Földi életünk lejárta után van valami lélek?

Én úgy gondolom, hogy létezhetetlen, hogy a lelkünk csak úgy eltűnik. A test persze bármikor, na de egy lélek számomra sokkal komplikáltabb.

Szerintem átszáll egy másik testbe. A belső megérzéseink, pedig az előző életeink foszlányaiból ered, és teljesen logikus, hogy nem emlékszünk konkrétan az előző életeinkre, különben sokan siránkoznának, és megpróbálnák újraépíteni azt. Mondok egy példát. Meghal egy milliárdos, és a lelke átszáll egy szegény, boldogtalan árufeltöltőbe. Ha az az exmilliárdos elkezdene emlékezni, hogy előző életében magánrepcsikkel járt meg mindennap fullos kaját evett, egyszerűen nem tudná feldolgozni, hogy most miért görizik napi 10 órát egy bolt raktárában havi 180-ért. Nem tudna egyről a kettőre lépni. Sokan öngyilkosok lennének, és addig próbálgatnák, amíg szuper életük nem lesz=senki sem küzdene semmiért, csak meghalna, felborulna a rend. Senki nem akarna utcaseprő lenni, vagy pénztáros, vagy szegény, egy nyomornegyedben élő senki. De így mindenki betudja azzal, hogy ez jutott neki, ez az élet és ebből kell kihoznia a legtöbbet.

Persze elfogadom, ha más mást hisz. De nekem ez a véleményem és ezt tartom a legreálisabbnak. Mert különben azt sem hinné el senki, ha valaki álmodik, ha nem tapasztalnák meg saját magukon. ,,Persze, te alvás közben repültél, mi?! Na ne nevettess! Csak fantáziálsz!" De, ha valaki fantáziál tudatában van annak, hogy igazából hol is van, attól függetlenül fantáziálhat arról, hogy éppen repül. Viszont, ha álmunkban repülünk az esetek nagy százalékában azt gondoljuk ez a való életünk. Szóval ez a különbség a képzelődés és az álom között. Ugyanolyan hihetetlenül hangzik az alvás közbeni álmodás, minthogy a lelkünk átszáll egy másik testbe. De az álmodás számomra bizonyítékként hat, hogy igenis a lélek egy komplikált, megmagyarázhatatlan dolog, és szintén hasonló jelzőkkel bíró dolgokra képes.