Mit jelent a Zsidók 6,4-6 és a 10,26-27 ?

“ Azokat, akik nem törekednek a tökéletességre, az a veszély fenyegeti, hogy elveszítik a reményt, és elfordulnak Istentől (lásd: 3,12). A 6,4-8-ban a szerző szigorúan figyelmezteti hallgatóit a következményekre. Arról, aki kereszténnyé lett, megvilágosult, részesedett a Szentlélekben, megízlelte Isten szavát, és mégis elutasította mindazt, arról még az is elmondható, hogy ő is felelős Jézus haláláért. A Zsidókhoz írt levélről gyakran mondják, hogy a bűnbánattal és megbocsátással kapcsolatban igen szigorú (vö. 10,26-31 is). De meg kell jegyezni, hogy a szerző óvatosan nem azt mondja, hogy Isten nem bocsát meg, hanem azt, hogy aki véglegesen elutasítja Isten Fiát, az nem juthat el a személyes bűnbánatra. A 7-8. vers egy bibliai metaforát használ fel, amely itt elég egyértelmű. Nyelvezete részben a Teremtés könyve 3,17-18-ból való, ám itt nincs semmi utalás a Teremtés könyvének szövegkörnyezetére.”

“ Az elesést akkor használjuk, ha valaki bűnben esik el, de azonnal, vagy egy idő után megtér. Ezzel szemben a Zsidókhoz írt levél 6. fejezete olyan emberről beszél, akinek esze ágában sincs megtérni. Egy bukásról, egy olyan elszakadásról van szó, amikor valaki nyilvánosság előtt is megszégyeníti, megtagadja Jézust. Az ilyen ember számára nincsen megújulás, az üdvösségét elveszíti, Isten lemond róla és nem ad kegyelmet számára.”

Szia

Elfordulni valakitől azt jelenti, hogy szándékosan hátat fordítunk neki, s ez gyakran azt jelenti, hogy megtagadjuk őt. Ezt a magatartást és viselkedést mutatták fel az izraeliták is mint nemzet egészen Malakiás idejéig, amikor Jehova így szólt hozzájuk: „Ősatyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat” Malakiás 3:7. És, ha egy felkent keresztény, egy szellemi izraelita fokozatosan megteszi ezeket a helytelen lépéseket, mi lesz annak a kimenetele? Fennáll az a súlyos veszély, hogy azoknak az osztályába kerül, akikről Pál apostol ezt írta: „Lehetetlen ugyanis azok számára, akik egyszer s mindenkorra elnyerték a felvilágosítást . . . és mégis elestek, hogy ismét megújuljanak a megtérésre” Zsidók 6:4–6). Természetesen csak Jehova Isten és Jézus Krisztus határozhatja meg, hogy valaki eljutott-e addig a pontig, ahol már lehetetlen az újjáéledés a bűnbánatra.

....10:26-27

Óvatosnak kell lennünk, Sátán állandó „gonosz fortélyával” szemben. Némelyeket azzal vezet félre, hogy azt képzelteti el velük: kihasználhatják Isten ki nem érdemelt kedvességét, eleve számíthatnak az ő irgalmára. Jehova szerető módon megbocsátja gyengeségeinket, de ez nem jelenti azt, hogy most már nem kell harcolnunk azok leküzdéséért. Pál beszél olyanokról, akik ’Isten Fiát lábbal tapodják . . . és a ki nem érdmelt kedvesség szellemét durván megsértik’ Zsidók 10:29. Ezek nem tanúsítanak tiszteletet az igazságos alapelvek iránt, és megvetően gúnyt űznek Isten törvényeiből, egyáltalán nem kívánván helyreállni. Jézus féltestvére, Júdás, aki látta, milyen veszélyt jelentenek ezek a Sátántól megtévesztett egyének, ezt írta: „Bizonyos emberek belopakodtak (a gyülekezetekbe) . . ., istentelen emberek, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét mentségül használják fel a gátlástalan viselkedésre” Júdás 4.

Sátán azzal bolondítja el az ilyeneket, hogy elhiteti velük: többé-kevésbé szándékosan elkövethetik a helytelenséget, azután pedig kérhetik Istent, hogy bocsássa meg nekik a bűnüket. Jehova azonban nem fog megbocsátani törvényei ilyen szándékos megszegőinek. Ő azok iránt „bővelkedik szerető kedvességben”, akik a tőlük telhető legjobb módon igyekeznek őt szolgálni tökéletlenségük ellenére is. „De semmiképpen nem ad felmentést a büntetés alól”, amikor arra rászolgáltak. 2Mózes 34:6, 7.