Hálát adsz Istennek Jézusnak hogy eszel, iszol, megvan amire szükséged van?

Igen.

Mert tudom, eleg korulneznem a vilagban, hogy ez nem jar mindenkinek. Nagyon privilegizalt helyzetben van az, aki naponta haromszor jollakhat.

Es aki azt mondja, o dolgozott meg erte: valoban megdolgoztal es megtetted a magadet. De eloszor is, van munkad. Masreszt holnap erhet egy baleset, sulyos kronikus betegseg, erinthet csaladi krizis vagy haboru teged is, es nem fogsz tudni dolgozni, vagy nem lesz eleg vagy nem lesz semmi. Eleve olyan orszagba szulettel, ahol jelenleg nincs tomeges ehinseg, szarazsag, mindent elsopro foldrenges, ez sem a te erdemed.

Aki arra hivatkozik, hogy megdolgozott erte, az azt hiszi, hogy aki nem tud eleg penzt keresni, az mind lusta?

A mesekonyves ateistakhoz nyilvan nem szolt a kerdes, hiszen ok per definitio semmiert nem adnak hálát.

Nem.

Még ha elhiszem, hogy létezik, akkor sem lennék neki hálás azért, hogy végigdolgozhatom az életem szinte csak azért, hogy élni tudjak... és ez még ráadásul egy jutalom legyen! Ez szégyen, nem jutalom.

Alakíthatta volna úgy is, hogy napi pár perc munka is elég legyen, és a többi időben kreatívan alkothassak.

Ateista vagyok, nyilván nem adok hálát egy kitalált lénynek azért, amiért megdolgoztam/esetleg mások dolgoztak meg.

Szoktam hálás lenni, de azok mind 1.léteznek, 2.tettek valamit aktívan abban, hogy nekem jó legyen valami.

"Aki arra hivatkozik, hogy megdolgozott erte, az azt hiszi, hogy aki nem tud eleg penzt keresni, az mind lusta?"

Nem, az tudja hogy nem valami túlvilági akárkicsoda rakta a hásója alá mindezt, hanem ő érte el.

17

szerintem nem, de úgy néz ki, mégis az lett belőle

Nem, Kreatti.

EZ egy hívőnek a provokatív kérdése.

Egy olyan hívőnek, aki nem tud gondolkodni.

Természetesen az isten döntötte el, még a teremtés előtt, hogy

1: az ember szenvedni fog,

2: sokszor rosszul fogja érezni magát,

3: egész életén keresztül gyakran kell olyan dolgokat csinálnia, amit nem szeretne,

4: miközben természetesen boldogan, gond nélkül is élhetne.

De akkor kitől félne? Kitől rettegne?

És kinek adna hálát, ha egyszer 3 percig éppen nem érzi nagyon rosszul magát?

Vagy pedig rosszul érzi ugyan magát akkor is, csak reménykedik, hogy legalább valamikor jobban lesz majd?