Ha akaratlanul követünk el bűnt az is bűnnek számít?

A tudatlanság nem mentség!

Ha akaratlanul gázolsz halálra egy embert, mert kiugrott eléd, az nem. Ez nem tudatlanság.

nem,sem jogilag,sem vallásilag tudtommal.bűnnek számít az,ha tudva és akarva vétkezünk.szóval kizárásos alapon ha nem akarsz bűnt elkövetni,akaratodon kívül,véletlenül,akkor az nem feltétlenül bűn.bár mint tudjuk,minden relatív.

Ahogy én tudom, jogilag a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól.

Az ember bűntől sérült természettel fogan és születik. Ez az áteredő bűn (peccatum originale) következménye. Ez azonban nem volt az eredeti sajátsága: az első emberpár (Ádám és Éva) mikor Isten kezéből kikerültek természetük tökéletességén kívül, természetük feletti kegyelmi ajándékként halhatatlansággal és romolhatatlansággal rendelkeztek. Istenben éltek és Isten élt őbennük (megszentelő kegyelem): ez az eredeti megigazultság (iustitia originalis), az ember saját természete fölé emelt (természetfeletti) állapota. Ez az áteredő megigazultság az ősszülők minden utódjára átöröklődött volna. Az ősszülők bűne miatt ők és utódaik elveszítették az eredeti megigazultságot, s az azokhoz külön adott ajándékokat (halhatatlanság, romolhatatlanság). Ezen kívüli következmény volt még, hogy természetük is megsérült (vulneratio): értelmük elhomályosult,akaratuk rosszra hajló lett, testileg is tökéletlenségeknek lettek kitéve. Ebben az állapotban az ősszülők leszármazottja Isten előtt bűnös, mivel az ősszülők utódai nemcsak büntetést (reatus poenae), hanem az eredeti bűnt (reatus culpae) is örökölték. Az eredeti bűn a megigazultság (megszentelő kegyelem) nélküliségben áll. Ha nem így lenne, az ősszülők utódai (akiknek nem személyes bűnük az első bűn) nem örökölhették volna a bűnért járó büntetést Isten igazságosságának a fényében. A bűnre való hajlam önmagában még nem bűn, hanem az abba való beleegyezés. Ebben az állapotban az egyes ember - romlott, sérült szenvedélyeinek engedve - személyes bűnöket követhet el, de még ebben az állapotában sem hiányzik belőle - az Istennek kedves - jóra való akarati törekvés és az igazság értelmi szomjúhozása. Ebben a sérült állapotában sem cselekszik kizárólag rosszat.

A bűn nem a tettekben hanem a szándékban nyílvánul meg. Ergo nem lehet akaratlanul elkövetni bűnt, mert nem szándékos.

Bűnt szándékosan és gondatlanul lehet elkövetni. Ha a felróhatóság még a gondatlanságig sem terjed ki, akkor vétlenség forog fenn.