A manicheizmus szerint lehetek büszke, helyezhetem magam mások, bűnösök, mocskosak felé? Lenézhetek másokat?

Tudom magamról, hogy a Fényesség Királya büszke rám, ezért én is büszke vagyok magamra. Én nem vagyok olyan sötét, mocskos, mint a bűnös emberek. Én jobb vagyok a prostituáltaknál és a mészárosoknál. Jobb vagyok a bűnözőknél. Én magam sokkal magasabb szintre helyezem, mint mondjuk egy gyilkost. Megvetem és utálom azokat, akik bűnözők vagy bűnösek. Úgy sem bocsájtok meg a bűnözőknek, hogy nem engem ért miattuk sérelem, mert tudom, hogy gyűlöletet érdemelnek a tettük miatt. Ez a büntetésük. Mi jobbak vagyunk náluk, ezért jutalmat érdemlünk.

Ha a manicheus próféták és isteni megtestesülések tanításait, Mózest, Buddhát, Lao-ce-t, Zarathusztrát, Mánít, valamint a többi prófétát, illetve Jézust, a Fény Királyának megtestesült személyét követem, lehet ilyen szemléletem?

Lehetek lenéző és büszke azokkal szemben, akik megérdemlik?

A szintén igaz emberekkel szemben, olyanokkal szemben, mint én, nem vagyok lenéző, de a bűnökben élők felett ítéletet mondok, hiszen a Sötétség Birodalma örökké kísérteni fog rajtuk, míg mi bekerülünk a megvilágosultak helyére, a fényes Isten országában. A hitemet nyilvánosan is mutogatom, figyelek, hogy a szavaimban mindig a hitem szerint éljek, a megfelelő utat járjam. Tudom, hogy a tudás birtokában vagyok.