Kedves Keresztények ! Szerintetek melyek azok a minimális feltételek amiknek teljesülnie kell ahhoz, hogy valaki kereszténynek nevezhesse magát ?

"Aza baj hogy sok keresztény annyira ellenséges és primitív hogy nem lehet értelmesen beszélgetni. Kultúráltan feltettem egy teljesen korrekt kérdést és ez a reakció."

Az a baj, hogy veled nem lehet kulturáltan beszélni, mert nincs meg hozzá a kellő intelligenciád. Látod, a másik muszlim hozzászólóval azért lehet általában. Ezért is írok neked a saját stílusodban te értelmi fogyatékos, mert talán így kicsivel jobban megérted. Ez olyan, hogy a kocsmatöltelékekkel se úgy fogok beszélni, ahogy egyetemen az akadémikus professzorokkal. Igyekszem mindenkivel a saját szintén kommunikálni, még veled is.

"Tehát azt mondod nem Jézus feltételeit követed"

Mivel Jézusnak nem volt semmi ezzel kapcsolatos feltétele, így nehéz lenne. Nem is lehetett, mert nem létezett fogalmi szinten se a kereszténység, amit csökött debilis agyaddal valahogy nem tudsz felfogni. Viszont a Biblia nem csak a 4 evangéliumból áll, a többi írásban van bőven feltétel.

#23

Ez pontosan így van, ezért is írtam, hogy nem tartom őket kereszténynek. Vagy népszerű elnevezés a kultúrkeresztény is rájuk (én kevésbé szeretem ezt).

Azt nem merem mondani, hogy nem hisznek egyáltalán, mert lehet ők is hisznek valami felsőbb hatalomban, sőt gyakran mondják önmagukra, hogy a "magunk módján hiszünk". Viszont akkor sokkal inkább önmagukban hisznek a Szentírás, illetve Krisztus helyett.

Őszintén szólva teljesen mindegy, hogy mi mit gondolunk. Úgy is Isten fogja eldönteni. Az én személyes véleményem az, hogy ha valaki kereszténynek mondja magát, de valójában nem is hisz, nem is érdekli az egész, soha nem is foglalkozik vele és nem is gondolkodik ezeken a kérdéseken, akkor gyakorlatilag csak kultúrkeresztény, alig van beljebb, mint bárki más. Elvetették benne a magot, de nem terem gyümölcsöt. Más meg talán kevesebbet jár templomba, de sokkal több megnyilvánulása van a hitének. Bár ez is fontos, de őszintén szólva, szerintem nem annyira az számít, hogy mennyit jár templomba valaki, mert ez lehet szimpla látszat is, hanem az, hogy tulajdonképpen mennyire veszi komolyan a vallását, milyen erős a hite és az milyen hatással van az életére. Ha nem követi Jézust, nem is érdekli az egész, akkor tulajdonképpen, mitől keresztény vagyis Krisztus követő?

Attól, hogy valakit csecsemőként megkereszteltek, még nem lesz valódi keresztény, ez csak az első lépés egy úton. Ráadásul ha már szóba került a bérmálkozás/konfirmálás, ha szigorúan nézzük és valaki aktív tagja egy egyháznak, akkor igen, mivel ezeknek pont az a lényege, hogy "Oké, meg vagy keresztelve, de erősítsd már meg a hitedet is, hogy te tényleg ebben hiszel." Mint az iszlámban, ahol elvárják hogy elmond a Shahada-t, ez esetben is többek között elmondatják velük a Hitvallást, lényegében ekkor döntenek ténylegesen a hitük mellett. Ez után áldozhatnak/vehetnek Úrvacsorát. Szóval, ha pusztán a külsőségekben gondolkodunk, a belső dolgokat nem vesszük figyelemben, akkor szerintem szabályszerűen tulajdonképpen onnan számít teljesen kereszténynek valaki, hogy legalább egyszer áldozott/vett Úrvacsorát. Mivel a keresztség sokszor gyermekkorban történik, igazából az nem az ő döntése.

Talán nincs mindenben igazam, de ez én olvasatomban a valódi keresztény az, akinek ez nem csak egy hétvégi program, hanem aktívan az élete része, tehát van hite és a hite tettekben is megnyilvánul. Olvassa a Bibliát, elmélkedik a vallásán, keresi az igazságokat és fejlődik, jár egy úton, amin talán nem mindig tökéletesen, de halad szépen lassan a megszentelődés felé. Ha letér az útról azt felismeri, megbánja a bűneit és halad tovább a cél felé, ami tulajdonképpen Krisztus, az hogy Krisztushoz hasonlóvá váljon. Persze, mindenki indul valahonnan, tehát nem várhatjuk, hogy rögtön szentekkel legyen tele a világ, de azért, aki hátradől és azt mondja, hogy "Meg vagyok keresztelve, én keresztény vagyok, benne vagyok a tutiban, mindegy mit csinálok," hát az előtt még hosszú út áll, mert az, hogy valaki megkeresztelkedik, templomba jár stb. az csak a kezdet.

14# Isten nem véletlenül adta a családot, ezen keresztül tudjuk megérteni a velünk való kapcsolatát.

Nekem nincsenek szüleim (vagyis vannak, de nem kellettem nekik), így nekem nehezebb volt ezt megérteni és megtérni az üres vallásosságból, de remélem te nem ezt az utat jártad be.

Azt a szitut képzeld el, hogy megtartod apád összes parancsát. De tényleg az összeset. Viszont nem ismered, nem beszélgetsz vele, csupán csak formális ürességgel, ceremónálisan. Nincs köztetek bensőséges viszony, ami szereteten alapul. Csak a szokás, a hagyomány a cselekedet. Szerinted ez jó kapcsolat? Ez semmi. Nulla. Nem ér semmit.

Ezért írtam, hogy kell legyen élő kapcsolat Istennel, mert csak a szokások megtartása semmit sem ér.

Minimum feltétel :) érdekes megközelítésű a kérdés

Én elfogadok mindenkit kereszténynek, aki Úrnak tartja Jézust. Ez a legősibb keresztény hitvallás. Jézus nem egy nagy tanító, vagy egy próféta volt, hanem Isten Fia. Senki se építhet más alapra, mint Krisztusra, ez egy bibliai gondolat volt amit mondtam.

Természetesen, nem elég beszélni, hanem az életén, viselkedésén meg kell látszania, hogy Ő Jézust urának tartja. Jézus azt mondta, aki hallgatja a tanításait, de nem él azok szerint, olyan mint aki homokra építette a házát, jött a vihar és elvitte a házat...

Tulajdonképpen a keresztény üzenet nagyon egyszerű, mit kíván Isten tőlünk. Mondok egy ószövetségi idézetet, meg egy újszövetségit.

Mikeás

6,8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

János első levele

3,23 Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.

Egy gyerek is megértheti a két kérést. Higgyünk a Fiának a nevében, és törekedjünk szeretetre.

(De maga Jézus is így foglalta össze , mi a legnagyobb parancsolat: szeresd Uradat Istenedet, teljes szívedből; a második pedig hasonlatos ehhez: szeresd felebarátodat mint magadat.)