Az Egyház szerint az önkielégítés ilyenfokú démonizálása nem rombolja masszívan az emberek önbecsülését?

Sok tanítást olvastam ebben a témában és úgy igazából egyik sem tudott teljes egészében meggyőzni arról, hogy ez akkora mértékben megvetendő cselekedet volna.

Lehet hivatkozni a pornóra, mint káros dologra, azzal én is egyetértek, hogy nagyon hamis képet közvetít a szexualításról, de nem lehet a két dolgot teljesen összemosni.

Rengeteg kutatás bizonyítja, hogy az önkielégítésnek fontos és hasznos funkciója is van, ha bizonyos keretek közt az ember arra használja, hogy megismerje a saját testi műkődését. Nyilván itt sem mindegy, mert ha naponta többször csinálja valaki, az valami mélyebb problémát is jelent és ott már máshogy kéne az ilyenfajta feszültségével kezdenie valamit.

Azonban ha valaki hetente vagy kéthetente egyszer szeretné levezetni az addig felgyűlt szexuális feszültségét és egy kicsit is élvezi ezt, miért kell azonnal minden önbecsülését elvenni, hogy bűnösnek kiáltjuk ki?

Sokszor elhangzik az az érv, hogy önzővé tesz és csak magának szerez vele jót az illető, de rengeteg más tevékenység is van, amire ez szintén igaz (pl. ha finom kaját eszik, luxus dolgokat vásárol, wellness-be megy, stb) és nincs hozzákötve ez a stigma.

A Biblia korában az emberek nagyon korán is házasodtak, ma meg sokan 30 felett. Most komolyan el kell várni az emberektől, hogy még ilyen módon sem szerezhetnek örömet saját maguknak addig? Szerintem ez életszerűtlen.