Mit tegyek, hogy ne lássam értéktelennek az életem?

Leirtad pontosan azt amit Salamon is a Prédikátor könyvében.

Minden hiábavalóság és a lélek gyötrelme.

Mert az ember szelleme rosszul érzi magát ebben a világban és az igazi otthonára vágyik. A gyógyszer erre az állapotra az, hogy kapcsold ki néha a mókuskerekedet, vedd le a figyelmedet erről a világról, engedd, hogy a szellemed a SzentLélek által begyulladjon és az odafelvaló dolgokon lamentálj és azokon amik jönni fognak majd. Akkor kell a legjobban hálákat adni amikor úgy érzed gyülölöd azt amit csinálsz vagy nagyon felbosszant vagy fáraszt valami. A nyelv az életed vitorlája. A te hatalmadban van, hogy jól érzed magad ezen a világon vagy depizel.

Tereld el a figyelmedet a negatív érzésekről. Mozogjál rendszeresen, olvassál, sétálj, nézz értékes filmeket, stb. Koncentrálj a munkában való helytállásra.

Nem neked kell megváltani a világot, már ezt megtette Jézus. Próbáld megtartani a hitet, imádkozni. Néha kis jó dolgokat is tehetsz, pl. adakozol a háborús menekülteknek, vagy bármi más.

Számomra egy vigasztaló könyvecske:

[link]

Ne vard azt, hogy az istenhit automatikusan segit, ha eddig nem jott be.

Ennek valoszinuleg olyan komplex okai vannak, amit mi nem ismerunk: hany eves vagy, miota tart ez, milyen ez eletviteled, milyen volt a csaladi hattered, tortent-e valami, ami kivaltotta, vagy a szemelyiseged resze (tehat reszben genetikai, reszben nagyon kis korban kialakult szemelyisegformalo dolgok hatarozzak meg). Vagy hogy pontosan milyen helyzetben jelentkezik, miben nyilvanul meg, ilyenkor mit mondasz magadnak, mit mondanak masok, akik esetleg tudnak rola stb. Mennyiben ter el a jelenlegi eleted attol, amilyennek szeretned, hogy legyen.

Ez egy kicsit olyan, tudod, mint a "pozitiv gondolkodas hatalma". Ha valaki alapbol stabil vagy nincsenek értéktelenségérzést kivalto tenyezok az eleteben (felrecsuszott palya- vagy partnervalasztas, de rengeteg mas is lehet), akkor segit harmoniaban tartani a lelkedet, es hogy ertekesnek tartsd magad.

De ha ez komolyabb, akkor mar valamilyen szakember vagy erre iranyulo ismeretterjeszto konyv, neten videok stb. kellene. Ha van pap / lelkesz, akiben megbizol, kezdheted ott, es a lelkigondozasukra bizhatod magad. De ha nem jon be, egy jo pszichologus sokat segithet, akar hogy a szemelyisegedet is elfogadd ugy, hogy tudj valtoztatni rajta. Vagy ha egy konkret elethelyzet valtja ki, akkor arra is talalsz segitseget, hogy azt hogyan valtoztasd meg.

Nem ritkasag az ilyesmi, lehet es kell is segiteni rajta, mert biztos nagyon nehez lehet igy.

Ha valaki azt irja:

"Ha nem hinnék Istenben, talán már el is dobtam volna az életem.", az azert mar eleg sulyos helyzetet jelent. Ha ezt igy megmondod egy papnak, ha csak nem valami fundamentalista vadbarom, segiteni fog. Az egyhazaknak vannak diakoniai szolgalatai is, ahol szinten el tudnak inditani. Lehet, hogy ok nem nyujtanak tobbet lelki segelynel, de az is egy lepes, es be tudnak allitani egy iranyba, hogy hova fordulj.

Szóval en mindenkeppen javaslom, hogy ne csak az istenhittol vard: tarts ki a hitben mindenkeppen, de kérj, kérdezz, és segíteni fog valaki neked.

Az, hogy tudatában vagy ennek az érzésnek, már nagy elorelépés!