Nem mindegy már mi lesz oda át?

"Nem arra gondolok hogy drogozni kell meg inni meg rossz embernek lenni hanem arra hogy : a csaladdal szorakozni kell nyaralni, udulni, nevetni sokat, jol erezni magunkat, meghazasodni, boldogan elni, nem azt hogy ez is az is bun!"

-ezek nem bűnök.

Másrészt az örökkévalóság hosszabb idő, mint amit itt töltünk.

Amikor legutóbb végig sétáltam a pokolban mindenki lehúzta a redőnyt.

(most már nem mernék megtenni...).

Na igen.

Mivel az égvilágon semmiféle információ nincs arról, hogy mi lesz "odaát" - sőt: ahogy a tudásunk nő, egyre inkább úgy látjuk, hogy nincsen odaát - ezért egyre érdemesebb úgy élni, hogy ez, az itteni életed legyen jó.

Persze odafigyelve arra is, hogy - ha csak lehetséges - ne vágd el az odaátra vezető utat.

„Nem mindegy már mi lesz oda át?”

Hát nem! Ha már egy parányi igazságtartalma is van a vallásos tanításoknak, akkor nem mindegy. Márpedig bizonyos források szerint van. Mint például a halálközeli élmények, emlékezetek korábbi életekre vagy például Dr. Michael Newton „Lelkünk Útja” című könyveibe foglalt nem tudományos, de szavahihető tanulmányainak eredménye.

És ha belegondolunk, vajon mi történik az ön-tudattal, azzal amit a vallások léleknek neveznek a halál alkalmával? A testről tudjuk, hogy végül teljesen megsemmisül, vele együtt a személyiség is, ami valójában nem más mint a származás, az ismeret és ismeretség, hiernév, stb.

Lemondani azonban a földi javakról, élvezetekről a másvilág miatt szerintem, hiú vállalkozás. Ezek éppen azok az eszközök, melyek tudati vagy lelki fejlődésünket elősegítik.

A másvilág, a menny és pokol, amiről a vallások beszélnek, nem földrajzi hely, hanem a tudat vagy a lélek szélsőséges állapota, melyből már a jelen életünkben kaphatunk némi kóstolót. Egy elfogulatlan, vidám, önfeledt lelkiállapot a mennyeket közelíti meg, míg az öngyilkos jelölt fél lábbal a pokolban van.

Ami a feltámadást illeti, szerintem csak nagyon ritka kivétel, azoknak félretéve akik a jelen életükben elérik a tudatnak azt a magas színvonalát amelyen a halál elkerülhetővé válik, de egy nemes cél érdekében mégis vállalják, mint ahogy Názáreti Jézus tette, aki az emberek, a népek tudatának felemelését látta feladatának.

Szerintem tehát egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz odaát, már a jelen életünkben tapasztaljuk, hogy milyen nehéz megszabadulni egy áldatlan lelkiállapotból mint például a depresszió, amit nagy valószínüséggel magunkkal viszünk, nem tudhatjuk hogyan működik ez a másvilágon.