Katolikus vallásban a szentekhez való imádkozás, illetve a szentekről való kép és szobor bálványimádásnak számít?

Nem, mert nem oket tartjak Istennek, csak a kozbenjarasukat kerik.

A Tizparancsolatban levo tiltas pl. arra vonatkozott, amikor a zsidok a balvanyimado arabokat utanozva, kifaragtak mondjuk egy kacsat fabol, es AZ lett az istenuk, ahhoz imadkoztak. Tehat nem a kacsa, amit abrazol, hanem maga a szobor.

A szentek valaha elt embereket abrazolnak, akikrol tudjuk, hogy emberek voltak es ez csak a szobruk, de a katolikusok meg tudjak / szoktak oket kerni, hogy jarjanak kozben az erdekukben Istennél. A szentek, nem a szobrok.

En ugy tudom, a reformatus egyhaz sem a szentek szobrait tartja balvanyimadasnak, hanem az Eucharistiat, amelyben a katolikusok magat Krisztust imadjak. Az ostya nem JELKEPEZI vagy ABRAZOLJA Krisztust, hanem maga Krisztus.

Laikus protestansok hiszik, hogy a szentkepek balvanyok.

@ "Továbbra sem imádkozik senki a szentekhez. Illetve biztos van ilyen is, de az babonás vagy valami olyasmi és nem katolikus."

Az igazság az, hogy a Katolikus Egyház köztudottan imádkozik a szentekhez, köztük is kiemelten Szűz Máriához, Jézus anyjához, de semmiképpen sem imádja őket. Az imádkozás nem imádás, bármennyire is hasonlít ez a két szó a magyar nyelvben, az eredti görögben viszont ez teljesen két szócsalád.

Az ima, az imádkozás egy nem természetes módon jelenlevő láthatatlan lény megszólítása, ami ugye általában és legtöbbször Isten. Az ima tehát Istennel illetve más természetfeletti lényekkel, angyalokkal, szentekkel való kommunikáció egyfajta "beszélgetés".

Az imádás magyar felfogásban valójában intenzív imádkozást, imával való elhalmozást jelent, ezért a hasonlóság a két szó között. A görögben az imádás a hódolás szóval egyezik meg, vagyis az imádást intenzív hódolatként fogja fel. Az imádás valójában intenzív, kitüntetetett, legelőre tett, csak Istennek kijáró tisztelet és szeretet jelent, ami intenzív imában és hódolatban is megjelenik.

A a szentekhez való imádság valójában csak egyszerű megkérése annak, hogy imádkozzanak értünk Istenhez. Az Egyház hiszi a szentek közösségét, hiszi, hogy a Krisztusban meghaltak valójában élnek, mert aki Krisztusban hisz, ha meghalt is élni fog, s valójában nem hal meg sohasem. (Jn 11,25-26) A Krisztusban elhunytak a mennyben vannak, követik a földi eseményeket és folyamatosan kérik Istent. (Jel 6,9-11)

A katolikusoknál valóban szokás feszület vagy egyéb szobrok előtt is térden állva is imádkozni. A térdelés azonban nem a szobornak szól, az a szobor pusztán csak ott van, mint emlékeztető, mint imára inspiráló. A katolikusok nem imádják sem a szenteket sem a szobrukat. A katolikus hit szerint ugyanis sem a szentek sem szobrok nem istenek, hanem csak szentek és szobrok.

A Bibliában a zsidók például leborultak a frigyláda előtt, amin egyébként agyal szobrok voltak, de nem imádták sem a ládát, sem a szobrokat, a leborulás nem a ládának szólt. Aki szentek szobraik előtt imádkozik, az valójában azzal a gondolattal "játszik" el, hogy az ábrázolt szenttel együtt imádkozik Istenhez, vagy az ábrázolt szent imádkozik érte Istenhez.

De ha Krisztus Isten is akkor lehet imádni nem? Bár a kenyeret meg a bort nem kéne mert abban nem jelenik meg Krisztus csak elképzelik. Senki nem látta meg Fizikálisan Megjelenni Minden Szentmisén Krisztus teste egy részét az ostyaban vagy a borban a vér édes ízét érezni. De mondjuk ha a katolikusok így hiszik akkor terdeljenek az Euharistia előtt nem ez e legnagyobb baj.

A Szentségimádás a Nagyobb Bűnűk hogy azt az ostyát imádják ami a monstranciaban van. És tényleg az is bűn hogy csokolgatják a szobrokat.