Igaz lehet ez a sátánról?

Itt egy zsidó magyarázat, csakhogy tudjuk, miről beszélnek:

"A zsidó vallásfilozófia alaptétele, hogy az Isteni egyetlenség nem csak azt jelenti, hogy egy és nem több Isten van, hanem azt is hogy Isten valójában az egyetlen feltétel nélküli létezés. Magyarul azt, hogy minden Isten. Így aztán nem fogadjuk azt el, hogy létezne Istentől egy független erő – lásd sátán – amely szembeszáll Istennel és az Isteni ellen ténykedik. A zsidó vallásban ezzel szemben Sátán, a rossz, valójában Isten egy rejtőzködő megnyilvánulása, más szóval Isten küldötte, aki próbára teszi az embert. Ennek a próbatételnek lényege, hogy az ember bírjon a szabad választás lehetőségével, és így jó cselekedeteinek valódi értéke legyen."

Forrás: [link]

Az ami "nálunk" van, az nem mindenhol van.

Mi egy nagyon kicsi naprendszbe vagyunk egy nem is kicsi galaxisban, annak is inkább a széle felé.

Sátán/Lucifer, Yahweh, Jézus csak itt nálunk, csak ezen a bolygón jelent bármit.

Itt a helyi elképzelés alapján lettek kialakítva a játékszabályok -amibe a leszületésünkkel mindannyian beleegyezünk- és itt a sátán gonosz.

Nem tudom a zsidók mit hisznek, de meggyőződésem hogy a vallásukban nagyon sok tanítás hibás. Jehoshua -Jézus- azért jött le, azért oda, hogy helyre tegye a hibás tant, újraértelmezte nekik, erre megölték.

Nehéz úgy segíteni, ha nem hagyod.

A zsidó nép nem biztos hogy a szerető istent szolgálja.

Ezt nem mindegy, hogy hívő fejjel akarod megérteni vagy teológus fejjel. Ha hívő fejjel nézed, akkor nem fogod megérteni, csak a saját hitednek megfelelő elképzelésbe fogsz kapaszkodni a kérdésben, és minden mást eltévelyedésnek, hazugságnak, stb-nek fogsz tartani.

A vallások kialakulását tudományosabb szemmel vizslatva azt látjuk, hogy az egyistenhit bizonyos fajtái azért tudtak elterjedni ennyire, mert az embereknek elegük lett a politeista hit istenségeiből, akik szeszélyesek, kicsinyesek és úgy viselkednek az emberekkel, mint elefánt a porcelánboltban. Ebben is volt persze a maga idejében ráció, mert az emberek nem tudták mivel megmagyarázni a természeti csapásokat, és ezért az isteneiket is szeszélyesnek képzelték el, akik ezeket a csapásokat okozzák, ha rossz kedvük van. Viszont egy idő után felmerült a kérdés, hogy minek imádjanak olyan istenségeket, akik így viselkednek, állandóan áskálódnak egymás és az emberek ellen, és túl népesre dagadtak a különféle panteonok ahhoz, hogy nyomon követhetőek, és közérthetőek legyenek. Úgyhogy elkezdett növekedni az egy istenhívő vallások népszerűsége. Egyetlen Teremtő és imádandó volt, aki még mindig szeszélyes volt, de a koncepció egyszerűbb, észszerűbb volt, és a rombolásai is a kor erkölcse szerint érthetőbbek voltak annál, minthogy valaki kiskanállá változtat egy nőt, mert nem akar párosodni vele. Ez így ment jó darabig, aztán felmerült a kérdés, hogy ha az egy Teremtőé minden hatalom és az egy Teremtő jóságos, akkor miért történik ennyi mocsok dolog a világban. Nem lehet egyszerre ennyire jó és ennyire gonosz is. Úgyhogy kellett egy ellenpont. Így született meg a Sátán, az abszolút jó ellentéteként az abszolút gonoszként. Viszont itt meg jöttek olyan kellemetlen kérdések, hogy ha van egy gonosz isten és egy jó isten, akkor a Teremtő mégse mindenható, és megint visszatértünk a többistenhithez. Úgyhogy a következő fázis az volt, hogy a Sátán gyengébb Istennél, ami újabb kellemetlen kérdésekhez vezetett; Ha a Sátán gyengébb, és csak rosszat tesz, miért nem pusztítja el Isten, miért hagyja, hogy romboljon? A különféle vallások különféle módon oldották fel a paradoxont. Ennek az egyik feloldása az, hogy a Sátánnak az a feladata, hogy próbára tegye az emberek akaratát, és így a jókhoz hasonlóan közelebb vigye őket Istenhez. Egy másik feloldása az, hogy nincs külön megszemélyesítve, hanem Isten része, aki okkal gördíti elő az akadályokat, ha az emberek buták is hozzá, hogy megértsék.