Vallásosok! Ha megvan parancsolva, hogy szeresd a szüleidet de nem tudod, az mennyire nagy bűn?

"Ha megvan parancsolva, hogy szeresd a szüleidet de nem tudod, az mennyire nagy bűn?"

Tiszteld. Lényeges különbség

Szia,

Sajnos vannak rossz emberek, de ez nem kellene arra késztessen bennünket, hogy mi is azok legyünk. Sőt. Nyilván te is szeretnél majd családot. Normális családot. Az Úr Jézus Krisztus így tanított: "Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták." (Mt. 7:12)

Lefordítva a te esetedre: ahogyan szeretnéd, hogy a gyermekeid majd veled szemben viselkedjenek, te is úgy viselkedj a szüleiddel szemben. Függetlenül attól, hogy a szüleid most hogyan viselkednek veled. Ha azt szeretnéd, hogy a gyermekeid szeressenek téged, akkor te is szeresd a szüleidet. A szeretet nem érzelem hanem döntés. Rajtad múlik.

Üdv. Péter

Szia

Nem te vagy a felelős azért, amit a szülőd elkövetett gyerekkorodban ellened.

Isten nem hibáztat a szülőd viselkedéséért. A Biblia kijelenti:" Mindegyikőnk önmagáról fog számot adni Istennek" Róma 4:12

Egy bizonyos fokú neheztelés teljesen normális, különösen, ha nem kapod meg azt a szeretetet és törődést, amelyre szükséged van. Igaz, a Biblia arra kötelez, hogy tiszteld a szüleidet az Efézus 6:2, 3-ban. A „tisztelet” azonban azt jelenti, hogy elismered a szülői tekintélyt – mint ahogyan egy rendőr vagy egy bíró tekintélyét is elismered –, nem pedig azt, hogy helyesled a viselkedését. És nem vagy rossz ember, csak mert undorodsz a szülőd szokásától, végtére is a gyermeke szeretete isteni kötelessége.

Ne a szülődre haragudj a viselkedése miatt, inkább a helytelen tettei iránt érezz egészséges gyűlöletet. Soha ne feledd, végtére is neki köszönheted az életedet.

Talán vigasztaló az, amit a Teremtőd neked is mond:"Hát megfeledkezhet egy asszony a csecsemőjéről, és vajon nem szánja meg méhe fiát? Még ha ezek az asszonyok meg is feledkeznek róluk, én soha nem feledkezem meg rólad." Ézsiás 49:15

Mint látod, Isten minden embert szem előtt tart, főleg az olyanokat, akik "árvák" és özvegyek. Mert neked bár vannak szüleid, de mint írtad, nem mutatott szülői szeretetet irántad.

Hogy érzed tudnád tisztelni azt a bizonyos "szülőt" úgy, ahogyan Isten elvárná tőled?

Efézus 6:1–4

"Gyermekek, engedelmeskedjetek a szüleiteknek összhangban az Úr akaratával, mert ez igazságos. „Tiszteld apádat és anyádat” – ez az első parancs, amelyhez ígéret fűződik: „hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig megmaradj a földön.” Ti apák, ne bosszantsátok a gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezése és útmutatása* szerint neveljétek őket."

Elárulok egy nagy titkot: nincsenek tökéletes szülők, egyetlen egy sem. Talán ezért van, hogy a "Tiszteld szüleidet" parancs nem tartalmaz egy kivétel listát, hogy "kivéve, ha...". Igaz, amiről írsz, az már egy olyan kategória, ami felveti, hogy szülőnek tekinthető-e az apád. Én úgy gondolom, az tekinthető szülőnek, aki a testi szükségleteidről gondoskodott gyerekkorodban, amíg önellátóvá váltál. Ha tartásdíjat fizetett, az is elegendő ok szülőnek tekinteni. Az "Egyik szülőm sem törődött velem egész életemben." mondatod hogyan értendő? Nevelőszülők gondoskodtak rólad vagy gyermekotthonban nőttél fel? Mert ha nem, akkor nem igaz, amit írsz. Ugyanis a szüleidnek kellett gondoskodnia a megélhetésedről gyerekkorodban, amíg felnőttél, nem. Vagy a madarak etettek a csőrükből?

Jézus a szülők tiszteletéről szólva azt emelte ki, hogy a felnőtt gyereknek gondoskodnia kell a szüleiről, ha a szülő rászorul, mert pl. már idős. Manapság már van nyugdíj, Jézus idejében nem volt, de a szülőknek lehetnek ennek ellenére szükségleteik, főleg idős korban, és a gyereknek rendelkezésre kell állnia, hogy ezeket elsősorban ő elégítse ki. Ugyanis mindenki tartozik a szüleinek. Ők általában sokat dolgoztak azért, hogy legyen mit enned, innod, és legyen hol lehajtanod a fejed gyerekkorodban. Igazságos elvárás, hogy ezt a tartozást "ledolgozd" a szüleid felé. Ráadásul ha te rosszul bánsz a szüleiddel, akkor a te gyerekeid ezt a példát látják, és könnyen lehet, hogy ugyanúgy keményen elbánnak majd veled idős korodban.

Itt most a szülőknek kizárólag a gyerek testi fejlődéséről való gondoskodását ecseteltem, ami persze nem minden. Jogosan elvárható, hogy egy szülő a gyereke lelki fejlődéséről is gondoskodjon. Ez utóbbi azonban a legtöbb családban jelentős mértékben elmarad. Úgyhogy ha ezt hiányolod, nem vagy egyedül. Viszont önmagában a testi felnövekedésedről való anyagi gondoskodásuk is felhatalmazza a szüleidet arra, hogy szüleidnek nevezd őket, és tiszteld őket, vagyis gondoskodj róluk, ha rászorulnak.

üdv Stefán