Mit gondoltok arról, ha valaki ateista, de a gyerekét kereszténynek neveli és a gyereke előtt önmagát is kereszténynek vallja?

Nehezen tudom elképzelni, hogy létezik ilyen. Ha ateista, akkor nem tudja a gyerekét hitelesen kereszténynek nevelni.

(Géza sem maga nevelte Istvánt, hanem "szakemberekre" bízta ezt a részét, de egyébként Géza nem volt ateista...)

Az tűnik életszerűnek, hogyha engedi a gyereke keresztény nevelését. Ilyen példát ismerek, mert az apa ateista, de a felesége katolikus. A gyerekek mennek az anyjukkal templomba, járnak hittanra, stb. és az apa ebbe nem szól bele.

Nem látok abban semmi kivetnivalót, ha valaki vallási iskolába járatja gyermekét, illetve keresztény erkölcsökre neveli. Lásd: tízparancsolat V-X-ig. Modjuk a VII-et inkább eredetiben értelmezném:

(VII.) Ne paráználkodj. (Az eredetiben: Ne légy házasságtörő.)

Akkoriban az ország nyugathoz való tartozása melletti elköteleződése volt a kereszténység. Azóta rendesen megváltozott a vallás és egyház szerepe az európai társadalomban, szóval kíváncsi lennék arra, hogy miért tartja tulajdonképpen fontosnak a kereszténységet.

Kicsikét hasonló helyzetben vagyok, mert nagyon vallásos keresztény családban nevelkedtem. Felnőttként nem hiszek Istenben, de valahogy a keresztény ünnepek, hagyományok, a Biblia ismerete az alap. El se tudom képzelni, hogy a majdani gyerekem azt se tudja például, hogy mit ünneplünk húsvétkor (a csokinyuszin kívül). De nem tudom racionálisan megindokolni, hogy miért ragaszkodom ehhez ennyire. Gyökértelennek érezném magam enélkül.

Az ötlet nem rossz. De:

Hogyan tud példát mutatni a keresztény életben, amikor fogalma sincs mit jelent keresztényként élni. Isten első sorban a szülőt nevezi meg arra, hogy Isten vezetése és oktatása szerint nevelje.

De kívánom hogy sikerüljön neki, azonban nem ártana, ha Ő is a tettek mezejére lépne, még nem késő.

XD

Szomorú. Semmit se tud a világról és dogmákat akar átadni a gyerekének. Nem hitet, hanem vallást ad át. Jó helyett rosszat.