Amikor valaki meghal valószínűleg ez történik?

Jn 9:1-41 „Ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?”

Állítás

A tanítványok kérdésében a karma tanának ismerete sejthető, hiszen a vak a születése előtt nem vétkezhetett máshogy, csak előző életében.

Szövegkörnyezet

János 9:1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született? 3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 4 Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.

Cáfolat

Először is, a tanítványok nemcsak a vakon születettnek, hanem a szüleinek a vétkességére is rákérdeztek. Izraelben ugyanis közismert volt az egymás mellett élő és egymást követő generációk egységén, a „háznépen” levő isteni áldás vagy átok lehetősége (vö. Kóré, Áháb, Dávid, Éli, Fineás és háznépük eseteivel, vö. Máté 27:24-25, Apostolok cselekedetei 2:39, 1Korinthus 7:14). Tudták, hogy Isten a bűnt betegséggel is büntetheti, ezért egyes korabeli rabbik azzal próbálták magyarázni a születési rendellenességeket, hogy a magzat még az anyaméhben is vétkezhet. Másodszor, Jézus az eseményeket nem visszaforgatta, hanem előresegítette: lezárta tanítványai ok-firtató, más életében vájkáló gondolatait, és tagadta, hogy a helyzet oka a vak vagy a szülei vétkeiben keresendő. Ezután pedig feltárta, hogy ennek a nyomorúságos helyzetnek ő milyen értelmet tud adni: a világtalanul született meggyógyulása sosem látott csoda, Jézus egyik messiási jele lett (9:31-33), ami arról tanúskodott, hogy ő a világ világossága (9:5). Hasonló célja volt Jézusnak azzal is, hogy Lázárt nem meggyógyította, hanem halála után támasztotta fel, így bizonyítva, hogy ő maga a feltámadás és az élet (ld. János 11. fej.).

Mt 11:14, 17:12 – Illés és Keresztelő János esete

Állítás

Jézus szerint Illés próféta Keresztelő Jánosban reinkarnálódott.

Szövegkörnyezet

2Királyok 2:1-18 Illés mennybe való felragadtatása

Malakiás 3:1.23-24 Illés eljövetelének ígérete

Máté 11:1-14 János kérdése, Jézus tanúskodása Jánosról

Máté 14:1-12 János halála

Máté 17:1-13 Jézus a megdicsőülés hegyén, együtt Mózessel és Illéssel

Cáfolat

Először is, a karma-tan szerint is kizárható, hogy Illés „szelleme” jóval Keresztelő János halála után a megdicsőülés hegyén újra egyik előző életének felismerhető sze­mélyeként, Illésként jelenjen meg. Másodszor, Illés nem halt meg: elevenen fel­ragadtatott a mennybe, mint egykor Énók (1Mózes 5:22-24). Illés tehát a testét nem hagyta a földön, hanem valamilyen ideiglenes létformát kaphatott, amely­ben aztán Jézus idején Mózessel együtt megjelent a megdicsőülés hegyén. Harmadszor, Jánosban nem Illés lelke, azaz személye volt, hanem Isten Lelke, akárcsak Illésen (ld. Lukács 1:15-17), hiszen a feladatuk ugyanaz volt: Izraelt visszatéríteni Istenéhez. Jézus csak ebben az értelemben azonosíthatta Jánost Illéssel. Végül, döntő, hogy maga János is csak ezt az illési útkészítő szerepet (Ézsaiás 40:3-5) vállalta magára, és ő tagadta, hogy Illés lenne (János 1:19-23).

Jak 3:6 „Életkörünk”

Állítás

Jakab az orphikus misztériumvallásnak a lélekvándorlást jelölő kifejezését használta (trokhosz tész geneszeósz), tehát ő is hitt benne.

Szövegkörnyezet

Jakab 3:1 Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár. 2 Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. 3 Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. 4 Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. 5 Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! 6 A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, és egész életkörünket lángba borítja, maga meg a pokoltól fogott tüzet. 7 Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberiség, 8 de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. 9 Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. 10 Ugyanabból a szájból áldás és átok száll. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie! (A Szent István Társulat 1974-es fordítása.)

Cáfolat

Először is, Jakab – zsidó és keresztény lévén – eleve ki lett volna zárva az orphi-kus kultuszból. Másodszor, maga a kifejezés az 1. századra már rég bekerült a görög közhasználatba, szólássá vált. Más bibliafordításaink szerint is egyszerűen „egész életünket” (ÚFO 1990, Ravasz), „egész életutunkat” (Békés-Dalos) vagy „egész életünk folyamát” (Káldi Neovulgáta) jelentette. Régies fordításával („életünk folyását”) Károli Gáspár „az élet menetére” gondolhatott, akárcsak a szószerintiségre törekvő Csia Lajos („az élet körforgását”). Ez utóbbi azonban, Vida Sándor verziójával („életünk körét”) és főleg a Szent István Társulat 1974-es fordításával („egész életkörünk”) együtt félreérthető. A SzIT 1974-es változata éppen szószerintiségében félrevezető, akárcsak a 2005-ös, javított verzió („változékony életünket”). Harmadszor, a szövegkörnyezetből is nyilvánvaló, hogy Jakab a kifejezést annak köznyelvi értelmében használta: egyszerűen a nyelvi bűnöknek (pletyka, rágalom, átok) mindenre kiterjedően romboló hatására utalt vele. Végül, a kifejezés az Újszövetségben csak itt fordul elő.

Jn 3:7 „Újonnan kell születnetek”

Állítás

Jézus szerint az embernek sokszor meg kell születnie, amíg eléri „Isten országát”, azaz a lélek isteni állapotát.

Szövegkörnyezet

János 3:1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 2 Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten. 3 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. 4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét? 5 Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7 Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8 A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. 9 Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez? 10 Jézus így válaszolt: Te Izrael tanítója vagy, és ezt nem tudod? 11 Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket.

Cáfolat

Először is, a beszélgetés Jézus anyanyelvén, arámul folyt; az Újszövetség eredeti szövege viszont az ógörög nemzetközi köznyelvi változatán (koiné) íródott. A görög szövegben az „újonnan”-nak fordított szó eredetije (anóthen) több jelentésű: alapszava az anó (fent), határozói ragja a -then; jelentése helyhatározóként: „fentről”, időhatározóként: „kezdettől fogva” vagy „ismét, újonnan, újra”. A „felülről születni” fordítási lehetőség beleillik a szövegösszefüggés logikájába („Oda-fentről” = „az Égtől” = Istentől születni), illetve János szóhasználatába és a teljes Írás tanításába. Bár nem tudni, hogy az eredetileg arámul elhangzó beszélgetésben melyik szó állt („fentről” vagy „újra”), maga a beszélgetés segít ezt eldönteni.

Másodszor, Jézus „Isten országának” a meglátásáról beszélt, ami mindkettőjük számára ugyanazt jelentette: „Isten királyságát”. Ez a Bibliában sosem elvont fogalom, és nem is a mennyre utal. Vagy konkrét, a Messiás által uralt földi teokráciát jelent (Máté 6:10 „Jöjjön el a te országod / uralmad … a földön is”), illetve ennek előízeként a Szentlélek által itt és most megtapasztalható lelki valóságot (pl. Róma 14:17). Lényeg, hogy Isten országának részesei csak a feltámadt igazak lehetnek. Nikodémus azonban hiába „Izrael tanítója”, farizeusi hitélete ellenére sincs esélye arra, hogy megláthassa Isten királyságát.

Harmadszor, Nikodémus, aki „vénember” volt, izraelitaként egy életben gondolkodva és saját életére visszagondolva értetlenül is arra kérdezett rá, hogyan térhetne vissza: „megszülethetik ismét?” vagy „…másodszor?” (deuteron gennéthé­nai, 4. vers). Nikodémus tehát nem egy következő földi életre vagy földi életek sorára gondolt, hanem abban kételkedett, hogy az egyetlen földi életet újra lehetne kezdeni.

Negyedszer, Jézus nem is valamiféle újabb földi élet szükségességéről beszélt, hanem lelki-szellemi születésről (vö. 6-8. vers). Nem újabb próbálkozásról, hanem egy minőségileg új élet megszületéséről. Nem úgy beszélt Nikodémussal, mint akinek erre valamikor a halál után lesz lehetősége, hanem mint akinek itt és most, ebben a földi életben van rá szüksége és lehetősége (János 1:10-13). Ugyanígy gondolkodva írták az apostolok, hogy Krisztusban „csak az új teremtés számít”, hiszen e nélkül a bűnös ember erkölcsi és lelki-szellemi értelemben „halott” (Efezus 2:1-12). Ezért szükséges felülről, magától Istentől újjászületni, hogy új teremtményekké legyünk (2Korinthus 5:17, Galata 6:15) egyszer s mindenkorra (Róma 8:19, 1János 3:1-4, 5:1).

Összefoglalás

A fenti bibliai szövegek az eredeti nyelv, az eredeti gondolatmenet és a kortárs zsidó kulturális háttér ismeretében nem igazolják azt az elméletet, hogy a zsidó és a keresztény vallás szentírásaiban a posztvédikus indiai vallásosság elemei (karma és szamszára) benne lettek volna.

További, tanulmányozásra ajánlott bibliai szövegek a keresztény tanításról: Zsidókhoz 9:27, János 11:25, Kolossé 3:3, Filippi 3:20-21, 1János 3:2, 1Korinthus 15:54

JÁNOS EVANGÉLIUMA

17. fejezet

Jézus főpapi imádsága

1

Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged,

2

mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Jn 3,35

3

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.

4

Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: Jn 4,34; 5,36

5

és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett. Fil 2,6-11; Zsid 1,3

6

Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. 2Móz 3,13

7

Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van;

8

mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem.

9

Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid,

10

és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük.

11

Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!

12

Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. Zsolt 41,10

13

Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.

14

Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Jn 3,13

15

Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 1Kor 5,10; 1Jn 2,14

16

Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.

17

Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.

18

Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba:

19

én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal. 1Kor 1,30; Ef 5,26; 1Thessz 4,7; Zsid 9,14; 10,10

20

De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; Róm 8,34

21

hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.

22

Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk:

23

én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.

24

Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. 1Thessz 4,17; Fil 3,21; Ef 1,4

25

Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem.

26

És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.