondomat viseli, ahogy azt mindeddig megtette.
Szóval alapvetően nem akadály az, hogy nincs keresetem.
Ha ez az elhatározás Istentől van, akkor semmiképp nem sülhet ki belőle semmi rossz.
válasza:"Hogy azon aggódjak, hogy honnan lesz helyette másik"
Bizonyára nem aggódsz ezen, majd vetetsz helyette másikat szüleiddel.
Tudod ez az adományozás azért kicsit felemás...
"Az már más kérdés, hogy ez úgy vajon mennyire helyes, ha nem beszélem meg a szüleimmel."
Mivel ők vették és szintén nekik kell pótolni az általuk munkával megkeresett pénzből, ezért helytelen lenne mögöttük cselekedni titokban.
"Ha ez az elhatározás Istentől van, akkor semmiképp nem sülhet ki belőle semmi rossz."
Honnan tudod, hogy Istentől van?
De te már meghoztál egy döntést, kialakult benned egy vélemény erről az egészről és teljesen mindegy, hogy ki mit ír. Kivéve, ha helyesel.
7-es
"Kivéve, ha helyesel."
Ha nem fordult volna meg a fejemben az összes érv, amit felsoroltál, amik az ellen szólnak, hogy helyes lenne az adományozás, akkor igazából mondanám azt, hogy igazad van, és valóban csak arra várok, hogy valaki bíztasson adjon egy kis löketet és nem is érdekel valójában mások véleménye, csak azt várom, hogy végre valaki helyeselje, amit tenni akarok. De abszolút nme erről van itt szó.
Tényleg én is ugyanúgy elgondolkodtam ezeken, konkrétan mindegyiken azok közül, amiket itt elsoroltál.
Ezért is nem tettem még meg ezt a dolgot.
Nyilván attól még továbbra is szeretném ezt valamilyen úton-módon kivitelezni, de ez nem azt jelenti, hogy mások érvelését teljesen figyelmen kívül hagyom, ha az az én adott témával kapcsolatos elgondolásommal szembe megy.
válasza:Szia! Nagyon dicséretes, hogy szeretnél segíteni másokon, és hogy felismered, hogyha valamiben nehézséged van. Miért nem egyeznének bele a szüleid?
Véleményem szerint a ruháidat nem kéne odaadnod másnak -pláne, ha a szüleid sem szeretnék - mivel az nem a te keresetedből van. A szüleid azt rád tekintettel vették, a saját pénzükből, ezért ha bármiben is hiányt szenvednél, azt nekik kéne pótolniuk. Amit már nem hordasz, azt viszont nyugodtan odaadhatod. Számtalan módon segíthetsz, pl. önkénteskedéssel, véradással, imával. Inkább olyat adj, ami valóban tőled származik.
Ezt azért írom, mert én korábban adakoztam a zsebpénzemből, de rá kellett jönnöm, hogy ezáltal a saját szüleim nevében adakoztam.
... Érdekelne, mit jelent, hogy túlságosan ragszkodtál a tárgyi dolgokhoz.
válasza:Ez egy mondvacsinált kérdés.
Az ember nyilván megbeszéli a szüleivel, hiszen tőlük kapta.
Akkor is, ha már eldöntötte.
A kedvelt ugyan, de már nem viselt ruhát szánja az ember eladásra, elajándékozásra. Ha már úgysem viselem, ne foglalja a helyet, másnak hasznára válhat.
De az olyan ruhát másnak szánni, amit kedvelem is, viselem is, álszent.
De leginkább életszerűtlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!