Elhagyott a hitem? Ez normális keresztényeknél?

Nem tudom mennyi értelme van a kérdésemnek, de mostanában teljesen levertnek és magányosnak érzem magam. Semmihez és senkihez nincs kedvem. Ilyenkor mindig Istenhez fordulok, de most valahogy nem működik. Olvasgatok motivációs cikkeket mint ez

[link]

"És aztán szépen vállalva magamat, a „gázos” kis érzéseimet, megfogalmaztam mindezt a mennyei Atyámnak. Kértem Jézus vérét, hogy tisztítson meg, és azt is, hogy valahogy vigasztaljon meg. Hogy ne érezzem magam ennyire magányosnak."

Nálam valahogy nem dob fel. Ma egész délelőtt Bibliát próbáltam olvasni, de egyszerűen csak bámultam a könyvet fel óra alatt sikerült egy oldalt elolvasni de nem emlékeztem miről volt benne szó próbáltam imádkozni, de elkalandoztam folyton, ezek általában nem így vannak. Húsvét gondolata se izgat, olvastam a naplóm a tavaly ilyenkor mennyire készültem rá lelkileg, pedig akkor volt a hatalmas koronavírus para. Most az sem érdekel, ha elkapom, meg úgy általában semmi szobámba is áll a mocsok munkából már 3. Alkalommal késtem csak ezen a héten, ezek nem jellemzőek rám valyon mi lehet a hiba? Nálatok vannak ilyen időszakok? Hogy rázódtok ki belőle? Olvastam egy ember történetét hogyan lett hívőből ateista, és pont ilyeneket írt, hogy mennyire szorongott meg eltolt maga mellől mindenkit a hite miatt, majd amikor elhagytad Isten gondolatát megszabadult ezektől a terhek tol és megkönnyebbült azóta boldog. Lehet nálam is ez lesz?