Mi a keresztényi szerintetek, és miért? Az, hogy elmondjuk a hamis próféta híveinek, hogy nem vagytok keresztények, mert ez egy hamis tanítás, vagy pedig azt hazudjuk neki, hogy igen, keresztények vagytok?

Alapvetően nem árt a jóindulat, viszont valóban igazad van: a keresztény tanításokban fontos tétel az, hogy Jézus isten volt.

Aki ezt tagadja, az bizony nem keresztény.

Ugyanúgy, ahogy a zsidóságból kivált a kereszténység, akik többé NEM zsidók, hiába vettek át egyes tételeket - ugyanígy ezek az emberek nem keresztények többé, kéne nekik találni egy másik nevet.

Értem a célzást. 😉😉

Itt van néhány Biblia vers ami ellent mond annak, hogy Jézus egyenlő lenne Istenével. Még Sátán az ördög sem állította, hogy Isten volna Jézus.

Kezdjük azzal amikor Sátán megkísértette Jézust:

(Máté 4:8, 9) . . .magával vitte őt az Ördög, most egy rendkívül magas hegyre, és megmutatta neki a világ összes királyságát és azok hatalmát, 9 majd ezt mondta neki: „Mindezeket neked adom, ha csak egyetlenegyszer is leborulsz, és imádsz engem.”

Vajon ha Jézus Isten lenne, akkor hogyan lehetne megkísérteni azzal, hogy az Ördögöt imádja. Az ezután mondott szavai is ezt tükrözik:

(Máté 4:10) 10 Akkor Jézus így szólt hozzá: „Menj innen, Sátán! Mert meg van írva: ... a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot.«”

Jézus ekkor sem saját magára hívta fel a figyelmet. Ahogy a továbbiakban sem.

Az emberek is Isten fiainak mondták, senki nem állította, hogy Jézus Istennek nevezte ki magát vagy, hogy Istenként kell kezelni.

(Máté 27:43) 43 Istenben bízott, mentse meg hát ő, ha akarja. Hiszen ezt mondta: »Isten Fia vagyok.«”

(Márk 15:39) . . .„Bizony, ez az ember Isten Fia volt.”

Amikor azt mondta:

(Máté 27:46) . . .„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”

Ezzel is elismerte, hogy az élete a létezése Isten kezében van.

(Lukács 23:45, 46) . . .. 46 Jézus pedig hangos szóval kiáltva így szólt: „Atyám, kezedre bízom szellemem.” . . .(lelkem)

Bízott abban, hogy az Istene, Atyja, vissza fogja adni az életét.

Ezek miatt sem lehetett egyenrangú, vagy egyenlő Isten személyével.

(Lukács 22:29) 29 És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem,

Istene és Atyja királyságot ígért ezer évre a fiának. Hogy az addig nem ismert személye ismert legyen. Ez azt jelenti, hogy magasabb rangot kapott, mint ami addig volt:

(Filippi 2:8–11) . . .. 9 Isten éppen ezért magasabb állásba emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más név felett áll, 10 hogy Jézus nevében minden térd meghajoljon, az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, 11 és minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atyának, Istennek a dicsőségére.

Ha Jézus egyenrangú teremtő Isten lenne az Atyjával, milyen magasabb rangot lehetne adni neki?

És ez a királyi kinevezés, miért Jézus Atyjának a dicsősége, és nem Jézus dicsősége? Főleg, hogy az ezer év után vissza adja a hatalmat az Atyjának.

Persze sorolhatnám, de cáfolat, mindig is lesz.

Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy Jézus Istenként való elismerését hangoztatjuk, vagy hogy Istenként imádjuk. Hanem olyan életet kell élnünk az Istennek végzett szolgálatban, amilyet Jézus bemutatott.

Jézus sem magát dicsőítette, és Ő példát mutatott Isten fiaként, hogy ha ezt Ő is megteszi, akkor Mi mennyivel inkább megkell tennünk.

Ha neki szüksége volt Istenhez imádkozni, akkor mennyivel inkább nekünk.

Jézus soha sem imádkozott saját magához, és ezzel is elismerte, hogy nem egyenrangú Istennel, akitől az élete függ.

A Bibliában maga Isten szól hozzánk, az ő hatalmával és meggyőző erejével. Ha a Biblia olvasása kevés nekik, hogy elismerják Jézus isteni mivoltát, akkor rád sem fognak hallgatni. Neked ugyanis kevesebb hatalmad, erőd és bölcseséged van, mint Istennek. Akkor jársz a legjobban, ha nem szólsz semmit, és nem mész bele semmi vitába. A Biblia szerintem ezt tanácsolja neked: "Hagyjátok békén őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek." (Mt 15:14)

Észérvekkel nem lehet meggyőzni a Jehova Tanúit, mert ők büszkék a tudásukra és a felsőbrendűségüket hangoztatják, a büszkeség megvakítja őket. Isten a büszkéket eltaszítja magától, az alázatosaknak kegyelmet ad, ahogy a Jak 4:6 és az 1Pét 5:5 írja.

@ "Vajon ha Jézus Isten lenne, akkor hogyan lehetne megkísérteni azzal, hogy az Ördögöt imádja."

Mivel Jézus valóságos ember is, aki letette isteni mindentudását és mindenhatóságát, ezért megkísérthető, s mindenben hozzánk hasonlóan kísértést is szenvedett. (Zsid 4,15) Épp az a megváltás lényege, hogy ő emberként mindenben megkísértve maradt tökéletesen hűséges és bűntelen.

@ "Menj innen, Sátán! Mert meg van írva: ... a te Istenedet imádd (proszküneó), és egyedül neki végezz szent szolgálatot."

Az egyedül igaz Istent, az egyedül jót, Jézus Krisztus fejét és Istenét, az ő Atyját, akitől született, aki által él és mindent hatalmat birtokol mindenképpen megillet egy elsőbbség a tiszteletben. Ha ezt az elsőbbséget nevezzük imádásnak, akkor ebben az értelemben Jézus Krisztust nem imádjuk, mert Krisztust, nem mint legfőbbet, hanem mint a legfőbb Fiát tiszteljük.

A Bibliában azonban az imádásnak megfelelő szó a "proszküneó" Jézusra is kiterjed. Imádják őt az apostolok (Lk 24,52) és az angyalok (Zsid 1,6), minden tiszteletet dicsőségét ugyanúgy megadva, mint az Atyának:

"És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, és nagy szóval mondták: Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás. Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!" (Jel 5,11-13)

He az nem imádás, akkor vajon hogyan kell imádni?

@ "Jézus ekkor sem saját magára hívta fel a figyelmet. Ahogy a továbbiakban sem."

Jézus éppen elégszer felhívta magára a figyelmet és hangsúlyozta személyének fontosságát, de valóban nem tette magát az Atya elé.

@ "Az emberek is Isten fiainak mondták, senki nem állította, hogy Jézus Istennek nevezte ki magát vagy, hogy Istenként kell kezelni."

Ez nem felel meg a valóságnak, mert éppenhogy ezzel vádolták:

"A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad." (Jn 10,33)

Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel. (Jn 5,18)

A Jelenések könyvében pedig, mint idéztem a Bárányt ugyanúgy vagy pontosabban lényegében ugyanúgy kezelik, mint az Atyát, mert nem veszik el tőle az elsőbbséget.

@ "Ezek miatt sem lehetett egyenrangú, vagy egyenlő Isten személyével."

Az Atya és a Fiú két valóságosan különböző személy, de mindenük közös, s minden másban tökéletesen egyek, mert Isten mindent, abszolút mindent a Fiának adott. Az Atya annyiban, s csak annyiban nagyobb a Fiánál, hogy ő adott neki mindent és nem fordítva, aki ezért őt fejének ismeri el és mindenben engedelmeskedik neki.

@ "Istene és Atyja királyságot ígért ezer évre a fiának."

Nem, hanem királyságának soha nem lesz vége. (Lk 1,33)

@ "És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem,"

Ahogy Isten örökkön-örökké uralkodik, úgy adta meg Krisztusnak is, hogy örökkön-örökké uralkodjon, és így adja tovább Krisztus, hogy követői is "örökkön-örökké" uralkodjanak. (Jel 22,5)

@ "Ez azt jelenti, hogy magasabb rangot kapott, mint ami addig volt"

Nem, hanem ugyanazt:

"Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett." (Jn 17,5)

@ "Isten éppen ezért magasabb állásba emelte,"

A fordítás hamis, az Őrtorony tanításhoz van igazítva. Isten valóban felmagasztalta a Fiát, mert előtte megalázta magát, kiüresítve önmagát, otthagyva az Istennel való egyenlőséget. Isten ebbe a méltóságába emelte vissza, mert nagyobba ugye eleve nem is lehet.

@ "Hogy az addig nem ismert személye ismert legyen."

Ez az emberiségre nézve igaz. A szellemi hatalmasságok feltehetően ismerték azt, aki által és akiért teremteve lettek. (Kol 1,17)

@ "ezer év után"

Az ezer év a Jelenések könyvében szerepel, alighanem jelképesen értendő. Krisztus mindenesetre mennybemenetele után rögtön az Atyja jobbjára ült, ami azt jelenti, hogy a kettes szám hatalmi pozícióban uralkodik, hiszen minden hatalmat megkapott (Mt 28,18) és minden a lába alá vettetett (Ef 1,19-23).

@ "vissza adja a hatalmat az Atyjának"

Krisztus helyreállító királysága egyszer valóban véget ér, de uralmának soha nem lesz vége, mert királysága, az Atya királysága alatt folytatódik. Ha például egy igazgatóhelyettes az igazgató távolléte miatt egy darabig vezeti az intézményt, majd visszaadja a vezetést az igazgatónak, ettől nem veszti el beosztottjait, sem a kettes számú hatalmi pozícióját, csak helyreállt végre az eredeti rend.

Lám meg jött az ellenérv.

Ha Jézus letette Isten tudását, honnan tudta, hogy Istenhez kell imádkoznia?

Hogyan emlékezett arra, hogy mit tanított neki az Atyja?

Vagy inkább saját magától tanult, amit emberként kell majd elvégezni?

"uralmának soha nem lesz vége, mert királysága, az Atya királysága alatt folytatódik."

Valóban?

(1Korintusz 15:27) 27 Mert Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy minden alá lett vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki mindent alávetett neki.

Az Atya nincs a fiú alá vetve, és az Atyja adott ilyen hatalmat neki.

Az pedig hogy Jézus uralkodhat, még nem egyenrangú mindenható Isten az életadójával, nem egyenlő vele. Ahogy azok sem akiket kiválaszt az atya az emberek közül, hogy Jézussal egyenrangban uralkodjanak az ezer év alatt.

akkor ezek az emberek is Istenek lesznek, mert királyi hatalmat kapnak?

ÉS: mit jelent hogy vissza adja az atyának az Uralmat, hogy az Atyja legyen minden mindenkinek, és Nem Ő?

(1Korintusz 15:28) 28 Miután pedig Isten mindent alávetett neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek.

Jézus aláveti magát Isten uralmának, hogy Isten legyen újra a világegyetem és minden élet vezetője ahogy kezdetben volt.

@ "Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy Jézus Istenként való elismerését hangoztatjuk, vagy hogy Istenként imádjuk. Hanem olyan életet kell élnünk az Istennek végzett szolgálatban, amilyet Jézus bemutatott."

Ezzel nagyjából egyet tudok érteni. Nem azok az igazán keresztények, akik képmutatóan hangoztatják, hogy mennyire imádják Krisztust, noha ez nem nagyon látszik az életükön. Az igazság, az igaz tan csak akkor ér valamit, ha ez az igaz életvitelben, az életszentségben is megmutatkozik.

Az igazság persze nem válik hazugsággá a képmutatók miatt, csak akkor nehezebben lesz felismerhető a jobbszándékú emberek számára: "miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, ahogy írva van." (Róm 2,24) És persze a tévedés sem válik igazsággá, csak mert istenfélőbben élők hirdetik, csak akkor jogosabban érvelhetnek azzal, hogy rosszfa ugye nem teremhet rossz gyümölcsöt.

Jehova tanúinak például számos tanítása bizonyítottan nem állta meg a helyét, tehát bizonyosan nem azok a hülyeségek teremték a jó gyümölcsöt, hanem azon tanaik, amelyek történetesen tényleg helytállóak. Én ugye elfogadom, hogy Jehova tanúinál is vannak jó gyümölcsök, s van, amit lehetne tanulni tőlük.