Szegény azoknak az élete, akik Jézus nélkül járnak?

Tudom, hogy ez nem vág ide teljesen, de állítólag (vagyis nem biztos, de akár igaz is lehet) Luther sem hitte el azt, amit prédikált.

Miért lennének szegényebbek vagy boldogtalanabbak, akik két lábbal állnak a földön, vagy nem Jézusban találják meg a lelki békét? (ezért bocs: de tipikus keresztény felfogás)

Jézus egy látszólag paradoxon állítást vet elénk:

Akit letaszítanak, azt felemelik, akit felemelnek, azt letaszítanak.

Aki a bűnben botránkozik meg, az mindent elveszít, aki Krisztusban, az részese az örök boldogságban.

Aki földi gyümölcsöket teremt, azt ő elveszíti, aki égit, az megmarad.

Tehát ez a keresztény felfogás, és aki ragaszkodik a gazdag élethez, nem lesz része a boldogságban.

A válasz írója 53%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 15:10

Te kevered a szezont a fazonnal. Alapvetően helyes, amit írsz, de a kérdező nem affajta gazdagságról vagy szegénységről érdeklődik. Sokkal inkább a lelki gazdagságról, ami pedig azoknak az embereknek, akik tudnak szeretni, és akiket szeretnek, van. Vagy te mire gondoltál?

Csak éppolyan szegény, mint azoknak, akik például Buddha vagy Mohamed nélkül élnek - egy tanító sem több a másiknál

Nem vagyok keresztény, nem értek egyet a Biblia mindenhova bűnt kiáltó világképével, nem hiszek a Sátánban, pokolban, meg magában a Bibliában leírtakban, de hiszek valamilyen istenségben - természetesen ez sem a bibliai isten-alak.

Még sincs szegény életem. Szeretem az embereket, megtanultam kihasználni a lehetőségeimet, és mindenben a legjobbat keresem - sokan, akik Jézus-hívők, nem teszikezt. Hiszik, hogy van, de nem követik az általa kijelölt utat; tehát alapvetően lelki szegényebbek, mint én, aki nélküle is a szeretetet kutatom, és ha megtaláltam meg is becsülöm.

Ha pedig már végképp összedől minden, ott az istenség. Nem arra gondolok, hogy ő majd kisegít, vagy hogy már nem is hibáztam vagy tettem rosszat, és hogy nem kellene viselnem a tetteim következményét, ha ő van, csupán él a tudat, hogy szeret engem és én is szerethetem őt, akkor is, ha rengeteget hibázok. Érzem.

Tehát én alapvetően kihasználom az élet nyújtotta boldogságot, de ott az állandó isten-szeretet az életemben.

Szia!

Jézus egyik talán legismertebb tanítása, hogy boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. Vagyis létezik olyan szegénység, ami a Jézussal járásból adódik, mégis boldogságot nyújt.

Nos a kérdésedre a válasz, igen, szegények lelki értelemben, mert olyan tapasztalatoktól fosztják meg magukat, melyeket csak a Jézussal járással kaphatnának meg. Ilyenek az őszinte bűnfelismerés és bűnbánat, a bűn által megrontott emberi természet fogságából való teljes megszabadulás, az önzetlen és tiszta szeretet, a teljes öröm és békesség, az őszinte szívesség és jóság, a végtelen türelem, a teljes szelídség, és végül a mértékletesség. Úgy tapasztaltam, hogy ezeket tartósan emberi erővel lehetetlen gyakorolni, és életgyakorlattá tenni, Krisztussal viszont természetes.

Üdv. Péter