Ilyenkor ez bunkóság, ha mégsem az először felkért ember lesz a keresztanya? Mit tennétek?

Volt egy nagyon régi legjobb barátnőm, akit a fiam születésekor felkértünk keresztanyának.

Viszont nem igazán jár(t) hozzánk, nem igazán érdeklődő, annak ellenére, hogy elfogadta, pedig mondtam neki, hogy nem muszáj, nem lesz sértődés, ha nem.

Most ott tart a kapcsolatunk, hogy hónapok óta nem beszélünk sajnos, teljesen kifordult magából, de ez egy másik történet... Sok változás volt az Ő életében is és az enyémben is, amit sajnos így reagált le, Én hiába kerestem számtalanszor, nem volt kölcsönös.

Ezért úgy döntöttem, hogy elengedem ezt az egész barátság dolgot és végül a húgomat választottuk.

Szerintetek ez így nem bunkóság?

Mit tennétek a helyemben?

Kicsit tartok tőle, hogyha megtudja még nagyobb sértődés lesz, bár ez engem már nem érint..

Nem ugrálunk a keresztelőért, az értelmét sem látom, de a családjainkban 'szokás', ragaszkodnak hozzá, főleg a dédszülők.