Egy keresztény elvált embernek nem szégyen kicsit, hogy nem tudott a társának megbocsátani?
#3
Jó, de a törvények mindenkire vonatkoznak függetlenül attól, hogy milyen személyiségvonásai vannak. Jézus tanítása pedig egyértelműen elítéli a válást, nem írja, hogy nyugodtan bontsd fel a kapcsolatot, ha rájössz, hogy mégsem ilyen lovat akartál. Azért írtam a megbocsátás fontosságát, mert a mai fogyasztói kultúrában nagyon nehéz az önzést és az egot félretenni, hiszen minden reklám azt üzeni, hogy a kényelmes, erőfeszítésmentes élet az ideális. A házasságban meg könnyen adódik nézeteltérés, konfliktus és ezeket a töréseket ki kell kommunikálni és feldolgozni, másképp tönkre megy a kapcsolat. Az igaz, hogy lehet nem elég tudatosan választ valaki magának társat, de tulajdonképpen a döntés a lényeg, nem az hogy mit érzel.
Nem a válást ítéli el, hanem az újraházasodást.
Szóval, akivel nem megy, ott lehet hagyni, de utána cölibátus.
Ha a válás oka házasságtörés akkor újraházasodhat.
Ha megfélemlités vagy verés akkor elvileg csak elválhat. De minden más esetre is ez igaz. Vagy elválik és úgy marad, vagy megbékül.
A probléma az, hogy a meg nem bocsátás azt jelenti annak, aki nem bocsát meg, hogy Isten sem bocsát meg neki. Szóval, ha van olyan bűn, amit mindenképpen minden erővel el kell(ene) kerülni, az a meg nem bocsátás. Erről szól az egyik legijesztőbb példabeszéde Jézusnak. Aki nem hajlandó az embertársának megbocsátani, az teljesen megfeledkezik arról, hogy ő maga mennyit vétkezett Isten ellen, és hogy a saját bűnei miatti ítélet csak felfüggesztésre került, de újra életbe léptethető. Lásd Máté 18:21-35. A korai keresztények egyértelműen abban hittek, hogy ha valaki haragtartóvá (meg nem bocsátóvá) válik, akkor elveszíti az üdvösségét.
A Biblia, legalábbis az újszövetség két esetről ír, amikor el lehet válni,
1. Ha házasságtörést követ el (lefekszik mással) a házastársad (Mt 5:32).
2. Ha hívő vagy, és a nem hívő házastársad válni akar (1Kor 7:15).
Jó kérdés, hogy Isten előtt van-e más indokolt ok a válásra, mivel mást nem ír a Biblia. De ha van is, azt csak a saját felelősségedre teheted meg, kockáztatva, hogy ahogyan te eldobtad és további hűségre méltatlannak ítélted a házastársadat, ugyanúgy Isten is ellök tégedet magától.
Egy házaspárban, akik mindketten szeretik Istent teljes szívükkel, lelkükkel, elméjükkel és erejükkel, véleményem szerint nem merülhet fel komolyan a válás, mint megoldás. Hiszen még sok hitetlen is tud jó házasságban élni!
A válás kérdésköréval kapcsolatos lelkigondozásról van egy egész sorozat az alábbi linken (angolul):
üdv Stefán
Oké, az ajánlott link egyik videójában
arról van szó, hogy olyan esetben is válásra kerülhet sor, ha te hűséges vagy Istenhez. Ezzel egyetértek. Tehát a kérdésre az a válasz, hogy nem feltétlenül szégyen elváltnak lenni. Van, amikor nem tudsz mit tenni, tönkremegy a házasságod tőled függetlenül, és akkor nem jó szégyenben és abban a megbélyegezettség-érzésben élni az életedet, hogy kudarcot vallottál a házasságodban.
üdv Stefán
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!