Egyetértesz Ferenc pápa döntésével, hogy sokkal szigorúbb feltételekhez köti a latin misézést?

Nem vagyok katolikus (illetve papíron igen, mert annak kereszteltek meg), de a szüleim egészen felnőtt koromig járattak katolikus misére, hittanra, keresztény ifi klubba meg egy csomó vallásos közösségbe, elsőáldoznom és bérmálkoznom is kellett, úgyhogy mondhatni képben vagyok valamennyire a katolikus vallásról.

Szerintem egy misének, istentiszteletnek vagy akármilyen gyülekezeti összejövetelnek az a célja, hogy az emberek csoportosan imádkoznak és együtt, egy közösségként keresik a kapcsolatot Istennel egy szertartás keretein belül. Ezt pedig nyilván úgy lehet a leghatékonyabban megtenni, ha a hívek értik azt a nyelvet, amin az adott szertartás zajlik. Saját tapasztalataim alapján az átlagos emberek, de még a nagyon mélyen vallásosak között is kevesen vannak, akik tudnak olyan szinten latinul, hogy pontosan követni tudják egy latinul zajló szertartás szövegét. Persze lehet azzal érvelni, hogy egy misén mindig pontosan ugyanazt mondják, szóval aki rendszeresen hallgat a saját anyanyelvén is misét, az biztosan tudja követni. De én személy szerint sok értelmét akkor sem látom a mindennapi életben, legfeljebb csak történelmi, esetleg nyelvészeti szempontból lehet érdekes egy latin nyelvű szertartás. Számomra azért se lenne praktikus egy általam nem beszélt nyelven hallgatni egy vallásos szertartást, mert nekem nem nagyon szimpatikus az az imádkozási módszer, hogy előre bemagolt szövegeket kell ismételgetni imádkozás címszó alatt. Így "beszélgetni" Istennel szerintem kb. olyan, mintha én a hétköznapokban csak könyvekből felolvasott idézetekkel kommunikálnék az ismerőseimmel. Én sokkal szívesebben imádkozom úgymond személyre szabottabban, a saját szavaimmal, nekem ez sokkal jobban esik, mint eldarálni egy Miatyánkot vagy akármit. Félreértés ne essék, nem tartom rossz dolognak a Miatyánkot meg egyebeket, semmi ilyesmi, egyszerűen csak én nem érzem elég személyesnek, ha így imádkozom. Mivel sokfélék vagyunk, imádkozni is biztosan sokféleképp szeretünk, valakinek lehet, hogy egyszerűbb egy betanult szöveget elmondania, mint a saját gondolatait megfogalmazni.

#4 Itt nem a nyelv a lényeg. A tridenti misében az a vonzó sokak számára, hogy a régi "mágikus" kornak az esztétikai jellegzetességeit ötvözi a katolikus hittel. A pap "ad Orientem" (néppel szembe fordulva) misézik, latinul, sokszor suttogva. Az egész lényege az egyfajta "mágikus" misztikum.

Az viszont tény, hogy a katolikus teológiának tényleg jobban megfelel a régi rítus.

Ami viszont kissé furcsa, az a nagyon túlzásba vitt barokkos viselet, ami már a II. Vatikáni zsinat előtt sem volt mindenütt jellemző. Burke bíboros például nagyon csipkés karingben, fejedelmi köpennyel, hatalmas bíborszínű uszállyal (cappa magna) vonul be a főpapi misére, amelyet a szintén nagyon csipkés albában menetelő egyházmegyés papok visznek. Nagyon kellemetlen látni - nekem legalább is. A cappa magna meg a csipkeruha olyan, mint a sedia gestatoria. A feudális világ jelvényei, és az égvilágon nincsen rájuk szükség.

4

"valakinek lehet, hogy egyszerűbb egy betanult szöveget elmondania, mint a saját gondolatait megfogalmazni"

Nem is csak az, hogy egyszerubb, hanem ha egy kozosseg egyutt akar imadkozni (es spiritualis kozosseget alkotni), akkor ugyanazt a szoveget kell mondaniuk.

Masik, hogy sok embernek megnyugtato, es bizonyos helyzetekben vigasztalo, ha a szamara ismeros mondatokat mondhatja a mise egyes reszein.

Vegul pedig: adodhatnak olyan helyzetek, akar otthoni imadkozas soran is, hogy az ember nem talalja meg a megfelelo kifejezeseket egy nehezebb vagy szokatlanabb lelkiallapotban. Tulajdonkeppen mintegy "kotelbe kapaszkodva" halad elore, ha talal ra egy szep, elore megirt imat.

Igazad van, hogy ez egyeni, es aki nem erzi szuksegesnek vagy nem latja ertelmet, vagy csak monoton, lelketlen mormogas lesz belole, akkor nem kell. Es a ketto (a szabad es a rogzitett imadkozas) nem zarja ki egymast.

"kevesen vannak, akik tudnak olyan szinten latinul, hogy pontosan követni tudják egy latinul zajló szertartás szövegét"

Csak egy megjegyzés: találtam a templomban is, de nekünk itthon is van még a "zsinat előtti" imakönyv. Ebben benne van a "régi" mise teljesen szövege: méghozzá úgy, hogy az egyik oldalon latinul, a másik oldalon magyarul. Tehát aki akarta, viszont nem tudott jól latinul, az is pontosan értette, hogy mi zajlik, ha volt rá igénye elővenni az imakönyvet.

Nekem nincs bajom az anyanyelvi liturgiával, én is ezt szoktam meg. Viszont régen sem volt olyan "borzasztó" a latin mise, mint amilyennek ma szeretik beállítani, hogy "senki nem értett semmit". Ez nem igaz.

"Nagyon kellemetlen látni - nekem legalább is."

Nem nekünk szól a csipkés karing és a cappa magna. Hanem a Legszentebbnek. Aki hitünk szerint a szentmisén valóságosan jelen van.

"Nem nekünk szól a csipkés karing és a cappa magna. Hanem a Legszentebbnek. Aki hitünk szerint a szentmisén valóságosan jelen van."

A csipkés karing/alba valóban nem nekünk szól, az liturgikus kellék. Mégis úgy gondolom, hogy a sima karing inkább megfelel egy célnak. De ez csak szubjektív vélemény.

A cappa magna viszont tényleg a pápai tiara/mozgótrón kategória. Azt fejezte ki a feudális világban, hogy a püspök - a liturgián kívül - egy herceg, egy földesúr, és az Egyházi Állam lehetséges "trónörököse". Nagyon anakronisztikus volna ezt újra bevezetni - főleg az USA-ban, ahol nincsenek ilyen feudális hagyományok.

"Nem nekünk szól a csipkés karing és a cappa magna. Hanem a Legszentebbnek. Aki hitünk szerint a szentmisén valóságosan jelen van."

https://www.youtube.com/watch?v=a888HYbYk30

https://www.youtube.com/watch?v=jWlbzZzaRu8

Ha én egyházmegyés pap lennék, előbb ugranék ki a sekrestye ablakán, minthogy egy ilyen köpenyt nagy nyilvánosság előtt cipeljek, a lépcsőnél a bíboros reverendájának alját emelgessem és majd utána előtte térdepeljek. A főpapi mise első negyed órája nem szól másról, minthogy a bevonulás után átöltözik a bíboros miseruhába, míg szól az ének. Ez szerintem a zsinat előtt sem volt mindig jellemző. Amikor még rokonszenveztem a hagyományhű katolikusokkal, már akkor is ki tudtam borulni ezektől a nagyon furcsa paraliturgikus külsőségektől.

Tudom, hogy ez csak alkalmi külsőség, nem is tartozik a tridenti mise lényegéhez, és ez csak a középkor és az ellenreformáció alatt terjedt el, de - szvsz - teljesen elvonja a figyelmet a mise lényegéről.