Lehet-e jelet kérni Istentől?

A világtörténelem tele van ilyen történetekkel, mikor valaki jelet kért, és aztán még azt sem tudta, hogy kapott-e, de ha igen, akkor se értette, vagy nem tudta, jól értette-e.

Úgyhogy a jeleket, mint olyat, el lehet felejteni, ha nem akarsz beleőrülni.

Én bizonyosságot kértem.

Ráadásul, mivel az életem véges, úgy kértem, hogy ha segíteni szeretne, akkor 1 hónapon belül, hogy tényleg biztos legyek a dologban.

Úgy gondolom, nem sokat ér egy olyan megtérés, ami 5 perccel az ember halála előtt történik, amikor már semmit nem tud csinálni. Aki megtér, annak az életével Isten munkáját kellene hirdetnie utána.

Ez legalább 10 éve történt.

Ahogy te sem kaptál semmit idáig, úgy én sem.

Sajnos úgy néz ki, hogy EZ az ő akarata.

A jelekkel az a baj, hogy ilyenkor nem lehet semmit tudni.

Egyszerűen minden jelnek néz ki, ha éppen úgy alakulnak a dolgok.

Úgy hívják ezt, hogy megerősítési torzítás, és csúnyán félre tud vezetni.

Ezért kértem én bizonyosságot tőle: a létezéséről, a szándékairól, ilyesmiről.

Ez semmibe nem került volna neki, mert azt csinál, amit akar.

De úgy néz ki, hogy nem akarja. Nekem még jelet se küldött, bár mondjuk jobb is így.

Azzal csak megzavart volna.

Kedves Kérdező! Jogos a kérdésed. Én sokszor kértem már jelet, de szinte ugyanennyiszer félre is vezetett az a jel. Ilyenkor ugyanis az történik, amit a fenti kommentelő is írt, hogy az ember mindenben hajlamos isteni jelet belelátni. Írok egy példát.

Egy baromfi feldolgozóban dolgoztam szalag mellett. Egymás előtt álltunk, mindenki más munkafolyamatot végzett. Az előttem álló rakta a cédulákat a csomag virslire, utána jött hozzám a csomag, én pedig dobozoltam. Akkoriban nagyon szerelmes voltam egy lányba, és meg akartam tudni, hogy ő lesz-e a feleségem. Jelet kértem Istentől. "Ha az Úr is azt akarja, hogy Ő legyen a feleségem, akkor adjon olyan jelet, hogy az előttem lévő munkásnő, aki a csomag virsliket cédulázza, forduljon hátra és a már mögötte lévő csomag virslit simogassa meg." (Addig ilyesmit nem csinált). Alighogy elmotyogtam magamban ezt a kis kérést, az előttem lévő munkatársam hátrafordult, és megsimogatta a csomag virslin a cetlit. Megdöbbenve szaladtam ki a műhelyből. Alig tértem magamhoz. De az a lány kosarat adott nekem, nem lett a feleségem. (Azóta beláttam, hogy nem is volt hozzám illő)

Másoknál is láttam hasonló "jelkéregetést", ami nem jött össze nekik. De vannak, akiknél "bejön a dolog". Ők azután erőteljesen propagálják a jelkérést, de szerintem csak szerencséjük volt. Más esetben "Igét kérnek" az Úrtól. Ez alatt azt értik, hogy feltesznek egy kérdést Istennek, azután olvassák a Bibliát, és ha olyan részhez érnek, amibe bele képesek magyarázni valamilyen "választ", akkor kijelentik, hogy ez az Úr válasza. Rengeteg ilyet hallottam már, de én ebben sem hiszek. Az sem igazán jó, ha "belső bizonyosságot" kérünk, mert az embert az érzelmei nagyon könnyen becsapják, hol ezt érzem biztosnak, hol azt. Volt olyan, hogy biztos voltam valamiben, hogy az lesz a helyes út, aztán kiderült, hogy mégsem.

Nagyon fontos leszögezni, hogy Isten szeret bennünket, mégpedig nagyon! Ebben bíznunk kell, még akkor is, ha nem éppen kedvünkre alakul az életünk. A legnagyobb szenteknek, és magának Jézusnak sem mindig úgy alakult az élete, ahogy épp szerette volna. Ha pedig kétségeink vannak a helyes döntést illetően, vagy nem tudjuk azonnal, hogy mit tegyünk, akkor a legjózanabb dolog, ha várunk, és imádkozunk a GONDVISELÉSÉRT. Mert az Úr gondviselése működik, és ha őszinte szívvel kérjük a segítségét, akkor a kellő időben megnyit előttünk lehetőségeket az Úr vagy lezárja azokat. Illetve kérhetünk Istentől BÖLCSESSÉGET, hogy vezesse és terelje a gondolatainkat a jó irányba. Nagyon fontos ugyanakkor az is, hogy ne valami babonás jelkéregetéstől tegyük függővé a döntéseinket, hanem megimádkozva és JÓZAN ÉSSZEL belátva döntsünk az életünk kérdéseiben.

(Mindezek akkor is igazak, ha az Ószövetségben szép számmal találhatunk jelkéregetésre példát. Mi azonban nem vagyunk már ószövetségi emberek. Számunkra az újszövetségi tanítások az irányadók.)

Fontos olvasnivalók ezzel kapcsolatban a következő igehelyek: Lukács evangéliuma 14,28-32. A másik: Jakab levele 1,5-6.

Ha jobban megnézitek az igazi nagy szenteknek sem fog olyan jelet küldeni, hogy bizonyosságuk legyen Isten felől, még a pápa sem kapott olyan jelet, hogy felismerje Istent. Akkor ti hol vagytok ezekhez a szentekhez képest? Sehol.

A kis jelekre kell figyelni, pl. nem utazol el valahova és nem ér baleset.

Pl. nekem volt egy olyan, hogy nagy kedvem volt menni focizni, de éreztem, hogy egy erő visszatart, de csakazértis elmentem. És el is törtem a karomat, mert rosszul estem. Utána tudtam meg, hogy egy erő nem akarta ezt, de későn ismertem fel.