A muszlimok üdvözülhetnek?

Nincs "megnevezhetetlen egy", pl. a zsidóknak hagyatékul rájuk testált istenének semmi köze a keresztyénség Istenéhez, a Mi Atyánkhoz. Mivel Istenünk nem egy intézmény, a magyar keresztyénségnek végre el kéne döntenie, hogy Mennyei Atyánk neve "Isten", vagy "Egy".

A zsidók istene pedig be is mutatkozott, Él Saddáj néven. Nem kell ezzel nagyon foglalkozni, csak jó, ha tudjuk, hogy nem valami héber JHWH a neve.

Nekünk nincs új szövetségünk, és főleg nem szerződésünk Atyánkkal, hanem az Új Testamentum tulajdonképpen a szó szerinti Jézusi Hagyaték, a keresztyén ember irány- és útmutatója, amit ránk testált az egyelőre a hivatalos kánon szerint elismert négy evangélista (a "jó hírt, örömhírt, győzelmi hírt, üdvözülési módszertani intelmeket és utasításokat hozók", a mi legkorábbi krónikás szentjeink).

11: Látom nem érted. Ami minden létezőt összetart arra még nincs kifejezésünk, csak az "Egy" és a "Szeretet" áll hozzá eddig a legközelebb.

A többi csak kényszeres belemagyarázás, főleg amit te írtál.

#12: A "Szeretet" egy újkeletű, modern ragasztott név lenne, és még csak nem is új-testamentumi eredetű, ráadásul egyetlen apokrif iratban sem szerepel ekképpen. Az "Egy" kizárólag magyar eredetű Isten-név lenne - szimpatikus, de nincs nyoma az új-testamentumban, az pedig meddő időtöltés lenne ó-testamentumi utalást keresni erre, mert a bosszúálló zsidó istenek között egy képünkbe röhögő nonszensz, vagy egyenesen arculköpés lenne tőlük egy ilyen nevű. Ettől függetlenül nem zárható ki hipotetikus magyar ó-keresztyéni névjelölésként, csak erre nincs explicit bizonyíték. Az "Egy az Isten" mottóban (jelmondatunkban) az "Egy" nem nevet, hanem tulajdonságot jelöl, pontosabban azt, hogy Isten az egyedüli és oszthatatlan Teremtője, Mindenhatója világunknak, a Mindenség (Univerzum) Ura.

Ha esetleg azt tartanád tőlem eredő kényszeres bemagyarázásnak, hogy a zsidók istene nem a mi keresztyén Istenünk, az legyen rólam a te személyes véleményed még akkor is, ha a sok millió hasonló személyes véleményűekkel egy nagy családot alkottok.

A muszlim hívők "Allah" neve csak mutánsa a zsidó isten többes számú nevének, az "Elohim"-nak, ahogy az Ibrahim név az Ábrahámból ered és ugyanazt a bibliai személyt takarja (és még sok ilyen példa közepette). A muszlim vallás írott forrásai kizárólag a zsidók ó-testamentumi Tóra-alapjára, Mózes 5 könyvére, de egyéb zsidó szövegekre helyezett variánsa. Náluk már nem kellett zsinatot összehívni ennek becsempészésére a krisztusi hagyatékba, hiszen gyökerestől vették át a zsidó életfát, de azt beoltották a saját nevelt oltványukkal. Az új-testamentumból csak Jézus és Mária kultuszát vették át, elnyomva az egyetemes megváltó isteni eredetét, meghagyva Neki a prófétáknak kijáró tiszteletet, de csak mint egynek a sok közül, nem Mohamed elé "rangsorolva".

"A muszlim hívők "Allah" neve csak mutánsa a zsidó isten többes számú nevének, az "Elohim"-nak,"

Nem nagyon érdekel a vitátok, de ez tévedés.

Az ibrahimmal ellentétben, az Allah nem egy zsidó eredetű szó arab változata.

Ez egy arab szó ami azt jelenti hogy "egy isten" vagy "egyetlen isten" az arab zsidok is keresztények is ezt használják.

#14: Idézet az Arcanum "Elohim" szócikkéből: istennév. 1. Az egyes számú héb. eloah (arám elah) csaknem kivétel nélkül emelkedett stílusú szövegben fordul elő, olykor köznévként (pl. Ez 28,2; Zsolt 18,2; Dán 11,37), nagyobbrészt az igaz Isten neveként (pl. MTörv 32,15; Hab 3,3; Zsolt 50,2; Jób: 41-szer). A többes számú Elohim több mint 2000 helyen szerepel az ÓSz-ben, s rendszerint az isteneket jelöli (pl. Kiv 18,11; MTörv 10,17; Bír 9,13), de ritkán áll többes számú állítmánnyal (pl. Ter 20,13; 35,7; Kiv 32,4.8; Józs 24,19; 2Sám 7,23), az esetek zömében egyes számban van mellette az igei állítmány, így egyes számú alakként kell értelmezni. S valóban: a többes számú alak általában egy Istenre utal, v. az egy igaz Istenre, v. valamelyik más istenségre, így Kemoszra, a moábiták istenére (Bír 11,24), ® Astartéra, a szidoniak istennőjére (1Kir 11,5) v. ® Baal-Zebubra, Ekron istenére (2Kir 1,2). A babilóniai szövegekben a holdisten (Szin) is úgy szerepel, mint az istenek istene, a Kr. e. 15. sz.-ban pedig a kánaáni fejedelmek az istenített fáraót isteneimnek szólították (vö. ® amarnai levelek: ilania). Az ÓSz-ben az Elohim többes számú alak nem annak az időnek a maradványa, amikor Izr. fiainak elődei még többistenhívők voltak (Józs 24,2.14 kk.; Jud 5,7 kk.), hanem a fogalomnak (= istenség) egyfajta kiszélesítése, minden isteni hatalomnak egységbe foglalása, egyetlen személyen belül: Elohim az, aki ® El minden tulajdonságát birtokolja, ezért az ÓSz szívesen alkalmazza a többes számú alakot az egy igaz Istenre vonatkoztatva.

És itt álljon a wikipédiából: Az Allah szó etimológiailag az arab iláh (istenség, isten) szóból származik. Az iláh kifejezéshez az al határozott névelő csatlakozik. Így az Allah szó konkrét jelentése „az Isten”. A szó távolabbról a sémi lh – Istent, istenséget jelölő szógyökből ered. (ld. még a héber Eloah (אלוה), az arámi Elah vagy a szír Alaha szavak) A kifejezés végső soron az akkád Ilura vezethető vissza.

Te tévedtél.

Egy az Isten, és sok néven nevezik a különböző kultúrák. Valójában mind ugyanabban a számunkra valójában felfoghatatlan, a mi értelmi szintünkön megérthetetlen, szavakkal megfogalmazhatatlan felsőbbrendű entitásban hiszünk. Isten lényegét még körülírni is nehéz.

Vannak, akik hisznek benne, vannak, akik a világ működését tanulván, megértvén eljutnak a felismerésig, hogy léteznie kell egy magasabbrendű erőnek.