A japán buddhista szerzetesek régen a cölibátusi fogadalmuk ellenére miért szexeltek, amikor lehetőségük volt rá? Miért volt ilyen náluk is?

Japánban a buddhista szerzetesek régen cölibátusban éltek, vagyis tartózkodniuk kellett a szextől, a szerelemtől teljes mértékben, legalábbis fogadalmuk volt rá. Ennek ellenére a buddhista kolostorokban, illetve templomokban aztán minden volt... A szerzetesek felvettek maguk mellé segítőket, még éppen a serdülőkor előtt álló fiúkat (mivel ugye nők nem nagyon érintkezhettek a szerzetesekkel), akiknek hasonló feladatuk volt, mint a kereszténységben a ministránsoknak, segítettek a szertartásoknak és a templom körül, legalábbis papíron. A kinézetükről azt kell tudni, hogy hosszú hajuk volt, amit nőiesen viseltek, valamint gyakran női ruhákat, kimonót és sminket hordtak. Egyébként meg nyílt titok volt (ahogy a kereszténységben is), hogy ott bizony kőkemény, pederasztikus kapcsolatok vannak, rengeteg szexszel, önkielégítéssel, akár a fiú beleegyezése nélkül, de akár a beleegyezésével. Ez annyira nyílt titok volt, hogy még egy festmény is megörökíti: Utagava Kunijosi: Öreg buddhista

[link]

Ezenkívül a kor köznyelvében részben a papír szerinti cölibátusuk miatt humor tárgyai voltak. Ezenkívül azért néha-néha kilógtak a kolostorokból, és ellátogattak a vigalmi negyedekbe, piros-lámpás negyedekbe is (pl. Josivara), ahol nem kicsinyelték el a dolgot, és rögtön a legmagasabb rangú, legelőkelőbb, legkulturáltabb prostituáltakat látogatták, gyakran egyszerre többet is. Meg persze az sem volt ritka, hogy volt a szerzeteseknek egypár szeretője...

Ezekben a időszakokban a buddhista szerzetesek kvázi minimum annyit, ha nem többet (!) szexeltek, mint a világi férfiak.

Aztán a Meidzsi-kor alatt a kereszténységgel, a taoizmussal/konfucianizmussal és a sintóval együtt, a buddhizmusba is nagy befolyást követelt az állam, illetve a császár. A császár megunta ezt a helyzetet, és azt mondta, hogy akkor inkább éljenek a szerzetesek is becsületesen, családban, valódi párkapcsolatban a feleségükkel, és engedélyezte a házasságot, valamint a családot a buddhista szerzetesek számára is. A probléma meg is oldódott, viszont Japán mai napig az egyetlen nagy kivétel, ahol a szerzeteseknek lehet feleségük és családjuk, máshol max. néhány rend engedi meg.

Miért létezett ez? Miért szegték meg a cölibátust? Mi volt az indíttatás erre? Milyen okuk volt erre? Ez hogyhogy nem csak a kereszténységben létezett?