Mi a véleményetek a hagyományhű (tradicionalista) katolicizmusról?

Nem annyira paradox az. A túltolt haladó szellem mutat rá sok katolikusnak arra, hogy bizony van a tradícióban érték, és nem azok konzervatív mivoltával volt baj.

A tradícionalistákkal viszont annyi bajom van, hogy identitást formáltak valamiből, ami eszköz volt. Ha valaki komolyan gondolja a katolikus tradíciókat, akkor nem törekedhet egyházszakadásra.

1 A legszisztematikusabb keresztény vallás.

2 Azonkívül a szentek, boldognak élete példaadó lenne ha az egyház törödne avval, hogy megmutassa híveinek ezt a lelki kincsesládát, magasfokú erkölcsiség közösségét amit a szentek képviseltek.

2 Mára a katolikus egyház képtelen átadni ezeket az értékekeket, nem jut el a tanítás lényege a hivőkhöz,

(Az elsőáldozás hittana lealacsonyodott történeti elbeszélésekre, néha el sem jut Krisztusig a tanítás, nemhogy a szentekig.)

#12

Jézust elég nehéz követni a hagyomány nélkül, mivel semmit se tudsz róla más forrásból. Jézus minden tanítása írásos és szóbeli hagyományban maradt ránk, amit később az Egyház úgy látott jónak, hogy egy könyvbe szerkeszt, kigyomlálja belőle, ami nem odavaló és megtartja, ami jó.

Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült felfognod, amit írtam. Így elég nehéz bármiről értelmesen beszélni...

"Ha Isten úgy döntött, hogy elég a Biblia"

Ezt amúgy idéznéd nekem a Bibliából is?

A tradicionalizmus visszaprojektálása olyan dolgoknak a '60-as évek előtti korszakba, amelyek sosem léteztek akkor, vagy ha igen, egy szűk körben volt elterjedt.

Messze nem olyan alapvető dolgokról van szó, mint pl. a progresszív "teológia" szélsőséges tételeinek (LMBTQ) elutasítása. Ennél sokkal konzervatívabbak.

Jóval a zsinat előtt megszűnt az integrizmusnak az egyeduralma. A manualista neoskolasztika sokkal mérsékeltebb volt a 20. század első felében, nem véletlen, hogy ekkor emelkedtek ki - sokszor a neoskolasztikával szembehelyezkedve - a későbbi modern teológiai irányzatnak a képviselői (Maritain, von Balthazar, Rahner stb.). Ez volt Nyugat-Európában.

Ott, ahol az Egyház valamilyen módon összefogott a hatalommal, ott átideologizáltabb volt a helyzet. Pl. Horthy Magyarországán voltak olyan egyházi engedéllyel kiadott könyvek, amelyek igencsak antiszemita hangot ütöttek meg, és az egyházi filozófiát/teológiát összevegyítettek mindenféle szélsőjobboldali elképzeléssel. Ez nyilván máshol is létező jelenség volt.

A tradicionalizmus ennek az integrista irányzatnak felélesztése, nem véletlen a politikai természete sem. De ne tévesszük össze a zsinat előtti korral, mert nem ez volt a főáram akkor sem, sem az egyetemeken, sem egy átlag falusi plébánián.

Igen, ezt értettem én is az alatt, hogy identitást formáltak valamiből, ami elsődlegesen egy eszköz (tradíció).

Én újmisés liturgiában nőttem fel, de nagyon szeretem a régi rítust, nemcsak a tridentit, hanem a konstantinápolyit is, és mindkettőre úgy gondolok, mint megőrzésre és ápolásra való kincs. De akkor most az én hitem kevesebbet ér, mert meg tudom azt élni az újmisében is? Tartok tőle, hogy a tradicionalisták így gondolják.

Ha valakinek ily fontos érték az, hogy a régi liturgiát aktívan tartsuk, akkor miért nem állnak papnak, és próbálják elérni a változást az egyházon belülről? Azok a szentek, akik az egyház megújítói voltak, mindig ezt az utat járták, sosem az elszakadásét. Mindenki előtt nyitva az út és a hívás, hogy szent lehessen, és az egyház tekintélye mindig is a szentekből fakadt, nem a pozíciókból.

De valahogy ezt az áldozatot nem akarják meghozni, pedig ez egy nemes út volna. Ezért van nekem olyan erős gyanúm, hogy a tradicionalisták jelentős részének álláspontja elsősorban politikai, és nem hitbeli meggyőződésből fakad. A tradícióban látják az ellenpólusát a nyugaton túltolt progresszív szellemű politizálásnak.

Én mindenesetre meghagynám a protestálást a protestánsoknak.