A Krisztus előtt élt emberek mind elkárhoztak?

Krisztus arra a részére született a földnek, ahol az emberek úgy éltek mint az állatok. Oda kellett a megváltó, nem tartom kizártnak, hogy akik ott éltek Jézus előtt, nem éltek jó életet, bár szerintem utána se.

Azoknak a népeknek akiknek meg volt vallásuk, törvényeik és nem állatként éltek, nekik nem kellett megváltó, (mint pl a magyaroknak, vagy bármelyik népnek akiknek volt akár természeti, de vallása és törvényei) de miután nagyon teret nyert ez a kereszténység, már mindenkire rá nyomták ha kellett ha nem, mintha ez lenne az egyetlen ami jó. Eközben, a saját törvényeiket tiporták a földbe, Krisztus nevében. Az embernek nem való semmi, mert mindent elkorcsosít, és azon se lennék meglepődve, ha Isten, már nagy ívben szarna ránk, vagy ha nem, akkor már csak szórakozik a nyomorunkon, neki mindegy ki hogy bassza el az életét, de minek vergődjön értünk feleslegesen. Van más teremtménye, akiért megéri küzdeni.

"A Krisztus előtt élt emberek mind elkárhoztak?"

Javaslom figyelmedbe az élet könyvét (Jelenések, Malakiás). Krisztus előttieknek ez volt

A Biblia alapján írom: minden embernek minden korban szüksége volt és van Megváltóra, tehát Krisztusra, mert "mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének." (Róma 3,23).

Azok, akik Krisztus előtt éltek, ha zsidók voltak, akkor a Törvényt kellett betartaniuk és megőrizniük, mivel annak a szertartásai is a Messiásról szóltak, és a messiási próféciák alapján kellett hinniük a Messiás eljövetelében. Ha nem zsidók voltak, akkor, akárcsak azok, akik sosem hallottak Krisztusról, a lelkiismeretük alapján lesznek megítélve: "Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által." (Róma 2,14-16)

Az utóbbiakhoz némi magyarázat: Bármilyen kultúrában vagy korban él valaki, azt mindenképpen tudja, mi az, amit nem szeretne, hogy vele mások tegyenek, vagy mi az, amit szeretne, hogy vele tegyenek. Ha ő is ennek alapján cselekszik másokkal, akkor üdvözül, ha sosem hallott Krisztusról.

Ha viszont már valaki hallott Krisztusról, akkor az evangéliumra adott válasza alapján lesz megítélve. Azaz, annak alapján, hogy elfogadta-e, hogy Krisztus az ő bűneit is magára vette, és ő helyette is bűnhődött a kereszten. Mert ha ezt nem fogadta el, akkor ő maga fog felelni a bűneiért.

Azt hiszed te vagy az eslő akinek ez eszébe jutott?

Az "erényes pogány" a keresztény teológiában olyan fogalom, amely azon pogányok problémájával foglalkozott, akiknek soha nem evangelizáltak, és következésképpen életük során nem volt lehetőségük megismerni Krisztust, de mégis erényes életet éltek, így kifogásolhatónak tűnt elkárhozottnak tekinteni őket.

Ilyen "erényes pogány" volt pl. Szókratész, Arisztotelész, Plátó, Hérakleitosz, stb. Én nem hiszem egyénként, hogy elkárhoztak, van aki viszont ennél is messzebb ment:

"Azt tanították nekünk, hogy Krisztus Isten elsőszülöttje, és (...), hogy Ő a logosz, (...). Akik pedig a logosszal éltek, keresztények, pedig ateistának hitték őket; mint a görögöknél, Szókratész és Hérakleitosz, valamint a hozzájuk hasonló emberek." - Jusztinusz mártír

#5-nek:

Az állat nem vonható felelősségre a tetteiért. Az ember igen. Félig állat és félig ember pedig nem létezik, sosem létezett (legalábbis biológiailag), ezért ilyenről nincs is szó a Bibliában.

"És az előemberek és pl. a Neandervölgyi vagy az, amelyik beszélni nem és felegyenesedve sem tudott járni?"

Juj, ezekről ugye így 2021-ben tudjuk már, hogy kamu sztori, ugye?

"De tanítják még a suliban, nem?"

Nagyjából feleslegesen. Az emberek kb. 10%-a hiszi el az evolúciót

Szia

Ábeltől kezdve, minden embernek lehetősége van a földi örök életre. Persze ennek feltétele az Istennek való engedelmesség. Viszont az ókorban sem minden embernek volt lehetősége megismerni Isten akaratát, de a János 2:28,29 szerint nekik is megadja majd Isten ezt a lehetőséget.

A zsidó nép tudta, és hitt abban, hogy Isten feltámasztja majd az embereket.Ha ez a reménységük nem lett volna, akkor miért éltek volna Istennek tetsző életet?

Azok, akik Istenhez hűségben haltak meg, mint pl. Noé és családja....róluk azt írja a Biblia, bár meghaltak, mégis élnek (Isten emlékezetében) Sok ilyen hűségesről szól a Héberek 11 fejezete.

A keresztény kor előtt élt emberekről ezt mondta Krisztus: "Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek Isten, így szólva: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Amikor a sokaság ezt hallotta, ámult a tanításán." Máté 22:31-33

Lukácsnál hasonlóan olvashatjuk: "Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is feltárta a tövisbokorról szóló beszámolóban, ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja. Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki.” Lukács 20:37-38