Főleg katolikusokhoz szól a kérdésem, melyiket tartod fontosabbnak, a betanult vagy a szívből jövő imát?

"a betanult ima nem jöhet szívből??"

Szerintem nem! Nem igaz, hogy mindig ugyanarra van szükséged. A Biblia az imával igen alaposan foglalkozik, erre nem mondhatod, hogy nincs elég útmutatás róla benne.

A rózsafüzér nem könnyű imádság. Sokaknak eröltetettnek, monotonnak, vagy akár természetellenesnek tűnhet. Még a katolikusok között is sokan vannak, akik ezért nem imádkozzák, vagy ha imádkozzák is, gyorsan végigfutnak rajta, mondhatnánk "letudják". A protestánsok magát az ismétléseket kritizálják (erre vonatkozóan egy másik írásban bizonyítottam, hogy az imaismétléseket a Szentírás is ismeri, és elfogadja: [link] Akiket még nem érintett meg az imádság mélysége, hanem csak a felszínt látják és érzékelik, azok még lánccsörgést hallanak a rózsafüzér-szemek morzsolása közben, és nem hárfa-zenét. Ilyenkor a legtöbb esetben ott keresendő a probléma, hogy a rózsafüzért valami babonás szóhalmaznak, vagy csak egy külsőséges imaformulának tartják. A rózsafüzér kifejezetten szemlélődő ima, amelyre rá kell készülni lelkileg, és amelyre időt kell szánnunk. Ha ezt nem tesszük magunkévá, akkor az egyébként oly eleven ima üresen fog kongani a lelkünkben. VI. Pál szavaival: "Szemlélődés nélkül a rózsafüzér lélektelen test, s mondása azzal a kockázattal jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz... A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, szinte késleltetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr élete misztériumairól, melyeket annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad."

Valójában ez egy meditatív imádság, amelyben a lényeg nem a kimondott szavakon van, hanem azokon keresztül a Máriával együtt imádkozó hívő bekapcsolódik Jézus (és így a Szentháromság) titkainak szemlélésébe.