Az egyes vallásokban az imádkozás közben felvett testhelyzeteknek van különösebb jelentése?

Én keresztény vallást gyakorlom, ezért erről tudok véleményt formálni. A legtöbbet ebben a kérdésben a Bibliából tudhatunk meg. Az ima közben elfogadott testhelyzetről mintaként szolgálhatnak azok, akiket a Teremtő Isten meghallgatott és elfogadta az imájukat.Az ima tulajdonképpen tiszteletteljes beszélgetés Istenhez, aki figyel és hallgatja.

Isten nem válaszol az imáinkra pusztán azért, mert valamilyen különleges testhelyzetet veszünk fel, amikor imádkozunk. Az Írások nem követelik meg, hogy valamilyen sajátságos testhelyzetben imádkozzunk. Természetesen, ha letérdelünk, az alázatosságot fejezhet ki Isten előtt. De elfogadható az ima akkor is, ha állunk, asztalnál ülünk, ágyban pihenünk vagy mindennapi tevékenységünket végezzük (Dániel 6:10, 11; Márk 11:25). Nos, Jehova még a néma imákat is meghallgatja! Mielőtt Nehémiás elmondta Perzsia királyának, hogy szeretné újra felépíteni Jeruzsálem elpusztított falait, „csendben az egek Istenéhez imádkozott”, és Jehova meghallgatta ezt az imát (Nehémiás 2:1–6)

Imádkozhatsz bármilyen testhelyzetben, bárhol és bármikor. Azt azonban kimutatja a Biblia, hogy imádkozáskor helyénvaló az alázatunk kimutatása, pl. fejünk meghajtásával vagy letérdeléssel (1Királyok 8:54; Nehémiás 8:6; Dániel 6:10; Márk 11:25; János 11:41). Jézus pedig azt javasolta, hogy jó, ha személyes imánkat félreeső helyen mondjuk el, ahol nem látnak az emberek (Máté 6:6).

A testhelyzetünk változtatása is elősegítheti, hogy jobban beleéljük magunkat az imádkozás hangulatába, és tartalmassá tegyük imáinkat. Nyilvános imánál természetesen meghajtjuk a fejünket. De személyesebb imáknál vagy családi imánál többen jónak látják letérdelni Jehova előtt, mivel úgy érzik, ez a helyzet elősegíti alázatos szellemi magatartásukat. A Zsoltárok 95:6 arra buzdít bennünket: „Ó jöjjetek, hajoljunk meg, térdeljünk le Jehova, a mi Alkotónk előtt és imádjuk őt.” Salamon király letérdelt, amikor Jehova temploma felavatásánál imádkozott; Dánielnek pedig szokása volt, hogy letérdelve imádkozott (2Krónika 6:13; Dániel 6:10).

Jézus időnként letérdelve imádkozott. Máskor felállt. Olykor az égre nézett ima közben, például akkor, amikor Lázárért imádkozott.

Mire következtethetünk ebből? (. . .) Igen, arra, hogy nem az a fontos, hogy milyen testhelyzetben vagy. Néha jó, ha lehajtod a fejed, és becsukod a szemed. Máskor talán le is térdelsz, mint Jézus. De ne feledd, hogy bármikor imádkozhatunk Istenhez, nappal is, és éjjel is, ő mindig meghallgat bennünket. Az a fontos, hogy valóban elhiggyük, hogy Jehova meghallgat.

A testtartásnál fontosabb, hogy őszintén és helyes szívállapotban imádkozzunk Istenhez (Jóel 2:12, 13).

Legyen nappal, legyen éjjel, bárhol legyünk is, hangosan és magunkban is szólhatunk hozzá. Bízhatunk benne, hogy Jehova még akkor is hall minket, amikor más nem.