A 3. parancsolattal lennének problémáim. Szerintetek?

A tízparancsolat eredeti - Isten által írt - szövegét, amely a kőtáblákon volt Mózes dühében széttörte a hívei fején!

Visszament Istenhez és kapott egy másikat. Állítólag másolatot, de ez lehetett új utasítás is!

Tehát az eredetit senki sem ismeri!

Ezenkívül ahány vallás annyi féleképpen értelmezik. Ha a válaszaidat olvasod, már itt is kétféle értelmezés van. Az egyházak a úr napjában sem tudnak megegyezni, mert van amelyik a szombatot hírdeti, másik a vasárnapot, akkor melyik az igazi?

Az Úr soha nem mondta, hogy járj bármelyik templomba, csak azt, hogy szenteld meg (sőtt, ép az ellenkezőjét mondta: ne építs nekem házat a Földön, mert én nem itt lakom). Otthon is meg tudod szentelni az úr napját, sőt ahhoz hogy Istennel beszélgess még papra sincs szükséged!

Mivel sem a mennyországból és sem a pokolból nem tért vissza még senki, így hiteles leírások nincsenek, hogy melyik a jobb vagy a rosszabb. Különböző emberek - első sorban papok - víziói alapján képzelik el mindkettőt, esetleg kábítószer hatására is, tehát mindegy hova kerülsz. A tested és az "eszed" ezekben már nem fog érzékelni,- és nem fogsz tudni róla semmit.

Szia!

A parancsolat teljes szövege így hangzik:

"MEGEMLÉKEZZÉL A SZOMBATNAPRÓL, HOGY MEGSZENTELJED AZT. HAT NAPON ÁT MUNKÁLKODJÁL ÉS VÉGEZD MINDEN DOLGODAT; DE A HETEDIK NAP AZ ÚRNAK, A TE ISTENEDNEK SZOMBATJA: SEMMI DOLGOT SE TÉGY AZON SE MAGAD, SE FIAD, SE LEÁNYOD, SE SZOLGÁD, SE SZOLGÁLÓLEÁNYOD, SE BARMOD, SE JÖVEVÉNYED, AKI A TE KAPUIDON BELÜL VAN; MERT HAT NAPON TEREMTETTE AZ ÚR AZ EGET ÉS A FÖLDET, A TENGERT ÉS MINDENT, AMI AZOKBAN VAN, A HETEDIK NAPON PEDIG MEGNYUGODOTT. AZÉRT MEGÁLDOTTA AZ ÚR A SZOMBAT NAPJÁT, ÉS MEGSZENTELTE AZT."

Azok kedvéért akik nem hiszik, hogy ez az eredeti az ismertetés előtt ezt olvassuk: "És szólta Isten mindezeket az igéket, mondván."

A parancsolat értelme, hogy hat napon át szorgalmasan, lelkiismeretesen tegye az ember minden dolgát. Isten törvényadó szava iránti tisztelete és a személye iránti szeretet jusson kifejezésre viszont a hetedik napi nyugalom parancsának teljesítésében. Teljes igyekezetével törekedjék az ember arra, hogy a hatodik napon befejezze – rendben, szépen – heti munkáját. Így lépjen be mindenekelőtt egy lelki "nyugodalomba." Isten parancsa arra irányul, hogy az ember elégedetten pillanthasson vissza heti munkáira, mint ahogyan Ő is ezt tette a teremtés munkája utáni hetedik napon. Szükséges minden bűnt elrendezni Istennel és egymással, hogy igazi, lelki nyugodalmat biztosítsunk magunknak is, és egymásnak is. Isten igazi örömünnepnek szánta a hetedik napot, amit vele való egyéni közösségre, és "szent gyülekezésre" (közös istentiszteletre), valamint egymással és a természettel való közösségre, ezenkívül jó cselekedetekre fordítson az ember.

Bűn tétlenül élni, hanyagolni a kötelességek teljesítését hét közben, és kenyérkereső munkát végezni a hetedik napon, amikor Isten önmagával közösségbe hívja az embert. Ez a nap gyönyörűséges lehet mindazok számára, akik Krisztus teremtő és megváltó hatalma jeléül fogadják el. Emlékeztet a Paradicsom elvesztett békéjére, ugyanakkor előremutat az Üdvözítő által újból helyreállítandó békére.

1. Természetesen a szombat lett az emberért és nem az ember a szombatért. Szabad tehát szombatnapot jót cselekedni, életet menteni, gyógyítani, ha ilyen hivatást választasz.

2. Keress magadnak olyan közösséget, ahol a fentiek szerint tudod gyakorolni a hitedet.

Üdv. Péter

A szombatról:

Róma 10:4: „a Törvény vége Krisztus, mindazok igazságosságára, akik hitet gyakorolnak.”

A sabbat megtartása ennek a Törvénynek része volt. Isten arra használta fel Krisztust, hogy véget vessen e Törvénynek. Hogy igazságos állapotban vagyunk-e Isten előtt, az a Krisztusba vetett hitünktől, és nem a hetenkénti sabbat megtartásától függ. (Lásd még: Galácia 4:9–11; Efézus 2:13–16.)

Kol 2:13–16: Isten „kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt . . . Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében.”

A 2Mózes 31:14 és a 4Mózes 15:32–35 szerint ha valakit a Mózesi Törvény alatt bűnösnek találtak a sabbat megszentségtelenítésében, azt az egész gyülekezetnek halálra kellett köveznie. Sokan, akik a sabbat megtartása mellett érvelnek, örülhetnek tehát, hogy nem állnak e Törvény alatt. Az itt idézett írásszöveg rámutat, hogy az Izraelnek adott sabbat megtartására vonatkozó követelményre már nincs szükség ahhoz, hogy helyeselt állapotban legyünk Isten előtt.

Felosztható-e a Mózesi Törvény „szertartási” és „erkölcsi” részre, és kötelező-e a keresztényeknek az „erkölcsi törvény” (tízparancsolat) betartása?

Úgy utal Jézus a Törvényre, mintha az két részre lenne felosztva?

Máté 5:17, 21, 23, 27, 31, 38: „Ne gondoljátok, hogy megsemmisíteni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megsemmisíteni jöttem, hanem betölteni.” És most figyeljük meg, hogy Jézus mit foglalt bele a további mondanivalójába: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Ne gyilkolj [2Móz 20:13; a hatodik parancsolat]« . . . Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed [5Móz 16:16, 17; nem része a tízparancsolatnak] . . . Hallottátok, hogy megmondatott: »Ne kövess el házasságtörést [2Móz 20:14; a hetedik parancsolat].« Ezenkívül megmondatott: »Aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet [5Móz 24:1; nem része a tízparancsolatnak].« Hallottátok, hogy megmondatott: »Szemet szemért és fogat fogért [2Móz 21:23–25; nem része a tízparancsolatnak].«”

Jézus tehát felváltva hivatkozott a tízparancsolatra és a Törvény többi részére, anélkül hogy különbséget tett volna köztük. Nekünk másként kellene tennünk?

Különválasztotta-e Jézus a tízparancsolatot, amikor ezt kérdezték tőle: „Tanító, melyik a legnagyobb parancsolat a Törvényben?” Nem. Ehelyett ezt mondta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták” (Máté 22:35–40). Ha egyesek ragaszkodnak a tízparancsolat megtartásához (5Móz 5:6–21), mondván, hogy a Törvény többi részével ellentétben ezeket kötelesek betartani a keresztények, valójában nem éppen azt vetik el, amit Jézus a két legnagyobb parancsolatnak nevezett (az 5Mózes 6:5-öt és a 3Mózes 19:18-at idézve)?

Tehát még egyszer: ... ha valakit a Mózesi Törvény alatt bűnösnek találtak a sabbat megszentségtelenítésében, azt az egész gyülekezetnek halálra kellett köveznie. Sokan, akik a sabbat megtartása mellett érvelnek, örülhetnek tehát, hogy nem állnak e Törvény alatt!

A helyes istentisztelet az, ami Neked, az Isten egyszülött Fiának/Leányának, - nem a személynek, az ego-nak, vagy másoknak, - tehát Istennek tetsző. A harmadik parancs az ember kapzsiságát igyekszik korlátozni, ami a tudatát egyre anyagiasabbá teszi. Mindegy tehát mikor tartja valaki a munkaszünetet, fontos az, hogy betartja és ilyenkor olyan dolgokkal foglalatoskodik ami (ön-)tudatát felemeli.

Jézus feladatának tekintette az emberek (ön-)tudatát felemelni, minden törekvése arra irányult, hogy tanítványai tudatosuljanak isteni kilétük felől. Az utolsó vacsorán elrendelt szertartás csak egy eszköz erre a célra. A mai keresztény istentisztelet annak csak egy halvány árnyéka.