Szerintetek is cáfolja a purgatoriumot a jobb lator megtérése és Jézus ígérete?

#11: Akkor miről szólnak? A pokolról? Onnan nem lehet kijönni.

Az életről? Az életben nem biztos, hogy Isten megbünteti, ha rosszban vagy valakivel, vagy nem biztos, hogy már az életben elszenveded bűneid következményeit.

Isten az életben is tud büntetni, és nagyon sokszor ezt meg is teszi. Nevelő célzattal, persze ez nem mindig valósul is meg. Írok erre egy példát.

A földi életben egy isteni büntetés, hogy azokat, akik elszakadnak Tőle, a Teremtőtől, és kő-fa-tészta isteneket imádnak, azokat megveri homoszexualitással. Ez a rómaiaknak(!) írt levél első részében található meg.

Egy több mint 4 évig a helyszínen és több más országban végzett kutatás szerint a vatikáni papok 80%-a homoszexuális.

#14: Én ezt a kutatást nem találom hitelesnek. Már csak azért sem, mert sokan hivatkozzák, de senki sem linkeli be magát a cikket, ami leírja, hogy milyen módszerekkel végezték.

Nekem ez a szám eléggé légből kapottnak tűnik. Vagy azokat tartalmazza, akinek már volt homoszexuális gondolata, de világiaknál is lehetne ilyen magas számokat találni. Attól még a legtöbben nem homoszexuálisak.

Egy könyv megjelent a kutatás alapján. A könyv több mint ezer interjú alapján készült el. A beszélgetések mind szemtől szemben zajlottak, és sokakról hangfelvétel is készült. A papok egy része a nevét is adta az interjúhoz. Az információk több oldalról meg lettek vizsgálva, stb.

[link]

[link]

"

Bár könyvét természetesen sok kritika érte, egyvalami elvitathatatlan: láthatóan időt, energiát és pénzt nem kímélve járt utána ennek a témának. Több mint 30 országban folytatott nyomozás, több mint négyévnyi kutatás és írás, ebből havi egy hét Rómában, csaknem 1500 személyes interjú, 400 óránál is több hangfelvétel, 80 jegyzetfüzet, több száz fotó és bíborosi szelfi, egy 80 fős segítő csapat szervezőmunkája: ez áll ennek a könyvnek az 560 oldala mögött és a mögött a csaknem 300 oldalnyi kiegészítő dokumentum mögött, ami helyhiány miatt már nem kerülhetett be (de ami megtalálható a www.sodoma.fr oldalon).

"

[link]

"

Először nem bíztam ebben a könyvben. Tavaly februárban már a megjelenése előtt feltűnést keltett, és a következő hetekben sűrűn foglalkozott vele a katolikus média és a mainstream sajtó; könnyen lehetett volna írni tehát egy hírcikket, hogy egy francia újságíró könyve szerint a Vatikán vezetőinek többsége meleg. De ez annyira sokkoló állítás, a könyvről szóló leírások egy része pedig annyira hangsúlyozta, hogy az bizonyíték nélküli általánosításokat is tartalmaz, hogy inkább nem írtam róla semmit.

A magyar fordítást - és a külföldi kritikákat - végigolvasva azonban egyértelmű, hogy rosszul ítéltem meg Frédéric Martel munkáját, és bár a végeredmény nem hibátlan, ennél alaposabb kutatást nehezen lehetne elképzelni. Ahogy a könyv bevezetésében olvasható: „A szerző több mint négy éven át folytatott helyszíni nyomozása során közel 1500 személyt interjúvolt meg a Vatikánban és 30 országban, közöttük 41 bíborost, 52 püspököt és monsignorét, 45 apostoli nunciust és külföldi nagykövetet, valamint több mint 200 papot és papnövendéket. Az összes beszélgetésre helyben került sor, szemtől szemben (vagyis nem telefonon keresztül és nem e-mailben). Ehhez az első kézből származó forrásanyaghoz kiterjedt bibliográfia járul, ezernél is több referenciával, könyvvel és cikkel.”

A könyv ellenségei, de még egyes semleges tudósítások is a névtelen forrásokat, a konkrét bizonyítékok hiányát hangsúlyozzák, de ez egyszerűen nem igaz. A majdnem 600 oldalas könyv hemzseg a névvel vállalt nyilatkozatoktól, ha csak ezek lennének, a nagy kép akkor is összeállna. Ezek mellett valóban sok olyan idézet szerepel, amelyről csak annyit tudunk meg, hogy ezt egy itt és itt dolgozó bíboros mondta, ami a médiában bevett eljárás. A könyv honlapja felsorolja a világegyházat irányító bíborosok közül azokat, akikkel a szerző - az esetek többségében bekapcsolt diktafonnal - hosszú beszélgetéseket folytatott.

"

folytatás

"

Tárgyi vagy hivatalos bizonyítékokat a téma sajátosságaiból kifolyólag nehéz beszerezni, de Martelnek ez is sikerül: vannak fotói, hozzájutott a rendőrség által lehallgatott beszélgetésekhez, levéltárakba járt, periratokat és titkosszolgálati jelentéseket olvasott, online profilokat elemzett, és mindezek egy részét közzé is tette. A legtöbb információt azonban természetesen a forrásaitól kapta, akiket kritikusan és átláthatóan kezel: egy idő után már idegesít, mennyire akkurátusan írja le mindig, hogy egy-egy főpap meleg kapcsolatairól hányan és kik beszéltek neki; illetve számos közszájon forgó pletykát vagy neki elsuttogott vádat minősít megalapozatlannak.

Martel igen kreatív és állhatatos az anyaggyűjtésben: a forrásai között nem csak több száz pap szerepel, hanem az őket őrző svájci gárdisták, különböző országok miniszterei és politikusai, ENSZ-ügynökségek vezetői, rendőrök, ügyvédek, jogvédők, oknyomozó újságírók, illetve a papok titkos életének tanúi: orvosok, recepciósok, melegbárok tulajai és mintegy 60 római férfi prostituált.

Hatalmas szerencséje a Vatikán nagy hatalmú urainak, hogy Martel mindezzel a tudással nem leleplezni, outolni akarja őket, hanem a rendszert leírni.

Pontosabban, az élőket nem outolja, a holtak közül viszont sokat, a katolikus egyháztörténet elmúlt évtizedeinek több nagyságát is. A könyv megjelenését előkészítő jogi csapat ezek szerint ezt védhetőbbnek találta, ám ettől még felveti a szokásos etikai kérdéseket. Indokolja egy - akár elhunyt - ember érzékeny adatainak, legintimebb vonzalmainak nyilvánosságra hozatalát a képmutatás leleplezése, a világ egyik legbefolyásosabb szervezetének jobb megismerése? Ezt csak az egyes esetekben lehet eldönteni, és akkor sem lesz konszenzusos válasz.

Úgy titok, hogy nem titok

Martel módszereit azért is írtam le ilyen részletesen, mert ezek ismerete nélkül bárki úgy járhat, mint én, hogy élből elutasítja az alapállítást. Ami legalább olyan egyszerű, mint amilyen felfoghatatlan:

a katolikus egyház legfőbb irányítói, a bíborosok és nunciusok többsége meleg.

"