Van kiút a blaszfémiából?

Sajnos miután, megismertem az igazságot, illetve részesültem a Szentlélek ajándékában nagyon rondán viselkedtem. Haragudtam Istenre, úgy gondoltam képes vagyok nélküle is a szeretetre, ezért próbáltam elfordulni tőle.

Sajnos ez egy idő után úgymond sikerült is, hisz már nem éreztem a Szentlélek intéseit, hogy térjek meg. Borzasztó érzés volt. Ezt követően olyan kárhoztatás uralkodott a szívemben hosszú ideig ami egyszerűen elviselhetetlen volt. Éreztem hogy a kőszívem képtelen befogadni Istent. Úgy éreztem nincs többé kegyelem. Vár rám a halál. A Bibliában leírtak alapján biztosra vettem hogy megbocsáthatatlan bűnt követtem el, hisz miután megismertem az igazságot ismét elbuktam a bűneim miatt. Sokat gondolkodtam, hogy választom inkább a bűnös életet és kiélvezem amíg csak lehet. Hiszen már úgy is mindegy. Így legalább élvezhetem még egy kicsit az életet. De valami mindig azt súgta, hogy ezt azért mégsem kéne, s jobb megpróbálkozni jobb útra térni, mintsem örökké megesküdni a bünnel. Elkezdtem imádkozni. Kezdetben nehezen ment, de aztán egyre jobban. A Bibliát is elkezdtem olvasni és az is nagyon sokat segített. A bűneimtől is igyekeztem szabadulni és egy idő után újra éreztem a Szentlélek jelenlétet az életemben. Csodás érzés volt, éreztem hogy Isten szeret engem és valóban nem kárhoztat. Úgy éreztem a szívem az ő szeretetével van tele és semmi másra nincs szükségem. Viszont úgyérzem ismét elestem, már megint nem érzem, hogy a Szentlélek vezetne engem. És folyton olyan gondolataim támadnak hogy Isten haragszik rám és nem kellek neki. Hogyan tudnék ettől végleg megszabadulni? Van kiút ebből? Hogyan álljak ellent a bűnös gondolatoknak? Gondolok itt arra, hogy pl:Isten nem bocsájt meg, nekem már nincs visszaút, Isten haragja örökké rajtam marad