Hívőként ez normális így?

Van egy vicc

A nagyon ateista ember megakarja győzni a papot, ezért azt mondja neki:

- Hogyan hihetnék a lélekben, a halál utáni életben, Istenben, ha sosem láttam?

Mire a pap:

- Igazad van fiam! Sose higgyünk olyanban, amit nem látunk! Én se látom az eszedet, hát nem is hiszem hogy van neked.

De komolyan!

A hívők pontosan tudják, hogy mi lesz, hogy a földi élet csak másodpercek az ember teljes életéhez képest, és biztosra veszik, hogy van lét a halál után, hogy van feltámadás. Mindezekről Isten többször is beszélt és utalt is rá. Látták mindezt a saját szemükkel? Nem! Pontosan ezért HIT kérdése az egész.

Ha úgy vesszük, az ateizmus is csak egyike a számtalan hitnek. Attól, hogy csak mérhető, emberileg érzékelhető dolgokban hisz, attól nem lesz igazán rosszabb sem, de jobb semmiképp sem.

"Ha úgy vesszük, az ateizmus is csak egyike a számtalan hitnek"

kiveve hogy pont a hit ellentete, de oke

Ertem.

Nem hiszek a reinkarnacioban.

Lehet, hogy a testunk is feltamad, de hibatlan lesz.

Ugyanigy az agyunk, az idegrendszerunk is hibatlan lesz.

Amit egyes írt én annak folyamatosan az ellenkezőjét tapasztalom.

Én senkihez nem kopogtatok be, hogy miért nem hiszel havi xy ezer forintért ebben, vagy abban az istenben, ellenben már többször jött oda hozzám jehova, krisnás, meg a tököm tudja még milyen hittérítő a pénztárcámra pályázni. Érdekes, hogy az unokázós csalók mellett már álpapok meg ál-lelkészek is járnak pénzt gyűjteni a nyugdíjasokhoz, nem különös ez?

Amit kérdező írsz, szerintem az a legegészségesebb dolog. Minél inkább kitolni és megélni az életedet, emlékekkel, örömmel, tettekkel. Még, ha nem is lesz semmi utána, legalább elmondhatod, hogy valami volt.