Imádkozás közben számít, hogyan tartjuk a kezünket?

Ez a kérdés már sokakban, így bennem is felmerült. Utánanéztem a Bibliában, hogy kell- e valamilyen különleges testhelyzet az imádkozáskor. Találtam is néhány esetet, amikor a hithű emberek Istenhez szóltak. Volt amikor állva (Nehémiás 2: 4), ülve (1. Krónika 17: 16), térdelve (Dániel 6: 10) vagy a kezeit az égre emelve szóltak.

"És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé" (1. Királyok 8: 22)

Mindebből láthatjuk, hogy tényleg nem a testhelyzet, és a kezünk helyzete az, ami miatt Isten meghallgat minket. Mindezeknél sokkal fontosabb neki, hogy helyes legyen az indítékunk. Vagyis alázatosan, őszintén és tiszta indítékkal járuljunk elé.

Isten a szíveket vizsgálja valóban, nem a kéz tartását.

Pogány, rituális vallások esetében fontosak a mozdulatok, a kéztartás, csak ezek a vallások nem Istentől származnak.

Bónusz info: a kereszténységnek a történelemben a IV. század körül kialakult egy olyan ága, amely szinkretista vallás, keresztény és pogány elemek ötvöződnek, keverednek benne. Ebben a rituális mozdulatoknak nagy szerepük van. Ezt a kevert vallást katonai erőszakkal terjesztették el az egész világon.

"Pogány, rituális vallások esetében fontosak a mozdulatok, a kéztartás, csak ezek a vallások nem Istentől származnak."

Hát, ha valaki látott már zsidó szertartást, akkor tudja, hogy ez így egy erős sarkítás...

Vagy akkor a zsidók is pogányok és nem Istentől származnak.

Ettől függetlenül nyilván nem csak ettől függ az ima. És ha valaki végez közben mozdulatokat vagy ügyel a testtartásra az nem jelenti azt egyből, hogy biztos belül üres és neki csak külsőség az ima.

A zsidó vallás is a külsőségekre kezdte el helyezni a hangsúlyt Krisztus óta. A sok irányzat közül a farizeus irányzat terjedt el közöttük.

A farizeusokat Jézus rendszeresen korholta képmutatásuk miatt.