Isten nem definiálható, tehát végkövetkeztetésképpen egy hívőnek és egy ateistának is lehet igaza ha nem spekulálja túl?

Kérdező: "Isten nem definiálható,"

Nos az az igazság, hogy Jézus nemhogy csak definiálta, hanem egyenesen be is azonosította Istent, nem beszélve az Apostolokról!!!

Ahogyan a 13-as szaja írta, egyet értek vele. Miért? Csak néhány utalás....

János 1:18

"Istent egy ember sem látta soha. Az egyszülött isten, aki az Atya oldalán van, az szolgált felőle magyarázattal."

János 4:24

"Isten szellem,a és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.” - Krisztus szavai

János 14:9

"Jézus így szólt hozzá: „Ennyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyhogy azt mondod: »Mutasd meg nekünk az Atyát.«

Róma 1:20

"Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége, úgyhogy nincs mentség az ilyeneknek."

Ha Istennek tetszően élünk, láthatjuk majd, hogy mi mindent tesz értünk. Jézus kijelentette: „Boldogok a tiszta szívűek, mivel látni fogják az Istent.” Néhányan, akik elnyerik Isten helyeslését, az égben fognak feltámadni, és így ők valóban „látni fogják az Istent” Máté 5:8

Minden definiálható.

Isten=minden.

Itt egy szövegrészlet, ami jól érzékelteti, mi isten.

Halljátok: a Semminél kezdem. A Semmi ugyanaz, mint a Teljesség. A végtelenben a teli ugyanolyan, mint az üres. A Semmi üres is meg telt is. Ugyanígy mondhattok a semmiről valami mást is, például, hogy fehér vagy hogy fekete, hogy nincs vagy hogy van. Ami végtelen és örök, annak nincsenek tulajdonságai, mert minden tulajdonság az övé.

A Semmit vagy Teljességet Pleromá-nák nevezzük. Ott benn véget ér gondolkozás és létezés, mert ami örök és végtelen, annak nincsenek tulajdonságai. Benne nincs senki, mert az a valaki akkor különbözne a Pleromától és tulajdonságai volnának, s ezek őt mint valamit megkülönböztetnék a Pleromától.

Semmi sincs a Pleromában és minden benne van: nem érdemes a Pleromáról elmélkedni, mert aki a Pleromáról elmélkedik, önmagát oldja föl.

A Kreatúra nem a Pleromában van, hanem önmagában. A Pleroma a Kreatúra kezdete és vége. Átjárja őt, mint ahogy a fény járja át a levegőt minden részén. Jóllehet a Pleroma nagyon is átjárja őt, a Kreatúra ebből mégsem részesedik, mint ahogyan a teljesen átlátszó test sem válik világossá vagy sötétté a rajta áthatoló fénytől.

Mégis, mi magunk vagyunk a Pleroma, mert rész vagyunk az örökből és a végtelenből. De nem részesedünk benne, hanem végtelen távol vagyunk a Pleromától, nem térben vagy időben, hanem lényegileg, mivel lényegünkben különbözünk a Pleromától, Kreatúraként, amely időben és térben korlátozott.

Mivel azonban részei vagyunk a Pleromának, így a Pleroma bennünk is van. A Pleroma legkisebb pontján is végtelen, örök és egész, mert az, hogy kicsi vagy az, hogy nagy, olyan tulajdonságok, melyek őrá érvénytelenek. A Pleroma a Semmi, amely mindenütt egész és megszakítás nélküli. Ezért mikor azt mondom a Kreatúráról, hogy a Pleroma része, jelképesen mondom csupán, mert a Pleroma valójában sehol sincs részekre osztva, mivel ő a Semmi. Mi vagyunk az egész Pleroma is, mert jelképesen a Pleroma a legkisebb, egyáltalán feltételezhető, nem létező pont bennünk és a végtelen világboltozat köröttünk. De miért beszélünk egyáltalán a Pleromáról, ha a Minden is és a Semmi is?

Azért beszélek róla, hogy valahol egyáltalán elkezdhessem, és megszabadítsalak benneteket ama kényszerképzettől, hogy valahol kívül vagy belül létezik valami is, ami eleve szilárd vagy valamiképp meghatározott. Minden, ami úgymond szilárd vagy határozott, viszonylagos csupán. Csak ami változásnak alávetett, szilárd és határozott.