Támogatjátok a liberális teológiát?

#10.

Történelmileg majdhogynem biztos, hogy kikre lehet visszavezetni az evangéliumokat, illetve hogy az Újszövetségben említett emberek szinte biztosan éltek. Hannibálról, a pun hadvezérről kevesebb bizonyítékunk maradt fent, mint az Újtestamentum alakjairól, mégsem kételkedik senki Hannibál történetiségében, míg ezt mégis sokan megteszik bizonyos újszövetségi emberekkel is. Szintén van egy rakat ókori tudósunk, filozófusunk, akiktől közvetlenül egy szó sem jelent meg, vagy ha igen, arra sincs más bizonyítékunk, mint a szöveg szerzőjének neve a cím mellett, vagy éppen a hagyomány. Egyedül a tanítványaik jegyezték fel róluk, hogy éltek, léteztek, látták stb. Mégsem kérdezi meg senki, hogy valóbban éltek-e. Úgy látszik, ez örökké a vallás "kiváltsága" marad. Van olyan ember, aki nem áll meg a zsidó-keresztény Bibliánál, hanem megkérdőjelezi Mohamed, vagy épp a Buddha történetiségét is. Véleményem szerint ennyi erővel nyugodtan kérdőjelezzük meg az egyiptomi történetírásokat is, mivel azok sem adnak sok esetben teljes képet, különösen akkor, ha voltak a fáraónak, "kinek jósága akkora mint a Nap sugara", "kínos ügyei" is. Egyiptomban történt például a világ egyik első történelemhamisítása, ahol a fáraót brutálisan kiporolták egy csatában, és menekülőre kellett fognia, mégis azt jegyezték fel, hogy a fáraó mily dicsőséges győzelmet aratott ellenségein. Nem beszélve arról, hogy ezeket is sok esetben papok írták. Természetesen hitelesek ezek az írások is attól még, hogy néha kicsit fényezik a fáraót, vagy éppen a negatív tulajdonságait nem írják le (nem csoda, hisz sokszor élő istennek tartották).

A Tórát elég hosszú időn keresztül írták, egy részét minden bizonnyal Mózes írta, ugyanakkor később még szájhagyományokból, valamint egyéb forrásokból, például papi, vagy egyéb forrásokból kiegészítették. Eleve tekintélyes lehetett népe körében, ha később még tulajdonítottak neki más írásokat is, akár maguktól az írók felől, akár a későbbi emberek kategorizálása felől. Irodalomtörténetből így tanítják az egyetemen. Kedvenc bibliakritikusaink közül, akik továbbvitték Wellhausen elméletét nem elégedtek meg a négy forrással, illetve Mózes puszta létének a tagadásával: volt olyan aki képes volt mondatokat különböző forrásokhoz társítani, sőt egyesek még olyan alátámaszthatatlan állításokat is felhoztak, hogy mely forrás írója milyen nemű, vagy éppen életkorú... Kíváncsi lennék, hogy mi jött volna ki abból, ha valami a mai korban íródott (tehát biztosra ismerjük a szerzőjét), ugyanakkor népies jellegű, a stílusra erősen figyelve megírt szöveget odaadtunk volna egy lelkesebb kritikusnak, mit hozott volna ki belőle. Az egész vége az lett, hogy saját maguknak mondtak ellent, mert volt aki még a kritikusnál is kritikusabb, illetve a minimalistábbnál is minimalistább akart lenni. (Egyébként már Wellhausennél is feltűnő, hogy azt fogadja el a legrégebbi írásoknak, amelyek az ő elméleteit támasztják alá, más kérdés, hogy számos másik részt is el lehetne ugyanúgy fogadni, ha szerkezetileg vizsgáljuk.) A 19. század végén voltak népszerűek a szivárványos Bibliák, amelyek minden forrást külön színnel jelöltek. Ezenkívül még nem beszéltünk az antiszemitizmusról, antijudaizmusról sem, ami sokakat motivált arra, hogy az Ószövetséget megpróbálják hitelteleníteni, majd a kereszténységet a zsidó gyökereitől függetleníteni. (A gond ezzel "csak" annyi, hogy a kezed levághatod úgy, hogy a karod teljes egészében megmarad, ahogy ezt a judaizmus is teszi, hisz nem ismeri el az Újszövetséget, ami nem is baj, mivel majd úgyis mindenre fény derül a Krisztus második eljövetelekor. Azonban a karod nem vághatod le anélkül, hogy a kézfejed is elveszítsd.) A vicc az volt, hogy volt egy rakat változat volt a szivárványos Bibliákból. Ebből talált kiutat egy olasz-zsidó származású bibliatudós, történész, rabbi, régész, az ugariti, valamint a mezopotámiai irodalom szakértője: Umberto Cassuto, vagy másik nevén Moshe David Cassuto, aki szerint a mű jó része egyetlen forrásból származik, és történelmi dokumentumokkal bizonyította, hogy a korban rendkívül elterjedt volt az ugariti, valamint a mezopotámiai irodalomban, illetve a térség irodalmában is a stílusok, elnevezések váltogatása, valamint a különböző ismétlések meglehetősen elterjedtek voltak egyetlen szerző esetén is. Persze, nem azt akarom mondani, hogy egyetlen szerzője volt a Tórának, azonban archaikus szövegről beszélünk, amelynek van egy jó része, amely egy forrásból származik, és egy részének valóbban Mózes volt, illetve lehetett a szerzője. A teológiai egyetemen is hasonlóan tanítják a vallástörténetet. Cassuto professzor hozzávetőlegesen a Kr. e. 10. század környékére helyezte nagyjából az egész Tórát (beleértve a Genezis és az Exodus történeteit is) a szájhagyomány időszakát nem számolva. Cassuto sokáig tanított a Firenzei Egyetemen, majd a Római La Sapienza Egyetemen, végül a zsidóságot háttérbe szorító törvények miatt a Szentföldre vette az irányt, és a Jeruzsálemi Héber Egyetem tanára lett. Később a régészet különböző irányzatai sok az Ószövetséggel egybecsengő leletet találtak Mezopotámia, Levante, illetve Egyiptom területein. Kezdhetnénk Ur városával, amit sok radikális minimalista mitikus városként kezelt Trójához hasonlóan. A Biblia régészetével kapcsolatban később több professzor is foglalkozott beleértve többek között társai mellett Kenneth Kitchen professzort, akiről azt hiszem nem túlzok, ha azt állítom, hogy az egész életét azon elméletének szentelte, miszerint a Tóra, illetve a Tanakh történelmileg megbízható, és egyiptológusként, bibliakutatóként, történészként, régészként, illetve az ókori kelet, azon belül is a Közel-Kelet kutatójaként gondolom azért eléggé belelátott. De elődei között beszélhetünk például William Foxwell Albrightról is. Ezenkívül még nem beszéltünk az új kronológiáról, ami bár másik irányból közelíti meg a dolgokat, de az is elismeri a Tórát hitelesként. Ezenkívül a történészek általában elfogadják Mózest, mint történelmi személyt, mivel már eleve ha kihúznánk Mózes tégláját, akkor a vár összedőlne. Rengeteg hipotézis alapul Mózes személyére, többek között még a Bibliával kritikus hipotézisek egy része is, így nyilván mind hitelét vesztené Mózes nélkül. Ezenkívül közvetetten vannak bizonyítékok arra, hogy élhetett a történeti Mózes is, aki persze kapott ilyen kis népies, meg mitikus vonásokat is a későbbi forrásoktól, illetve magától a néphagyománytól. Legalábbis ilyen messzi távlatból kevés hozzá hasonló helyzetben lévő emberről vannak bizonyítékok. Ezenkívül a jelenlegi, és a régebbi ábrahámi vallásokban is ő egy hatalmas próféta, ezen vallások közé tartozik időrendi sorrendbe haladva a judaizmus (zsidó vallás), a kereszténység, a manicheizmus, az iszlám és a bahá'í hit, valamint személyét tisztelik több nem ábrahámi hitben is. A világra gyakorolt hatása alapján szerintem nem lenne túlzás azt mondani, hogy a világ egyik legnagyobb átverése lenne, ha Mózes tényleg teljes mértékben a képzelet szüleménye lett volna. Nincs semmi olyan régészeti lelet, ami ellentmondana a Bibliának, valamint az őt említő írásoknak.

Ádám és Éva történetét, illetve magát a teremtést nem úgy kell pontosan érteni, ahogy le van írva, ugyanakkor nem is mitológia, amit a gyerekkönyvek közé kell sorolni, ebben nagyjából konszenzus van az ábrahámi vallások, illetve a zoroasztrianizmus teológusai, filozófusai, kozmológusai között. Először is érdemes szemügyre venni a kor emberének ismereteit a tudományokról, valamint a történetekre való emlékezésről. Nyilván nem rendelkezett még a kor mezopotámiai, ókori embere elegendő tudással arról, hogy mennyi időbe is telt a világ teremtése. Nyilván azok az események, amelyek a teremtést foglalják össze napokra bontva, valójában naponként sok-sok évezred, évmillió, évmilliárd alatt történt, de egyébként például a teremtés sorrendje összecseng a tudomány által megvilágított világkeletkezésével. Az emberek is visszavezethetők egyetlen közös ősre bizonyos modern tudományos elméletek szerint. Nyilván nem úgy nézett ki Ádám és Éva, mint két modern modell, gyönyörű szőke hajjal, hófehér bőrrel, szőrtelen testtel, kék szemekkel, de ilyenről nem is ír a Szentírás, ez inkább a később művészek elképzelése. Olyan ez, mint a Nád-tenger (NEM írja sehol a Héber Biblia egyértelműen, hogy a Vörös-tengerről lenne szó) kettéválasztása. Sokkal jobban néz ki a képeken, meg manapság a filmeken úgy, hogy kétoldalt úszkálnak benne a halak, mint valami akváriumban, de valószínűbb, hogy inkább kiszáradt a tenger azon része (amire van is tudományos magyarázat), majd miután a zsidók átkeltek a tengerszint újra magasra emelkedett, így a fáraó katonái belefulladhattak. Ez az elképzelés teológiailag is logikus lenne, mivel Isten miért rúgná fel a saját maga által teremtett törvényeit a természettudományoknak? Egyébként Noé bárkájának is valószínűleg lehet valamilyen alapja, ha nem is teljesen az, amit a kor mítoszai leírnak, miszerint egy nagy kékség volt az egész Föld a bárkát leszámítva. Tényszerű, hogy voltak hatalmas, több kontinenst is érintő áradások, vízözönök, amelyek rengeteg ember megöltek, nem beszélve az elsüllyedt szigetekről. Például egy ilyen időszak volt a jégkorszak vége is. Ez a történet annyira erős a világ különböző, egymástól teljesen más helyen élő népek vallásaiban, illetve mítoszaiban, hogy véleményem szerint az sem kizárt, hogy az emberiség egyik legősibb történetével állunk szembe, ami még azon korból származik, amikor még nem éltek ezek a különböző népcsoportok ennyire szétszóródva a Földön, vagy esetleg tényleg egy több kontinenst megrázó áradásnak, özönvíznek az emléke, ami bár nem borította el az egész Földet, de kétségtelenül hatalmas volt, és nem csak néhány falut lepett el. Ebben a kérdésben is szerepet játszik az ember ekkori csekélyebb tudása a világról. Nyilván nem láthatták a Föld minden pontját, illetve később a mondák, mítoszok továbbadása is szerepet játszhatott a valós történések eltúlozásában, "kerekítésében".

A pokol a keresztény kozmológiában abszolút létezik, amely esetében az e világinál is hatalmasabb szenvedéseket élnek át a lelkek, ráadásul folyamatosan. Istent szerintem az közelíti meg emberi tulajdonságokkal bíró lényként, aki szerint ő egy hippi, és mindenkit a keblére ölel, akármi is legyen a lelkében. Egy vallás legyen akármennyire is békés, szólítson fel akármennyire is a szeretetre, nem következik az egyenesen az első két állításból, hogy ne lennének a dolgoknak következményeik. A kereszténység ilyen szempontból hasonlít valamennyire a buddhizmusra. Mindként vallás alapvető értékei közé tartozik a béke, a szeretet, illetve a megbocsátás, azonban mindkét hitben jár következmény a tettekért. Ok->okozat. Isten karjai mindenki előtt nyitva állnak, egyedül az embertől függ, hogy odarohan-e hozzá, vagy inkább elfut.

Én nem kételkedem a Bibliában, mert nem igazán érzem azt, hogy okom lenne rá.

Minden esetre nem gyűlölködöm a liberális teológusokkal szemben, amit sajnos egyre többször tapasztalok keresztény körökben, ugyanakkor világosan elhatárolódom az általuk képviselt gondolatoktól, és őszintén szólva nem igazán tartom már sok esetben kereszténynek, maximum névileg.

#11.

Nem biztos, hogy jól gondolod, amennyiben azon a véleményen vagy, hogy csak a kereszténység hisz az ember bűnösségében.

Az általam említett buddhizmus is ilyen például: a buddhák, bódhiszattvák pont arról nevezetesek, hogy felül tudnak kerekedni Márán, a pokol urán. Mára egy hasonló démoni lény, mint az ábrahámi vallásokban a Sátán, vagy mint a zoroasztrianizusban Angra Manju (Ahriman). Igazából minden jobb kéz útját követő vallásban megjelenik a gonosz, illetve az ember a bűnöknek való alárendelése. Az említett buddhizmusban például az ember egészen addig tökéletlen, amíg be nem teljesedik. A kereszténységben is azon van a hangsúly, hogy bűnösök vagyunk, viszont ennek nem kell feltétlenül így lennie Jézus Krisztuson keresztül. Lehet, hogy valakit bizonyos láncok megkötnek, azonban ezeket el lehet engedni. Nem akkor vagyunk szabadok, amikor nem tartjuk be a szabályokat, mert nincsenek, hanem akkor, amikor ez természetes számunkra. Gondoljunk csak Izráel népére, amikor még nem voltak meg a parancsolatok, és úgy hitték, hogy a szabályok arra valók, hogy megszegjük őket... A liberális teológiával véleményem szerint az is gond, hogy azt betűre pontosan úgy értelmezi, amit nem feltétlen kellene pont úgy (pl. teremtés), amit viszont úgy kellene, ahogy le van írva azt még csak nem is szabadabban értelmezik, hanem néha egyenesen metaforának tartják.

#16.

Nem is írtam sehol, hogy kételkedsz bennük. Arról írtam, hogy a liberális teológia követői között is vannak olyanok, akik minden erejükkel azon vannak, hogy bebizonyítsák, hogy a különböző újszövetségi személyek nem léteztek. Szerintem erre jó mondás, hogy: "Minek nekünk ellenfél, ilyen szövetségesek mellett?". Minek ide vallásellenesség, meg hasonló nézetek, ha vannak olyan "keresztény" testvéreink is, akik még náluk is jobban hangsúlyozzák a Szentírás hiteltelenségét.

Mi okunk lenne a csodák kétségbe vonására? Iosephus Flavius, aki történetesen nem volt keresztény, ő zsidó vallású volt minden tekintetben, és a zsidóság egyik legnagyobb történetírója szerint is egy csodás ember volt, akinek kezébe talán maga Isten adta az erejét, és rengeteg zsidót, valamint görögöt megnyert magának. Jézus csodáit első kézből írták meg azok akik látták, hallották a történéseket. Jézus ezért volt az emberiség Messiása, ez a bizonyíték rá. Meg tehette volna azt is, hogy leszáll a keresztről, de tudta, hogy be kell teljesítse a feladatát, amihez neki meg kellett halnia, alá kellett szállnia a poklokra, majd fel kellett támadnia. A keresztény dogmák és tanítások alapvető részét képzi a csodák elfogadása. Jézus a Fiú Isten földi megtestesülése, aki született de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és az idők kezdete előtt már létezett. Teljes mértékben ember, és teljes mértékben Isten. Nem volt neki földi apja. Az egyik legmeghatározóbb keresztény tanítást veti el az, aki nem hisz Jézus szeplőtelen, az eredendő bűntől mentes születésében. Még többek között a hagyományos Szentháromság-tagadó irányzatok követői is elismerik Jézus szűztől születését. Nem jó egy szövegből fél mondatokat idézni. Ádám és Éva története nagyon is valós, csak az időtartamokat még nem ismerhették a kor emberei, ahogy a Föld geoid alakját is csak néhány tudós fogalmazta meg ezen időkben. Jézus csodáira konkrét szemtanúink vannak a Bibliában, egyértelműen az történt, ami le van írva, úgy kell értelmezni, ahogy le van írva. Jézus nem véletlenül szúrta a szemét a kor főpapjainak. Bár tudom, hogy volt olyan, aki tagadta még Pilatus létezését is, ezen nincs mit szépíteni, csúfosan beégett az egész gondolat, amióta tudjuk igazolni a történetiségét.