Hívő vagyok. Vajon ezt "szabad"?

Volt egy osztálytársam a gimiben, akinek a vallása szerint csak az megengedett, amit a Biblia legalább ráutaló magatartás szinten megenged. Ezért, miután a Bibliában nincs utalás arra, hogy pozitívan említett (igaz, negatívan említett sem) moziba járt volna, ezért tilos volt moziba menni.

Az ilyet súlyán kell kezelni.

Szia,

Vianney Szent. János nagyban elítélte a táncot, mert sok alkalmat adott más bűnökre.:

"Kérlelhetetlen elszántsággal lépett fel a káromkodás, kocsmázás, misemulasztás, tánc és egyéb bűnök ellen. "

[link]

Angolul van egy ismertebb szentbeszéde is a témáról.

[link]

Online fordítóval lefordítva az eleje kb.:

"Azt mondod, hogy semmit sem fogok elérni azzal, ha a táncokról beszélek veled, és hogy sem többet, sem kevesebbet nem fogsz táncolni.

Megint tévedsz. Azzal, hogy figyelmen kívül hagyod vagy megveted lelkipásztorod utasításait, újabb büntetéseket vonsz magadra Istentől, én pedig a magam részéről elég sokat fogok elérni azzal, hogy teljesítem kötelességeimet. Halálom óráján Isten nem azt fogja tőlem megkérdezni, hogy te teljesítetted-e kötelességeidet, hanem azt, hogy megtanítottalak-e arra, mit kell tenned ahhoz, hogy teljesítsd azokat. Azt is mondod, hogy soha nem fogom megtörni az ellenállásodat annyira, hogy elhitessem veled, hogy nem árt, ha egy kis időre tánccal szórakoztatod magad? Nem akarja elhinni, hogy ez bármi rosszat is jelenthet? Nos, ez az ön dolga. Ami engem illet, elég, ha úgy mondom el, hogy biztosítsam, hogy megérti, még ha meg is akarja tenni. Ezzel megteszem mindazt, amit meg kell tennem. Ez nem kellene, hogy irritálja önöket: az önök lelkipásztora teszi a kötelességét. De - fogjátok mondani - Isten parancsolatai nem tiltják a táncot, és a Szentírás sem. Talán nem vizsgálta meg őket nagyon alaposan. Kövessetek egy pillanatra, és látni fogjátok, hogy nincs olyan parancsolata Istennek, amelyet a tánc ne szegne meg, és nincs olyan szentség, amelyet ne szentségtelenítene meg.

Ti is ugyanolyan jól tudjátok, mint én, hogy az efféle bolondságoknak és vad extravaganciáknak általában nem szokás engedni, csak vasárnapokon és ünnepnapokon. Mit tegyen tehát egy fiatal lány vagy fiú, aki elhatározta, hogy táncolni megy? Milyen szeretettel lesznek Isten iránt? Az elméjüket teljesen lefoglalják majd az előkészületek, hogy vonzzák azokat az embereket, akikkel remélik, hogy összekeverednek. Tegyük fel, hogy elmondják az imájukat - hogyan fogják elmondani? Sajnos, ezt csak Isten tudja! Különben is, milyen szeretetet érezhet Isten iránt az, aki nem gondol és nem lélegzik mást, mint az élvezetek és a teremtmények szeretetét? Elismered, hogy lehetetlen egyszerre tetszeni Istennek és a világnak. Ez soha nem lehet. Isten tiltja a káromkodást. Jaj! Micsoda veszekedések, micsoda káromkodások, micsoda káromkodások hangzanak el a féltékenység következtében, amely e fiatalok között támad, amikor ilyen összejöveteleken vannak! Nem volt-e ott gyakran veszekedés vagy verekedés? Ki tudná megszámolni a bűncselekményeket, amelyeket ezeken az ördögi összejöveteleken elkövetnek? A harmadik parancsolat azt parancsolja, hogy szenteljük meg a vasárnap szent napját. Valóban elhiszi valaki, hogy egy fiú, aki több órát töltött egy lánnyal, akinek a szíve olyan, mint egy kemence, valóban így tesz eleget ennek a parancsolatnak? Szent Ágoston jó okkal mondja, hogy a férfiaknak jobb lenne, ha megművelnék a földjüket, a lányoknak pedig a fonásukat folytatnák, mintha táncolni járnának; a baj kisebb lenne. Isten negyedik parancsolata azt parancsolja a gyermekeknek, hogy tiszteljék szüleiket. Ezek a fiatalok, akik gyakran járnak táncolni, vajon megvan-e bennük a tisztelet és a szüleik kívánságának való engedelmesség, aminek meg kellene lenniük? Nem, biztosan nem; a legnagyobb aggodalmat és szorongást okozzák nekik azzal, ahogyan figyelmen kívül hagyják a szüleik kívánságait, és ahogyan rosszra használják a pénzüket, miközben néha még gúnyolódnak is rajtuk régimódi szemléletükkel és szokásaikkal. Milyen bánatot nem kellene az ilyen szülőknek érezniük, vagyis ha a hitük még nem halt ki, ha látják, hogy gyermekeik ilyen élvezeteknek, vagy, hogy világosabban fogalmazzak, ilyen kicsapongó szokásoknak hódolnak?.."

Translated with www.DeepL.com/Translator

Utóirat,

A Vianney Szent János szentbeszéd fordítás folytatása.. :

"..Ezek a gyerekek már nem a Mennyországba hajlanak, hanem a Pokolra híznak. Tegyük fel, hogy a szülők még nem vesztették el a hitet. . . . Jaj! Nem merek tovább menni! . . . . Micsoda vak szülők! . . . . Micsoda elveszett gyerekek! . . . . Van-e olyan hely, idő, alkalom, ahol annyi tisztátalansági bűnt követnek el, mint a táncteremben és annak folytatásaiban? Nem ezeken az összejöveteleken ösztönzik-e az embereket a leghevesebben a tisztaság szent erénye ellen? Hol máshol, mint ott, ahol az érzékeket ilyen erősen sürgetik az élvezetes izgalom felé? Ha ezt egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk, nem kellene-e majdnem meghalnunk a rémülettől a sok elkövetett bűncselekmény láttán? Nem ezeken az összejöveteleken gyújtja-e az ördög oly dühösen a tisztátalanság tüzét a fiatalok szívében, hogy megsemmisítse bennük a keresztség kegyelmét? Nem ott rabszolgasorba taszít a pokol annyi lelket, amennyit csak akar? Ha az alkalmak és az ima segítségeinek hiánya ellenére a kereszténynek oly nagy nehézséget okoz a szív tisztaságának megőrzése, hogyan őrizhetné meg ezt az erényt oly sok olyan forrás közepette, amelyek képesek azt lerombolni? Nézzétek - mondja Krizosztomosz Szent János -, nézzétek ezt a világi és szökevény fiatal nőt, vagy inkább az ördögi tűznek ezt a lángoló tüzét, aki szépségével és hivalkodó öltözékével meggyújtja az ifjú szívében az önkívület tüzét. Nem látjátok, hogy egyikük éppúgy, mint a másik, igyekeznek egymást elbűvölni a külsőségekkel, a kegyeikkel és mindenféle trükkökkel és ravaszsággal? Számold össze, szerencsétlen bűnös, ha tudod, rossz gondolataid, gonosz vágyaid és bűnös cselekedeteid számát. Nem hallottad-e ott azokat a légieskedéseket, amelyek a fülnek tetszenek, amelyek felhevítik és megégetik a szíveket, és a szemérmetlenség kemencéivé teszik ezeket a gyülekezeteket?

Nem ott, kedves testvéreim, hogy a fiúk és a lányok isznak a bűn forrásából, amely nagyon hamar, mint egy áradat vagy egy folyó, amely kitör a partjain, elárasztja, tönkreteszi és megmérgezi egész környezetét? Menjetek, szégyentelen apák és anyák, menjetek a pokolba, ahol Isten haragja vár rátok, rátok és minden jó cselekedetre, amit azzal tettetek, hogy gyermekeiteket ilyen veszélynek engedtétek kitenni. Menjetek, nem fognak sokáig várni, hogy csatlakozzanak hozzátok, mert világosan felvázoltátok számukra az utat. Menjetek, és számoljátok meg, hány évet vesztettek el a fiatok és a lányaitok, menjetek a Bíró elé, hogy számot adjatok az életetekről, és meglátjátok, hogy a pásztorotoknak volt oka, hogy megtiltotta az ilyen ördögi örömöket! . . . . Ah, azt mondjátok, hogy többet csináltok belőle, mint amennyi valójában van! Túl sokat beszélek róla? Hát jó, rendben van. Hallgasson ide. Az egyházatyák is túl sokat mondtak róla? Szent Efrém .azt mondja, hogy a tánc a lányok és asszonyok veszte, a férfiak elvakítása, az angyalok bánata és az ördögök öröme. Édes Istenem, vajon tényleg lehet-e valakinek a szemét annyira Ian megbabonázni, hogy még mindig azt akarja hinni, hogy nincs benne semmi rossz, miközben egész idő alatt ez az a kötél, amelyen az ördög a legtöbb lelket a pokolba húzza? . . . Menjetek csak, szegény szülők, vakok és elveszettek, menjetek csak, és gúnyoljátok meg, amit a lelkészetek mond nektek! Menjetek csak! Folytassátok az utat, amelyen jártok! Hallgassatok meg mindent, de ne nyerjetek belőle semmit! Nincs semmi baj? Mondjátok hát, miről mondtatok le a keresztségetek napján? Vagy milyen feltételekkel adták neked a keresztséget? Nem azzal a feltétellel, hogy fogadalmat tettetek az ég és a föld színe előtt, Jézus Krisztus jelenlétében az oltáron, hogy egész életetekre lemondtok a Sátánról és minden művéről és pompájáról - vagy más szóval, hogy lemondtok a bűnről, a világ örömeiről és hiúságairól? Nem azért, mert megígértétek, hogy hajlandóak lesztek a megfeszített Isten nyomdokaiba lépni? Nos, akkor ez nem valóban a keresztségetekben tett ígéretek megszegése és az irgalmasság e szentségének meggyalázása? Nem gyalázzátok-e meg a konfirmáció szentségét is, amikor Jézus Krisztus keresztjét, amelyet kaptatok, hiú és hivalkodó ruhára cserélitek, amikor szégyellitek azt a keresztet, amelynek a ti dicsőségetek és boldogságotok kellene, hogy legyen?

Szent Ágoston azt mondja nekünk, hogy azok, akik táncba mennek, valóban lemondanak Jézus Krisztusról, hogy átadják magukat az ördögnek.

Milyen szörnyű dolog ez! Kiűzni Jézus Krisztust, miután befogadtátok Őt a szívetekbe! 'Ma - mondja Szent Efrém - Jézus Krisztushoz csatlakoznak, holnap pedig az ördöghöz. Jaj! Micsoda Júdás az a személy, aki miután befogadta Urunkat, aztán elmegy, hogy eladja Őt a Sátánnak ezeken a gyűléseken, ahol újra egyesül mindazzal, ami a legelvetemültebb! És amikor a bűnbánat szentségéről van szó, milyen ellentmondásos az ilyen élet! Egy keresztény, akinek egyetlen bűn után egész életét bűnbánatban kellene töltenie, csak arra gondol, hogy átadja magát mindezeknek a világi élvezeteknek! Nagyon sokan meggyalázzák a végtelen kenet szentségét azzal, hogy illetlen mozdulatokat tesznek a lábukkal, a kezükkel és az egész testükkel, amelyet egy napon meg kell szentelni a szent olajokkal. Nem sérti-e a szentáldozás szentségét az a megvetés, amellyel a lelkipásztor utasításait tekintik? De amikor a házasság szentségéhez érkezünk, jaj! Milyen hűtlenségeket nem fontolgatnak ezekben a gyülekezetekben? Úgy tűnik tehát, hogy minden megengedett. Milyen vaknak kell lennie annak, aki azt hiszi, hogy ez nem árthat! . . . .

Az Aix-la-Chapelle-i zsinat megtiltja a táncot, még az esküvőkön is. Borromeo Szent Károly, Milánó érseke pedig azt mondja, hogy három év bűnbánatot kapott az, aki táncolt, és ha újra táncolt, kiátkozással fenyegették. Ha nem volt semmi baj, akkor a Szentatyák és az Egyház tévedtek? De ki mondja nektek, hogy nincs benne semmi rossz? Csak egy kicsapongó, vagy egy szökevény és világi lány lehet az, aki megpróbálja lelkiismeret-furdalását a lehető legjobban elfojtani. Nos, vannak papok, mondod, akik nem beszélnek róla a gyónásban, vagy akik, anélkül, hogy megengednék, nem tagadják meg a feloldozást érte. Ah! Nem tudom, hogy vannak-e papok, akik ennyire vakok, de biztos vagyok benne, hogy azok, akik könnyűvérű papokat keresnek, olyan útlevelet keresnek, amely a pokolba vezeti őket. Ami engem illet, ha táncolni mennék, nem akarnék feloldozást kapni, ha nem lenne igazi elhatározásom, hogy nem megyek vissza táncolni.

Hallgassatok Szent Ágostonra, és meglátjátok, hogy a tánc jó cselekedet-e. Ő azt mondja, hogy "a tánc a lelkek romlása, minden tisztesség megfordítása, szégyenletes látványosság, a bűn nyilvános megvallása. Szent Efrém 'a jó erkölcsök romlásának és a bűn táplálásának' nevezi. Szent János Krizosztomosz: 'A nyilvános erkölcstelenség iskolája. Tertullianus: 'Vénusz temploma, a szemérmetlenség konzisztóriuma és minden romlottság fellegvára.

'Itt van egy lány, aki táncol - mondja Szent Ambrus -, de ő egy házasságtörő lánya, mert egy keresztény nő szerénységre tanítaná a lányát, megfelelő szégyenérzetre, és nem táncra! '

Jaj! Hány fiatal van, aki mióta táncolni jár, nem jár a szentségekhez, vagy csak azért teszi, hogy meggyalázza azokat! Hány szegény lélek van, aki elvesztette vallását és hitét! Hányan nem nyitják fel szemüket boldogtalan állapotukra, csak akkor, amikor a pokolba zuhannak! . . . ."

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)

#16

Érdekes, én ezt találtam Szent Ágoston kapcsán:

"Szent Ágoston szavai is a táncról: „Dicsérem a táncot, mert szabaddá tesz a nehéz dolgoktól, és mert azt, aki egyedül van, bevonja a közösségbe. Dicsérem a táncot, mert az egészséget és a szellem tisztaságát szolgálja, mert könnyeddé teszi a lelket. A tánc átváltoztatja a teret, az időt és az embert. Ezeket mind az agy, az akarat és az érzések által a szétesés fenyegeti. A tánc az egész embert követeli. Az embert, aki szíve középpontjában van lehorgonyozva, oda, ahol nem rabja a szenvedélyeknek, embereknek és dolgoknak, oda, ahol nem rabja az elhagyatottság démonjának saját énjében. A tánc felszínre hozza a szabad embert, a könnyed embert, egyensúlyba hozza minden erővel szemben. Dicsérem a táncot. Ó, ember, tanulj meg táncolni! Különben nem fogják tudni az angyalok, hogy mit kezdjenek veled a mennyben."

Illetve még ezt is a nagy egyháztanító kapcsán:

"Szent Ágoston egyik szentbeszédében pedig elítélte azokat a táncokat, amelyeket Szent Ciprián vértanúságának ünnepén tartottak, mondván: „Nem táncolva, hanem imádkozva hoztak a mártírok győzelmet”."

Ez alapján úgy tűnik, hogy nem általában volt a tánc ellen, csak azt ellenezte, hogy a szentet vértanúságát tánccal ünnepeljék.

Elég nagy különbség.

Amit idéztél egy zsinatot, arról konkrétan semmi információt nem találtam, tehát valódi forrásnak is örülnék rajtad kívül.

Viszont találtam egy ilyet:

[link]

Valami járványos tánc őrület volt, amibe szó szerint emberek haltak bele. Ha valóban volt tánccal kapcsolatos zsinati határozat, valószínűleg e miatt, nem pedig általánosan véve.