Elhagyott a hitem? Ez normális keresztényeknél?

Téged elhagyott, nekem sose volt.

Kiskorom óta a környezetem erőszakosan próbálta rám erőltetni ezt a vallási dolgot, de én annyira realista felfogású vagyok, hogy egyszerűen taszítom magamtól a Föld összes vallásának összes tanítását. És most láss csodát, tök jól érzem magam és meg vagyok elégedve az életemmel is.

Az "elfogadó" vallási fanatikusok most már nyugodtan lepontozhatnak.

Sziasztok!

Én nem annyira a hittel hoznám kapcsolatba az érzéseidet, inkább úgy tűnik, mintha egy kezdődő pszicés betegség lenne (bár nem vagyok szekértő a pszichés betegségekben). Lehet, hogy magától elmúlik, de azért ésszerű lenne egy pszichológust felkeresni.

Az Istennel való kapcsolat pedig nem sima út, mint mindenkivel, Istennel is kialakulhat konfliktusa a hívőknek is. Attól függetlenül jó kitartani Isten mellett, ahogy az Írás mondja: "Ne adjátok fel bizalmatokat, aminek NAGY JUTALMA van. Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek." (Zsid 10:35-36)

üdv Stefán

"Ma egész délelőtt Bibliát próbáltam olvasni" - nem tudom, melyik részét olvastad belőle. Ajánlanám a zsoltárokat végigolvasni és amelyik illik közülük a lelkiállapotodra, azt az egyet sokszor újra és újra átvenni.

És itt van még egy könyv (online) olvasni: [link]

Szerintem természetes, hogy az ember kiürül a hitéből. Azt szeretném tanácsolni neked, hogy a kereszténységet fogdd el a szeretet oldaláról, ne a kötelesség felöl. Mert a kötelesség bezárja az embert.

Azokkal, - velem is - történik ilyen akik egyszercsak azon veszik észre magukat, hogy csak megszokásból imádkoznak, hagyj fel evvel. Szólitsd Istent. Beszélgess vele őszintén.a mindennapi problémáidat kitárva kiegészítésként.

A kereszténységet rosszul értelmezik az üres, csak magamnak, magamba, magam érdekében magánügy imádkozást, hanem nyiss mások felemelése felé.

A szeretet oldalát értsd meg, hogyhogy és miért adta parancsba nekünk azt az egyetlen olyan parancsot Krisztus, ami nagyon sok problémát kiiktat és a csüggedés legkisebb szelét sem viszi feléd.

Nem elég csak egyetérteni Krisztussal, hanem tevékenyen gyakorolni a szeretetet is. A szeretet így válik az ego magánügyből közüggyé, melyben minden keresztény teszi lelkes kötelességét: a saját magad felismert tehetségeddel terjeszteni az örömhírt, az evangéliumot.

Míg a másba belefektetett szeretetedet, neked kárpótolja Isten. Mert nem hagyja el ővéit.

Osszedöl minden körülötted? De téged megóv és átvezet a veszélyben. Mert nem hagyja el ővéit.

A hit normálisan így működik.

Egyrészt, ha nincs napi megerősítés, ha nem látsz magad körül sok hasonló hívőt, akkor csökken a hited.

Márpedig mostanában nem özönlenek a hívők, csak netprédikátorból van sok, de az nem elég ehhez.

Másrészt, ahogy nősz fel, növekszik az eszed, bővül a gondolkodásod.

Na, ez sem kedvez a hitnek.

Aztán van, aki felnő - és van, aki inkább visszatér a hithez.

Döntsd el, hogy neked melyik a jobb.

@6-os válasszal szinte 100%-ban egyetértek.

A hit folyamatos szorongatás alatt van minden felöl. Ilyenkor meg amikor nincs személyes kontaktus más hivőkkel, a netes prédikátorkodás is távoli és kevés. Valószinű, hogy a szellemvilág is totális össztűz alatt tarja ilyenkor a hivőket, hogy elszakitsák mindenféle csip-csup dologgal őket Istentől. Nálad ez egy depresszíó-szerű időszak ami nem orvosilag hanem bibliai világnézettel vizsgálva mindig a lélek reménységének a halványodása. Elkopik az a látás, hogy jön az Úr, hogy feltámadunk, hogy lesz itélet és harag, hogy Isten összetekeri majd az eget felettünk mint egy papirtekercset és új ég és új Föld lesz, stb-stb.

Szerintem ezt egyelore nem lehet tudni, hogy mire fut ki nalad.

Ahogy leirod, ez egy altalanos kedvetlenseg, leeresztettseg, motivalatlansag a te esetedben. Ez persze kihat a hitedre es Istennel valo kapcsolatodra is. Lehet, hogy tavaszi faradtsag, vitaminhiany, testi-lelki kimerultseg a pandemia miatt. Vagy a korlatozasok miatti tarsasaghiany. Ez teljesen normalis.

Aztan az embernek valtozik, alakul a hite az elete soran, es azt megelozheti atmeneti elfordulas tole. Addig, amig uj alapokra nem kerul, idegesithetnek vagy hidegen hagyhatnak azok a dolgok, amik korabban "feldobtak".

Vagy lehet, hogy az lesz a vege, hogy ateista leszel, az sem a vilag vege. Erezni fogod, ha az jon. (De az se biztos, hogy orokre tart majd.)

Semmikeppen ne gondolj ugy ra, hogy ez bun, mindenkinek egyeni eletutja van vilagnezet szempontjabol is. Persze hogy megijeszt, ha valami eddig olyan biztos es fontos volt az eletedben, es most nem hogy vigaszt nem ad, de meg csak nem is erdekel.

Ne eroltess semmit, ne olvasd a Bibliat, ha nincs kedved, ne foglalkozz a husvettal, ha nincs kedved. Istennek mondd el, amit erzel, es mondhatod azt is, hogy "atmenetileg nem vagyok elerheto". O ugyis tudja (hitem szerint), hogy mi tortenik. Ami a husvetot illeti - teljesen normalis, hogy egyik evben lelkesedessel tolt el, masik evben a hatad kozepere sem kivanod. Hiszen ugyanaz tortenik minden evben...

Ha tovabbra is marad ez a motivalatlansag minden teren, vagy rosszabb lenne, erdemes szakembert megkerdezni. Lehet, hogy enyhe depresszio, ami mar 1-2 beszelgetestol vagy technikatol is enyhul.

Nem tudom, hany eves vagy, fiu vagy lany, de hogy nem a batyad fogja megmondani, mi lesz a hiteddel, azt biztosan tudom! :-D

1/8-as

Eloszor is, mit foglalkozol itt a pontozassal, engem sose erdekel, ki tudja, ki van itt. Jelen pillanatban amugy is 52%-on allsz, ugyhogy ne orulj annyira.

Masreszt ha egy kicsit is relevans lett volna a kerdezo kerdesere a valaszod, es nem provokaltal volna azonnal, hogy "az elfogado vallasi fanatikusok majd le fognak pontozni", lehet, hogy nem pontoznak le.

A pontot arra adjak, hogy mennyire hasznos a KERDESRE a valasz - mennyiben hasznos arra a kerdesre, hogy normalis-e keresztenyeknel, hogy elhagyja a hite, az a valasz: "nekem sose volt hitem, mert en ahhoz tul realista es okos vagyok, es tok boldog vagyok"?