Vega keresztények hogy böjtölnek böjt idején?

Lemondanak valamiről, például a tévéről, videójátékokról, többet imádkoznak.

Ahogy már írták: mennyiségi böjtöt is tarthat.

8

"'Ahogy a 3-as is írta: a böjt nem a húsról szól.'

ööö akkor miről?"

3 reszbol all

1. lemondas vmirol (lehet hus, de lehet internetezes, csokieves, kaveivas, esetleg az, hogy naponta 3x eszel, de csak egyszer laksz jol, ha eleve nem eszel soha hust, akkor az nem lemondas )

2. irgalmassag gyakorlasa

meglatogatsz egy beteget, adakozol, segitesz egy jotekony szervezetnek

3. Istenhez kozelebb kerulsz, pl. tobbet imadkozol, tobbet olvasod a Bibliat, tobbszor mesz templomba

10

Távol álljon tolem, hogy bármelyik oldalra álljak, de a reformátusok nem azért nem bojtolnek húsvét elott, mert a bojtolés nem biblikus.

Biblikus, csak szerintuk az ilyen "kampányszeru", "mindenki egyszerre" bojt nem biblikus, mert olyan "jócselekedetbol udvozulunk" szaga van, amit a reformátusok elleneznek.

Továbbá Kálvin korában a katolikusok ezt néha szinte hangosan dicsekedve csinálták, mindenkinek elmondták, hogy ok milyen jó keresztények, mert mennyire bojtolnek, meg versenyezve, hogy én tobbet bojtolok, mint te stb.

Allítólag - és ezt tartották a kálvinisták visszatetszonek.

Az evangélikusoknál van bojt, de nem kotelezo.

Anjutca, ha olvasnád a Bibliát, (mint ahogy mar tobbszor írtad, hogy NEM olvasod), hitelesebben nyilatkozhatnál arról, mi biblikus és mi nem.

Máté 6, 16

„Amikor böjtöltök, ne legyen szomorú az arcotok, mint a képmutatóké! Ők eltorzítják arcukat, hogy mindenki lássa, hogy böjtölnek. Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat.Te azonban úgy öltözz és viselkedj, hogy senki ne vegye észre, hogy böjtölsz! Csak Atyád lássa, aki titokban figyel! Ő majd megjutalmaz téged.”

"Kálvin is valamikor katolikus volt azért tartotta igaznak.a böjtöt."

Egészen fantasztikus, hogy ezt is tudod. De nem így van.

Megírta, hogy mit gondol a bojtrol, pl. itt, és bizonyára megérted, ha máshogy nem, fordítóprogrammal.

Jean Calvin, Institutes of the Christian Religion, IV, xii, 15.:

"15. A holy and lawful fast has three ends in view. We use it either to mortify and subdue the flesh, that it may not wanton, or to prepare the better for prayer and holy meditation; or to give evidence of humbling ourselves before God, when we would confess our guilt before him. The first end is not very often regarded in public fasting, because all have not the same bodily constitution, nor the same state of health, and hence it is more applicable to private fasting. The second end is common to both, for this preparation for prayer is requisite for the whole Church, as well as for each individual member. The same thing may be said of the third. For it sometimes happens that God smites a nation with war or pestilence, or some kind of calamity. In this common chastisement it behooves the whole people to plead guilty, and confess their guilt. Should the hand of the Lord strike any one in private, then the same thing is to be done by himself alone, or by his family. The thing, indeed, is properly a feeling of the mind. But when the mind is effected as it ought, it cannot but give vent to itself in external manifestation, especially when it tends to the common edification, that all, by openly confessing their sin, may render praise to the divine justice, and by their example mutually encourage each other.

16. Hence fasting, as it is a sign of humiliation, has a more frequent use in public than among private individuals, although as we have said, it is common to both. In regard, then, to the discipline of which we now treat, whenever supplication is to be made to God on any important occasion, it is befitting to appoint a period for fasting and prayer. Thus when the Christians of Antioch laid hands on Barnabas and Paul, that they might the better recommend their ministry, which was of so great importance, they joined fasting and prayer (Acts 13:3). Thus these two apostles afterwards, when they appointed ministers to churches, were wont to use prayer and fasting (Acts 14:23). In general, the only object which they had in fasting was to render themselves more alert and disencumbered for prayer. We certainly experience that after a full meal the mind does not so rise toward God as to be borne along by an earnest and fervent longing for prayer, and perseverance in prayer. In this sense is to be understood the saying of Luke concerning Anna, that she “served God with fastings and prayers, night and day” (Luke 2:37). For he does not place the worship of God in fasting, but intimates that in this way the holy woman trained herself to assiduity in prayer. Such was the fast of Nehemiah, when with more intense zeal he prayed to God for the deliverance of his people (Neh. 1:4). For this reason Paul says, that married believers do well to abstain for a season (1 Cor. 7:5), that they may have greater freedom for prayer and fasting, when by joining prayer to fasting, by way of help, he reminds us it is of no importance in itself, save in so far as it refers to this end. Again, when in the same place he enjoins spouses to render due benevolence to each other, it is clear that he is not referring to daily prayer, but prayers which require more than ordinary attention."

"Csak azt nem fogom fel ha nem volt pap csak egy jogász hogyan alapított vallást. Ejisze jó volt a dumája."

Kálvin jogász volt, teológus, lelkipásztor és író.

Mindent arra hivatkozva kritizálsz, hogy te keresztény református vagy - kozben a református vallás alapítójáról is minden rosszat elmondasz, és azt hiszed, hogy a református vallás alapítójánal is mindent jobban tudsz.

Ne csodálkozz, hogy a moderátorok elkezdték levenni a válaszaidat. Igy nem lehet viselkedni.