A Biblia hol írja, hogy halál után nincs élet, öntudatlanok leszünk?

1) Közismert, hogy a Prédikátor könyve két ellentétes módon mutatja be, hogyan lehet tekinteni az ember küzdelmét a világban. Az egyik a világi, humanista, materialista nézet, amely mindent egy korlátolt, földi perspektívából magyaráz – figyelmen kívül hagyva Istent és részvételét az emberek ügyeiben. Ez a földi nézőpont teljes mértékben nélkülözi az isteni kinyilatkoztatás segítségét.

A másik lehetőség egy vallásos, szellemi megközelítés, amely az életet és az élet problémáit Istent tisztelő nézőpontból értelmezi. Ez a szemléletmód figyelembe veszi az isteni kinyilatkoztatásokat, amikor az életet, és a vele kapcsolatos problémákat magyarázza. Ez a nézőpont győzedelmeskedik a könyv végén.

A következőket szeretném kihangsúlyozni: Sok olyan tudós van, aki a Prédikátor 1-10-et földi szemléletmódot visszatükrözve értelmezi, az isteni kinyilatkoztatás segítsége nélkül. Annak bizonyítására, hogy ezek a versek kizárólag emberi nézőpontot képviselnek, David Reed a következőt gondolatot veti fel:

„Az író nemcsak azt mondja az 5. versben, hogy a halottak semmit sem tudnak, de azt is hozzáteszi, hogy „nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik.” (6. vers, MBT). (Kérdezzen meg egy Jehova Tanúját, úgy hiszi-e, hogy a halottak már soha nem jönnek vissza. Azt fogja mondani, hogy nem, mivel abban hisz, hogy lesz egy feltámadás a nap alatt erre a földre.) A 2. vers (SZIT) azt a gondolatot fejezi ki, hogy „mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra”, és ez a gondolat teljesen ellent mond a Biblia többi részének. (Kérdezzen meg egy Tanút, elhiszi-e, hogy ugyanaz a sors vár rá akkor is, ha igazságos lesz, és akkor is, ha igazságtalan. Egészen biztos, hogy nemmel fog válaszolni)... Úgy következtethetünk tehát, hogy az 5. vers egy olyan rész közepén található, mely egy hitetlen, világi nézőpontot képvisel – nem Istenét.”

Mivel a Prédikátor 9:1-10 kizárólag emberi szempontot fejez ki, ezért az 5. vers azt jelenti, hogy szigorúan emberi nézőpontból tekintve a halottak semminek sincsenek a tudatában. Mivel ez a helyzet, ez a vers nem Isten igazságát tanítja. És mivel ez így van, ezt a verset nem lehet annak az állításnak a támogatására felhasználni, hogy nincs tudatos létezés a halál után.

Kérdezze meg:

Tudta Ön, hogy a Prédikátor könyve két ellentétes nézetet mutat be – egy szigorúan humanistát, és egy másikat, amely szellemi és Isten tiszteletét tükrözi?

Ha, mint ahogy sok tudós hiszi, a Prédikátor 9:1-10 szigorúan humanista álláspontot tükröz, érti, miért mondhatjuk, hogy az 5. versben levő állítás nem Isten nézőpontját tükrözi, hanem a bukott emberiségét?

Marian Bodine, az Őrtorony szakértője, még egy kérdést felvet (amely hasonló David Reedéhez) ezzel a verssel kapcsolatban. Azt mondja, „Ha az a kifejezés, hogy 'semmit nem tudnak', azt jelenti, hogy a halottak öntudatlanok a sírban vagy a szellemi világban, akkor az a kifejezés, hogy ’nincs részük többé semmiben sem’ azt jelenti, hogy nem lesz feltámadás, vagy jutalom a 'jelenlegi' élet után.” Ha Jehova Tanúi következetesek, akkor ezt a következtetést kell levonni.

2) Vannak más keresztény tudósok is, akik olyan értelemben magyarázzák a Prédikátor 9:5-öt, hogy a halottak nincsenek tudatában a fizikai világban történő eseményeknek. Robert Jamieson, A. R. Fausset, és David Brown azt írják a könyvükben, hogy a halottak semmit sem tudnak, „legalábbis arról, ami fizikai érzékelésükkel és az evilági ügyekkel kapcsolatos (Jób 14:21; Ézs 63:16).” Ehhez hasonlóan H. C. Leupold a Prédikátor könyvéről írt könyvében is azt olvashatjuk, hogy az író ebben a versben „csak a halottaknak az ehhez a világhoz való viszonyáról beszél.” Azonban a halottak még mindig tudatában vannak olyan dolgoknak, amelyek nem kötődnek a fizikai, földi világhoz.

Bármelyik magyarázatot válasszuk is, az világos, hogy a Prédikátor 9:5-öt nem lehet bizonyítékként idézni az Őrtorony nézetének alátámasztására. Az Őrtorony Társulat ezt a verset olyan egyértelmű szakaszoktól teljesen elszigetelten magyarázza, melyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy emberi lények rendelkeznek tudatos létezéssel a halál utáni életben (Lukács 20:38; 2Korintusz 5:6-8; Filippi 1:21-23; 1Tesszalonika 4:13-17; Jelenések 6:9-10).