Keresztények! Tényleg pontosan 144.000 ember fog csak üdvözülni?

kedves 10-es.

Az írásszöveg nyelvezete nem erre enged következtetni. A „királyiszék előtt” elfoglalt helyüket illetően a Máté 25:31, 32 beszél arról, hogy valamennyi nemzet egybegyűjtetik Krisztus trónja előtt annak ellenére, hogy azok a nemzetek a földön vannak. A nagy sokaság azonban a trón előtt „áll”, mert aki a trónon ül helyesli őket. (Vö. Jeremiás 35:19.)

Egy „minden nemzetből” való népet, egy népet, amely nem volt része a (Jelenések 7:4–8-ban korábban leírt) szellemi Izráelnek. Egy népet, amely hitet gyakorolt a váltságban (mivel képletesen megmosták ruháikat a Bárány vérében); egy népet, amely királyként köszöntötte Krisztust (pálmaágakkal a kezükben, mint az a tömeg, amely királyként üdvözölte Jézust, amikor Jeruzsálembe érkezett).

A Jelenések 7:9, 10-ben megemlített nagy sokaság része a „más juhoknak”, akikre Jézus utalt (Ján 10:16); hogy ők azok, akik Krisztus „testvéreinek” a segítségére jönnek (Máté 25:33–40); ők azok az emberek, akiket megjelöltek a túlélésre, mert megdöbbentik őket azok az utálatos dolgok, melyeket a kereszténységben művelnek és kerülik azokat. (Ez 9:4)

Ezek Isten lojális szolgái, akik azzal a kilátással élik túl Armageddont, hogy mindörökké éljenek a földön helyreállított paradicsomi körülmények között.

A föld az ember örök otthona

Mi volt Isten eredeti szándéka az emberiséggel?

„És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1Móz 1:28).

Vajon megváltozott Istennek a földre vonatkozó szándéka?

„Az én beszédem . . . nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem” (És 55:11).

„Így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!” (És 45:18).

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10).

„Az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsolt 37:9, 29).

János 10:16 szerint, Jézusnak vannak más juhai is, aki nem ebből az "akolból" vannak. (Nem az égbe kerülnek, mert a kicsiny nyáj -Lukács 12:32- ami az égbe megy!) A más juhok és a nagy sokaság, ugyan az!

Napjainkban ez a nagy sokaság része az egyetlen igazán egységes, soknemzetiségű szervezetnek a földön. Nincsenek más-más irányadó mértékeik a különféle országokban, hanem bárhol élnek is, a Biblia igazságos alapelveit alkalmazzák következetesen. Nem folynak bele nacionalista, forradalmi mozgalmakba, mert „kardjaikat ekevasakká kovácsolják” (Ézsaiás 2:4). Nem szakadnak szét szektákra vagy felekezetekre, hogy zűrzavaros vagy egymásnak ellentmondó üzeneteket hangoztassanak, miként a hamis kereszténységben teszik; és nem bízzák hivatásos lelkészekre azt, hogy azok dicsőítsék helyettük Istent. Nem kiáltják, hogy a szent szellemnek tulajdonítják a megmentést, hiszen nem egy háromszemélyű istent szolgálnak.

#12

Én erősen kétlem, hogy ez az őrtorony szervezetre vonatkozna. Már csak azért is, mert például szektátok 19. század vége óta létezik, de a kereszténység első évszázadaiban már sok ezer vértanú volt. Arról nem beszélve, hogy Jézus ennek a sok ezer vértanúnak a mennyet ígérte meg:

"Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa."

Látszik hogy nem ismered a "szektánkat." Isten személyes neve: Jehova. Te hívhatod ahogy akarod. (Jahve, JHVH, stb. Minden nyelven másképpen ejtik.)

Az első századi kereszténységet Jézus alapította.

Efézus 4:5 Egy az ÚR, egy a hit. Egy kereszténység volt az I.sz. ban.

"Ma mégis olyan felekezetek, szekták és kultikus csoportok bőségét látjuk, amelyek kereszténynek vallják magukat, jóllehet ellentétes tantételeket tanítanak, és különféle magatartási irányelvekhez ragaszkodnak. Milyen távol áll ez attól az egyetlen egységes keresztény gyülekezettől, amely i. sz. 33 pünkösdjén jött létre! Hogyan alakultak ki ezek a különbségek?

Sátán már kezdettől fogva megpróbálta elhallgattatni Jehova keresztény tanúinak bizonyságtételét, mégpedig úgy, hogy üldözést hozott rájuk a gyülekezeten kívüliek részéről (1Pét 5:8).

Először a zsidók részéről, majd a pogány Római Birodalom részéről. A korai keresztények sikeresen elviseltek mindenféle ellenállást. (Vesd ö. Jelenések 1:9; 2:3, 19.) Az Ellenfél azonban nem adta fel. Ha nem tudta kívülállók részéről jövő nyomás által elhallgattatni őket, miért ne rontaná meg őket belülről? Bár a keresztény gyülekezet még csecsemőkorát élte, máris egy belső ellenség — a hitehagyás — fenyegette létét.

A hitehagyás azonban nem minden előzetes figyelmeztetés nélkül lopódzott a gyülekezetbe. Krisztus mint a gyülekezet Feje, intézkedett, hogy követői előre figyelmeztetést kapjanak (Kol 1:18).

„Őrizkedjetek pedig — figyelmeztetett Jézus — a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok” (Máté 7:15). Jézus tudta, hogy Sátán megpróbálja majd megosztani és megrontani az Ő követőit. Ezért már szolgálatának korai szakaszától figyelmeztette őket a hamis tanítókra.

Vajon honnan jönnek majd ezek a hamis tanítók? „Ti magatok közül” — mondta Pál apostol i. sz. 56 táján, amikor efézusi felvigyázókkal beszélt. Igen, a gyülekezeten belül „támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel 20:29, 30). Az ilyen önző hitehagyottak nem elégedtek meg azzal, hogy saját tanítványokat képezzenek; arra törekedtek, hogy „a tanítványokat [vagyis Krisztus tanítványait] magok után vonják”.

Nem egészen 20 évvel Jézus halála után Pál apostol utalt rá, hogy „működik már” Sátán azon próbálkozása, hogy megosztást idézzen elő, és elfordítson embereket az igaz hittől (2Thess 2:7). Itt, a körülmetélkedés kérdéséről folyt a vita. Az újonnan megtért zsidók ragaszkodtak még a körülmetélkedéshez, de Jézus halálával beteltek a Mózesi törvények...

Az idő múlásával az első században úgy terjedt a megosztó gondolkodás, mint az üszkösödés. (Vö. 2Timótheus 2:17.) I. sz. 51 táján némelyek helytelenül azt jósolták Thessalonikában, hogy küszöbön áll az Úr Jézus „jelenléte” (2Thess 2:1, 2, NW ). Korinthusban i. sz. 55 körül néhányan elvetették a halottak feltámadására vonatkozó tiszta keresztény tanítást (1Kor 15:12). I. sz. 65 körül mások azt mondták, hogy a feltámadás, lévén az szimbolikus, már megtörtént, melyet az élő keresztények tapasztalnak (2Tim 2:16–18).

Az Apostolok 60 évig visszatartó erőként működtek, arra törekedve, hogy visszatartsák a hitehagyás áradatát (2Thess 2:7; vö. 2János 9, 10). De körülbelül abban az időben, amikor a keresztény gyülekezet készült belépni a második évszázadba, az utolsó élő apostol, János, i. sz. 100 körül meghalt. A hitehagyás, amely korábban lassan kezdett belopódzni a gyülekezetbe, immár feltartóztathatatlanul tört előre romboló hatású szervezeti és tantételbeli következményekkel.

Az első századi keresztény gyülekezetekben nem volt papi osztály!

Mint szervezethez tartozók, minden gyülekezet felett felvigyázók testülete, illetve szellemi vének gyakoroltak felügyeletet. Minden vén egyenlő tekintéllyel rendelkezett, és egyikük sem volt feljogosítva arra, hogy ’uralkodjon’ a gondjaira bízott nyáj felett (Csel 20:17; Fil 1:1; 1Pét 5:2, 3). A hitehagyás kibontakozásával azonban a dolgok kezdtek megváltozni — mégpedig gyorsan.

INNEN ALAKULT KI A KATOLIKUS VERZIÓ.

A legkorábbi eltérések között szerepelt a „felvigyázó” (görögül e·piʹszko·posz) és az „idősebb férfi” vagy „vén” (görögül pre·szbüʹte·rosz) szavak közötti megkülönböztetés, így e szavakat többé nem ugyanannak a pozíciónak vagy felelősségnek a megjelölésére használták. Alig tíz évvel János apostol halála után vagy a körül Ignác, Antiochia „püspöke” ezt írta a szmirnaiaknak szóló levelében: „Kövessétek mindannyian a püspököt [felvigyázót], ahogyan Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot [az idősebb férfiak testületét] pedig úgy, mint az apostolokat.” Ignác így amellett érvelt, hogy minden egyes gyülekezetre egy püspök * vagy felvigyázó felügyeljen, akit mint a presbiterektől, vagy idősebb férfiaktól megkülönböztetett és nagyobb hatalommal rendelkező személyt kellett elismerni.

De hogyan jött létre ez az elkülönülés? August Neander az Allgemeine Geschichte der christlichen Religion und Kirche című könyvében elmagyarázza, mi történt: „A második században történtek ahhoz a következtetéshez vezetnek minket, hogy a presbitérium elnökének állandó hivatali tisztsége nem sokkal az apostoli korszak után kellett hogy kialakuljon, mely elöljárót — amennyiben elsősorban ő gyakorolt felügyeletet minden felett — többnyire az ’Επίσκοπος [e·piʹszko·posz] névvel illették, és ezáltal kiemelték a többi presbiter közül” (3. kiadás, Gotha 1856, 104. oldal).

Ígylefektették az alapját egy papi osztálynak, amely fokozatosan kiemelkedett. Körülbelül egy évszázaddal később Cyprianus, Karthágó (Észak-Afrika) „püspöke” erőteljes szószólója volt a püspökök által gyakorolt hatalomnak — amely mint csoport elkülönül a presbiterektől (akik később papokként * váltak ismertté), a diakónusoktól és a laikusoktól. De ő nem helyeselte a püspök elsőbbségét a többivel szemben. *

Mivel a püspökök és a presbiterek emelkedtek a hierarchikus ranglétrán, a többi hívő alacsonyabb rangba került a gyülekezetben. Ez elkülönítette egymástól a papság (a vezetők) és a laikusok (a hívők passzív csoportja) osztályát. Mc Clintock és Strong Cyclopediája így magyarázza ezt: „Cyprianus [i. sz. 258 körül halt meg] idejétől kezdve, aki a hierarchikus rendszer atyja volt, a papság és a laikus osztály közötti különbség feltűnővé vált, és rendkívül hamar általánosan elfogadott lett. A harmadik századtól a klérus kifejezést. . . Szinte kizárólag a papi szolgálatra alkalmazták, hogy így különböztessék meg azt a laikusoktól. A római hierarchia kifejlődésével a papság nem csupán egy megkülönböztetett renddé vált. . . hanem az egyedüli papságként ismerték el azt.”

Ily módon az utolsó apostol halálát követő 150 év folyamán vagy a körül két jelentős szervezeti változás következett be a gyülekezetben: az első a püspök és a presbiterek különválasztása, amely azzal járt együtt, hogy a püspök foglalta el a hierarchikus ranglétra legtetején álló pozíciót; a második pedig a papság és a laikusok különválasztása. Ahelyett hogy valamennyi szellemtől nemzett hívő egy „királyi papságot” alkotott volna, most már a papok voltak azok, akiket „egyedüli papságként ismertek el” * (1Pét 2:9). Az ilyen változások jelezték, hogy eltértek attól az Írás szerinti módszertől, ahogyan az apostoli időkben a gyülekezeteket irányították. A hitehagyásnak azonban nem csupán szervezeti változások voltak a következményei. Pogány tanítások beszivárgása

Krisztus tiszta tanításai feljegyzésre kerültek — ezek a Szent Iratokban maradtak fent. Jézus például világosan tanította, hogy Jehova „az egyedül igaz Isten”, és hogy az emberi lélek halandó (Ján 17:3; Máté 10:28). Az apostolok halálával és a szervezeti felépítés meggyengülésével az ilyen egyértelmű tanításokat mégis megrontották, ahogy pogány tantételek kezdtek beszivárogni a keresztényiségbe. De ez hogyan történhetett meg?

A görög filozófia körmönfont hatása kulcstényező volt ebben. A The New Encyclopædia Britannica ezt a magyarázatot adja: „Az a. D. [i. sz.] második századának közepétől azok a keresztények, akik valamennyire jártasak voltak a görög filozófiában, kezdték úgy érezni, hogy a hitüket e filozófia szavaival kell kifejezniük mind a saját intellektuális megelégedésük, mind a tanult pogányok megtérítése céljából.” Mihelyt a filozofikus gondolkodású személyek keresztényekké lettek, nem kellett sok idő ahhoz, hogy a görög filozófia és a „keresztényiség” elválaszthatatlanul összefonódjon.

Ennek az egybeolvadásnak a következtében olyan pogány tantételek szivárogtak be a megfertőzött keresztényiségbe, mint a Háromság és a lélek halhatatlansága. E tanítások azonban jóval távolabbra nyúlnak vissza, mint a görög filozófiák. A görögök tulajdonképpen régebbi kultúrákból merítették őket, mivel bizonyított tény, hogy ilyen tanítások már az ókori egyiptomi és babiloni vallásokban is megtalálhatók.

Míg a pogány tantételek folyamatosan átszivárogtak a keresztényiségbe, addig más, Írás szerinti tanításokat eltorzítottak vagy elhagytak.

És a JT.-k, hogyan jönnek a képbe?

A Biblia Istenének, sokáig nem volt szervezett népe. A III. sz.-ban államvallássá let katolicizmust, soha nem tekintette a Mindenható Isten, Jehova a népének!

A gyom és a búza...

Máté 13:25 Míg az emberek aludtak, jött az ellensége, gyomot vetett a búza közé, és elment. 30.Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratási időszakban megmondom az aratóknak, hogy előbb szedjék össze a gyomot, és kössék csomókba elégetésre, aztán menjenek, gyűjtsék be a búzát a raktáramba.

Tehát, a második eljövetelekor a hamis vallásokat elpusztíttatja Isten, ez a Nagy Babilon... Minden hamis imádat összessége.

Vajon kik gyakorolják az első századi hitet?

Jézus jelenlétének ezen időszaka alatt számos különböző egyházhoz tartozó egyén állítja, hogy Krisztust követi (Máté 7:22). A Biblia ugyanakkor azt mondja, hogy „egy a hit” (Ef 4:5). Hogyan azonosíthatod hát az igazi keresztény gyülekezetet, az egyedülit, amelyet Isten helyesel és vezet? Ezt úgy teheted meg, hogy megvizsgálod, mit mondanak az Írások az első századi keresztény gyülekezetről, majd megfigyeled azt, hogy kik követik ma ugyanazt a mintát.

Vajon Jézus második eljövetelekor talál e igaz hitet a Földön? Lukács 18:8. Ez az eljövetel láthatatlan lesz. A tanítványok megkérdezték: Máté 24:3 Amikor az Olajfák hegyén ült, a tanítványok külön odamentek hozzá, és így szóltak: „Mondd meg nekünk, hogy mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?:

Máté 24:3, 7; Lukács 21:11.

Jehova Tanúi újkori története a 19. század végén kezdődött. Akkoriban alakult Pittsburgh közelében (Egyesült Államok, Pennsylvania állam) egy kis csoport, mely módszeresen tanulmányozta a Bibliát. Összevetették az egyházak tanításait azzal, amit a Biblia ír. Az így megszerzett ismereteiket könyvekben, újságokban és egy folyóiratban közölték, melynek ma Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát a címe.

Ezek között az őszinte bibliakutatók között volt Charles Taze Russell is. Bár ő irányította a bibliai oktatómunkát, és ő volt az Őrtorony első szerkesztője, nem alapított új vallást. Az volt a célja – ahogy a később Bibliakutatókként ismertté vált csoport összes tagjának –, hogy Jézus Krisztus tanításait hirdesse, és kövesse az első századi keresztény gyülekezet példáját. Mivel a kereszténységet Jézus alapította, őt tekintjük a szervezetünk alapítójának (Kolosszé 1:18–20).

A Bibliából megtudhatjuk, hogy Isten neve Jehova (2Mózes 6:3; Zsoltárok 83:18). Egy tanú olyan nézeteket vagy igazságokat hirdet, melyekről meggyőződött.

Éppen ezért a Jehova Tanúi név egy olyan keresztény csoportként azonosít minket, mely Jehováról, a Teremtőről hirdeti az igazságot (Jelenések 4:11). Tanúskodunk másoknak azzal, ahogyan élünk, és azzal is, hogy elmondjuk nekik azt, amit a Bibliából tanulunk (Ézsaiás 43:10–12; 1Péter 2:12).

2 JÁNOS 9 Aki nem ragaszkodik Krisztus tanításához, és túlmegy azon, az nincs egységben Istennel. Aki viszont ragaszkodik ehhez a tanításhoz, az egységben van az Atyával is, és a Fiúval is.10 Ha valaki elmegy hozzátok, és a tanítása nincs összhangban Krisztus tanításával, ne fogadjátok az otthonotokban, és ne is köszönjetek neki!

Ajánlom a figyelmetekbe: [link]

"Látszik hogy nem ismered a "szektánkat." Isten személyes neve: Jehova. Te hívhatod ahogy akarod. (Jahve, JHVH, stb. Minden nyelven másképpen ejtik.)"

Isten személyes neve JHVH, aminek valószínű kiejtése Jahve. A Jehova egy nőnemű műszó, ami középkori eredetű és a JHVH, valamint Adonáj szavak helytelen összeolvasásából jött létre.

Viszont bocsi, a több oldalnyi kimásolt szektás térítő handabandát nincs se kedvem, se időm végigolvasni. Képtelen vagy az adott témára válaszolni, így értelmetlen a beszélgetés. Lehet azért, mert olyat idéztem a Bibliából, amiben a hamis őrtorony mást tanít, mint Isten szava. Ilyenkor mindig elkezdetek mellébeszélni végtelen hosszaságban. Pedig a Biblia is azt tanítja, hogy válaszaink legyenek rövidek:

"Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van."

Figyelj Jézusra, mert jól mondja, amit írsz, az a gonosztól van :(

"a több oldalnyi kimásolt szektás térítő handabandát nincs se kedvem, se időm végigolvasni"

Akkor miért írsz véleményt? Ilyet csak ostobák tesznek!