Mi a velemenyed? Pap mondta mise utan

Igen, ez a mi hitünk.

"Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában." (1Kor 6, 9-10)

Annyit még hozzátennék, hogy a bűnbocsánat lehetőségére halálunkig van lehetőségünk. Tehát, ha valaki iszákos, parázna, csaló volt az életében, de a halálos ágyán megtér, akkor üdvözülhet. Illetve a purgatórium is egy opció, ha valaki bocsánatos bűnnel hal meg.

Isten soha nem kínoz élőlényeket. Az Izraelita időkben sem volt olyan, hogy az áldozat életben legyen amikor feláldozzák, vagy a bűnöst élve akasszák fel a Fára.

(5Mózes 21:22) 22 Ha valaki olyan bűnt követ el, hogy halálbüntetést érdemel, és kivégzik, ti pedig oszlopra akasztjátok,

Római szokás volt élőket ilyen módon kivégezni lassú szenvedés közepette.

Isten nem ilyen irgalmatlan, és nem alkalmaz ilyesmit.

(Józsué 10:26) . . .lesújtott a királyokra, és megölte őket. Öt oszlopra akasztotta őket, és ott függtek. . .

Isten soha nem alkalmaz élve kínzást semmilyen esetben, mert a halált nevezte meg büntetésként.

Hogy lehet Istenről ilyet feltételezni, hihetetlen.

Mi lenne, az egyház embere hétköznapi nyelven megfogalmazta azt, ami a nézetrendszere. Ez a természetes.

Nem értem a "rendes amúgy" kitételt. Eszerint az a kijelentés nem rendes tőle?

Egyébként két eltérő dolog, hogy valaki következetes és hogy igaza van. Az is más, ha valaki a hit dolgát úgy állítja be, mint tudott dolgot.

Hülyeség. Semmi értelme. Ez az elmélet cáfolja a fejlődést, az egyenlőséget, a szabad akaratot, stb., így cáfolja isten tökéletes rendszerét, ergó nettó baromság.

Vójában halál után még szellem lehetsz, hogy inger lehessen a fejlődésedre az a reakció, amit a halálod vált ki a szeretteidből. Utána hazatérünk, és még egy adag fejlődés vár ránk, amikor egybspirituális vezetővel átnézzük az életünk olyan területeit, amit nem sikerült életben elsajátítanunk, hogy legyen az identitásunkban vágy az arra összpontosító fejlődésre. Utána átlémyegülünk emberből entitássá, majd egy újabb inkarnációt tervezünk magunknak, amiben tovább fejlődhetünk. Ez megy addig, amíg le nem diplomázunk harmadik dimenzióból, utána jön a megyedik, aminek végén már nem kell test sem a fejlődéshez. Ez után még további fejlődés vár ránk, amely végén belépünk a mennyországba, a lélek állapotba, amikor egybeolvadunk istennel a végtelen tökéletes egység állapotában.