Az egyház mennyire avatkozik bele az emberek magánéletébe?

Nekem erről az a véleményem, hogy aki igaz hívő ember, az ezt nem lemondásként éli meg, meg nem érzi úgy, hogy beavatkozna bárki is a magánéletébe.

Aki pedig nem igaz hívő, vagy mondjuk ateista, az miért foglalkozna azzal, amit az egyház, meg Isten mondana neki, ha úgy sem érdekli?

5: 4-es kommentelő vagyok, bocsánat, ha megbántottalak, nem ez volt a célom. Három megállapításom lenne ezzel kapcsolatban.

1: Aki minden vasárnap jár ugyan templomba, DE a magánéletét nem a keresztény vallás nevében éli, házasságot tör, parázna életet él, lop, csal, részeges, az nem kedves az Úr szemében. A Bibliában sok helyen szó van arról, hogy Jézus mélyen elutasítja és megveti a képmutató (farizeusi) embereket. Ő tipikusan az az ember, aki minden misén a legelső sorban ül és veri a mellét, hogy ő a legelső Isten szemében. Pedig fele ennyire se makulátlan. Van is erről egy bibliai példa, ez a gőgösség, kevélység bűne. Őtőlük még az utolsó sorban ülő prostituált is különb Isten szemében, aki őszintén, tiszta szívből bánja bűneit.

2: Harmadik parancsolat az "Úr napját szenteld meg" és ezt imádságban, de szertartásos formában is illik megünnepelni. Persze a misébe járás mellett jézusi életet is kell élni. Aki szívében hordozza Jézust, szereti embertársait, tiszta életet él, de nem mindig jár misére, az szerintem kevésbé súlyos bűn, mintha képmutató lenne, de ettől függetlenül szerintem a szentmise, mint misztérium ugyanúgy érvényes, a templomban jobban érezhetjük Isten jelenlétét.

3: A kettő együtt is érvényes lehet. Szentmisére járni ÉS emellett megpróbálni bűntelen és erkölcsös életet élni. Ez a legkedvesebb Isten szemében.

5: 4-es vagyok. Bocsánat, ha rosszul fogalmaztam, félreérted. Én a 4-es kommentemben nem a templomba járásról beszéltem. Hanem azzal kapcsolatban írtam, hogy az egyház miért avatkozik be a magánéletbe.

Vannak bizonyos erkölcsi alapelvek a Biblia tanításában, talán a legfontosabb a Tízparancsolat. És hívő keresztény emberként ezeket be kell tartani. Aki ezeket az erkölcsi alapelveket nem tartja be, de kereszténynek tartja magát, az az én szememben álkeresztény, divatkeresztény.

Egyébként nem kötelező vallásosnak lenni, se hívőnek, se kereszténynek. Tied a választás. Nem célom téríteni, maximálisan szabad ember vagy, szabad akarattal. Nem ítélek meg senkit. Elhiszem azt is, hogy jó ember vagy.

Bocsánat, ha sértő voltam néhol, de ügyeltem a kulturált és választékos megfogalmazásra. Bocsánat, ha ezt támadásként értelmezted, nem volt szándékos. Sajnos egy pár troll ebben a kategóriában le akarja járatni a vallást és a kereszténységet és a mintakereszténység zászlaját lobogtatja. Én távolról sem vagyok mintakeresztény, erkölcsösnek sem mondanám magam, rengeteg hibám van. Épp ezért csak reménykedhetek, hogy Isten majd kedvező ítéletet mér rám a halálom napján és igyekszem bejutni a "szűk kapun", ahol üdvözülnek az emberek. Ez nagyon nagy erőfeszítést igényel, lehet vért kell izzadnom és vért kell köpnöm érte.