Lehet valakiért imádkozni aki már meghalt?

Miért ne lehetne? Pál apostol is imádkozott Oneziforuszért:

"Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalomra találjon az Istennél."

Sőt úgy tűnik, hogy abban az időben halottakért is keresztelkedtek keresztények:

"Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?"

2# Az a mondat kb így hangzik: remélem üdvösségre jut.

Ez nem ima, hanem egy reménykedő sóhaj.

Az pedig, hogy ki kiért keresztelkedik meg, még nem bizonyítja, hogy a halott embert ki fogja venni Isten a pokolból, ha imádkozik érte valaki.

Viszont azt írja a Biblia, hogy a pokolból a mennybe nincs átjárás.

"Lehet valakiért imádkozni aki már meghalt?"

NEm írtad, hogy mi célból imádkoznál. Ha az üdvösségéért, akkor sajnos felesleges, mert üdvösséget saját szabad akaratból lehet szerezni úgy, hogy megtérsz. Aki nem hisz az is tudatosan utasítja el Istent, szabad akaratból, tehát ezen halála után önkényesen nem változtathatsz

"Miért ne lehetne? Pál apostol is imádkozott Oneziforuszért:

"Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalomra találjon az Istennél.""

Nem Oneziforuszért, hanem annak halála után a családjáért és a háza népéért

2 Tim

1,16 Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet [Eféz. 6,20.] nem szégyenlette;

4,19 Köszöntsed Priszkát és Akvilát, és az Onesifórus háznépét.

"Sőt úgy tűnik, hogy abban az időben halottakért is keresztelkedtek keresztények:

"Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?""

Na igen, de ott Pál a hitben meghaltakról beszél, akik eleve üdvözültek és feltámadtak: Tehát Pál a FELTÁMADÁS miatt írta ezt, nem azért, hogy imádkozzunk a halottakért. Egész pontosan azt jelenti az az ige, hogy sokan azért keresztelkednek meg a halottakért", mert azok hívők voltak és tudják, hogy feltámadnak. Emezek meg velük akarnak lenni az öröklétben, azért keresztelkednek meg miattuk.

Tehát távolról sem azt jelenti, hogy imádkozni kell a halottakért

"Majd gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról. Ha nem remélte volna ugyanis, hogy az elesettek fel fognak támadni, felesleges és hiábavaló dolog lett volna imádkozni a halottakért. Tekintetbe vette ezenkívül azt is, hogy azokra, akik istenfélően hunytak el, igen nagy jutalom vár: ez szent és üdvös gondolat. Azért végzett engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak." (2Makk 12,43-46)

A Makkabeusok könyvét ugye a protestánsok nem fogadják el.

"Hisz különben mit csinálnak azok, akik megkeresztelkednek a halottakért? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednének meg értük?" (1Kor 15,29)

A korinthusiak az elhunyt szeretteikért úgymond helyettük keresztelkedtek meg, mert nyilván azoknak már nem volt módjuk megtérni, de mégis remélték az üdvösségüket.

@ "Az pedig, hogy ki kiért keresztelkedik meg, még nem bizonyítja, hogy a halott embert ki fogja venni Isten a pokolból, ha imádkozik érte valaki."

Azt nem, csak azt hogy korinthusiak bíztak ebben. Pál nem ítéli el a korinthusiak gyakorlatát, noha nem is különösebben támogatja, így az egyházban nem is terjedt el ez a forma, hanem csak az egyszerű imádság. A korinthusiak keresztelkedése ugyanis lényegében a halottakért végzett imádság volt: Isten üdvözítsd meghalt szeretteinket, akiknek még nem volt módja megkeresztelkedni, de nézd mi megtesszük helyettük a nevükben.

@ "Viszont azt írja a Biblia, hogy a pokolból a mennybe nincs átjárás."

Persze nem ismered a Bibliát:

"Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és a pokolnak (hádésznak) a kulcsai." (Jel 1,18)

Azért tartja Jézus magánál a kulcsokat, mert Jézusnak hatalma van eldönteni, hogy ki jön ki onnan és ki nem.

"A halottak fölött ítéletet tartottak, a könyvekben leírtak alapján, tetteik szerint. A tenger visszaadta a benne lévő halottakat. A halál és a pokol (hádész) visszaadta a halottakat, akik bennük voltak, és mindenki fölött ítéletet tartottak tettei alapján. A halált és a pokolt (hádészt) a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették." (Jel 20,12-15)

A pokol visszaadta a halottait, s nem mindenki kerül a tüzes tóba, aki ott volt.

A katolikus tanítás szerint a pokol (héberül seol, görögül hádész) úgymond több szintű. Úgymond a mélyebb bugyrokban vannak a nagyobb bűnösök, ahol szenvedés is nagyobb és nincs reményük az üdvösségre. A legfelső bugyrokban, úgymond a pokol tornácán, a "limbuszban" pedig a kisebb bűnösök, ahol nincs is nagy szenvedés úgyszólván csak alvás, nekik van reményük a szabadulásra és az üdvösségre. Krisztus is a kereszthalála után "alászállt poklokra" (apostoli hitvallás), hogy megvigye a szabadulás jó hírét és reményét a foglyoknak. (1Pét 3,19)

Tehát van a pokolnak szabadulós, s van reménytelen szenvedéses részlege is. A katolikus tanítás szerint olyan szintek is vannak, ahol ugyan vannak kisebb-nagyobb szenvedések, de még van remény a szabadulásra is, amit tisztítótűznek nevezünk Pál apostol nyomán:

"Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által." (1Kor 3,13-15)