Isten nem szereti ha valakinek van önbizalma?

A boldogsághoz elengedhetetlen, hogy az embernek méltósága vagy önbecsülése legyen. Az emberi tökéletlenség és az abból eredő gyarlóságok miatt néhányan negatívan tekintenek magukra.

Tanuld meg Isten szemével látni magadat. Növelheti a boldogságot az a tudat, hogy Isten kívánatosnak tartja az őt szeretőket, és bízik bennük, még akkor is, ha ezek a személyek értéktelennek tartják magukat

Gondoljunk például Mózesre, aki rendkívüli hitet, lojalitást és odaadást tanúsított. Amikor úgy látta, hogy a rá bízott feladat meghaladja az erejét, bátortalanul ezt kérdezte: „Ki vagyok én?”

Magában nyilván azt gondolta, hogy ő egy senki, és nem képes teljesíteni a megbízatást. Több dolog is hozzájárulhatott, hogy alkalmatlannak érezte magát a feladatra: Egy rabszolgasorban tartott nemzet tagja volt. Az izraeliták elutasították. Nem volt a szavak embere.

Pásztor volt, és az egyiptomiak utálatosnak tartották a pásztorokat

Nem csoda, hogy alkalmatlannak érezte magát

Isten azt mondta vonakodó szolgájának, hogy mindig vele lesz.

A keresztényeknek pedig ezt ígéri: „Semmi esetre sem hagylak cserben, és el sem hagylak semmiképpen”(Héberek 13:5)

Isten azt "nem szereti", ha valaki istennek képzeli magát. De ez valójában csak egyszerű pszichológia, egyszerűen az önmagukat istennek vélő emberek determinálják magukat a rossz emberi kapcsolatokra és az ebből fakadó nehézségekre.

Az egészséges önbizalomnak és önértékelésnek ki kellene alakulnia a gyerek első 3-4-5 évében és ha olyan a család, akkor ki is alakul. Csak sajnos sokszor "nem olyan". Pont, hogy az egészséges önbizalom az alapja annak, hogy az ember ki tudja használni veleszületett adottságait, mert csökkent önértékeléssel és kicsinyhitűséggel csak önmagát fogja akadályozni mindenben. És nyilván Isten - ha bármit is akar, akkor pont azt, hogy a boldogságodhoz használd fel azokat a kincseket, amit tőle kaptál, ennek vannak szimbolikus bibliai történetei is.

Valószínűleg a szüleid amellett, hogy nem figyeltek rád oda megfelelően és nem ismerték fel a szükségleteidet csecsemőként vagy kisgyerekkorodban, még olyan hiedelmeket is mantráztak, ami miatt szégyenérzet is társul most ahhoz, hogy merj. Érdemes lenne egy pszichoterápián feltárnod az kisebbségi érzéseid gyökerét és azt is, hogy miért nem gondolod illendőnek élni a képességeiddel.

Azért ne arra menjen el az energiád, hogy szüleidet előveszed ezekért, hanem szakadj el tőlük lélekben és szüless újjá.

Manifesztáld magadban a lelki erőt a bátorsághoz. Ha bevonzod ezeket az új képességeket, akkor meg is szerezheted. Gyakorlat teszi a mestert.

Ezeket a bevonzott képességeket, pedig a szeretettel tudod összetapasztani, hogy vonzóvá válj a társadalom számára.