Hogy lehet az, hogy a "sztán" - ok (pl. Tajikistán) a szovjet éra után buzgón követik az iszlámot, 90+ %-ban?

A nem szovjetizált muszlimokhoz képest általában kevésbé vallásosak. A türkmének, üzbégek, tádzsikok még jobban muszlimok az erősebb perzsa hatás miatt, de a kazahok, kirgizek nemigazán.

Bár nem -isztan, de Azerbajdzsán az egyik leginkább ateista ország világszerte.

"Vagy titokban a szovjetek alatt is folyt ez?"

Persze hogy titokban ment.

A takijja miatt simán mondhatták hogy nem muszlimok, miközben azok, ha életükbe került volna hogy felvállalják.

Ezek az ostoba statisztikák köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Nem mérik a vallásosság mélységét, valóságát. Ha te holnap - játsszunk el a gondolattal - beleszületsz egy tádzsik családba, már be is vagy írva, hogy eggyel több a muszlim a világban, ha csak a kedves családod, aminek lehet, életében egy gondolata nem volt a vallással kapcsolatban, nem utazik el valami - nem is létező - hivatalba végtelen procedúrát intézni, ahol ezt a megállapított tényállást valahogy kikérhetné magának. Ezeken a tájakon jobb csendben maradni alapon az emberek nem szokták meg, hogy véleményük legyen, pláne nem, hogy ugráljanak vele, így hát könnyen megesik, hogy egy adott népesség 90% ma ebben hisz, holnap meg az ellenkezőjében. Fölülről mondják meg, miben hiszel. A volt szovjet határtól délre pedig ilyen hivatal nemhogy gyakorlatban, de még elméletben sincs. A bebörtönzött ateisták, kommunisták, homoszexuálisok és terror alatt élő más vallásúak, vagy a régi nemzetvallást előásni szándékozó zoroasztriánusok, tengristák, stb. szintúgy be vannak számolva muszlimnak a földrajz atlaszod hátulján minden gátlás nélkül.

Ettől függetlenül elmondható, hogy Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Ujgurisztán és Afgán-Turkesztán meglehetősen vallásos térség (ez így egy kulturális egység, csak a történelem szétvágta), szovjet időkben is vallásos volt, most is az, egy szűkebb, főleg helyi oroszokkal barátkozó nagyvárosi réteget leszámítva. Az erős vallásosságnak köszönhetően az amúgy nem igazán vallásos, de hatalmukat átmentett volt pártfunkcionáriusok is úgy vannak manapság vele: többet hoz nekik a konyhára, ha néha "kezükbe teszik az arcukat" a kamerák előtt, mintha a vallás ellenében térítenék a népet. Türkmenisztán szintén vallásos, legalábbis az áhítat része megvan, csak ott Allah szerepére olykor egy-egy Szaparmurát vagy Gurbanguli jelentkezik be. Kirgizisztánban már van ez is, az is, de ott elmondható, hogyha valamelyik bigott nagyon mohamedánkodik, akkor lesz - akár főműsoridőben nyíltan - aki elküldi vele az anyjába, meg azzal együtt melegebb arab éghajlatra. Kazahsztánnál meg nem is az lenne a kérdés, hogy vallásos-e (csak papírforma szerint), hanem, hogy melyik is lenne az a vallás, ha lenne. Nem helyes a fiatal-értelmiségi-internet használó korosztály szokásaiból a teljes népességet illető megállapításokat tenni, de a jakut napfordulóra felhúzott fát lassan nagyobb érdeklődés követi Kazahsztánból, mint a mekkai Kába-követ. El vannak könyvelve mohamedánnak, közben meg bele van hegesztve Tengri-szimbólum lépten-nyomon a kerítésekbe is.

Ha le akarjuk egyszerűsíteni az isztánokat, akkor azt lehet mondani, hogy a Szir-daryától délre a Korán a vallás, északra meg a K-POP. Kettő között pedig óriási kulturális szakadék van.