Hogyan győzzem le az ítélkezést adakozás közben?

Leírom neked a másik oldalt, hátha segít.

Jó pár évvel ezelőtt egyre rosszabbul álltunk anyagilag. Megesett, hogy már kenyérre sem telt. De volt mobil, mert mikor aláírtuk a két éves szerződést, akkor nem tudtuk, hogy ilyen helyzet lesz, volt internet, szintén ez miatt és volt hitel is. Tehát a kaján kellett spórolni. LÁTSZÓLAG nem voltunk rászorulva, hisz látszólag megvolt minden, de azt senki nem látta, hogy hányszor sírtam összegörnyedve, rettegve a holnaptól és féltettem a családomat. Nem volt hosszú idő, nyolc hónap, de borzalmas volt.

Volt, aki segített. Volt, aki úgy segített, hogy elkezdett nekem okoskodni, hogy hogyan kéne spórolni és hogy magunknak köszönhetjük az állapotot. Volt aki azt állította, mondjuk ő nem segített, hogy mi a gyülekezetbe csak kunyerálni járunk. Mindkettő nagyon fájt, nagyon megalázó volt. Mert bármit mondtam, nem hitték el.

És volt olyan, aki csak úgy beállított egy szatyor kajával és nem mondott semmit.

Azóta már talpra álltunk, de ez miatt én már nem nézem, hogy mi lehet abban a hiba, vagy fogyatkozás, akinek épp adok. Oda sem nézek, csak adok és megyek tovább, ne legyen neki kellemetlen még véletlenül sem.

A süketről meg csak annyit, hogy ki tudja mi vezeti majd megtéréshez, lehet, hogy pont a te adományod miatt fog majd a lelkiismerete megszólalni.

Az a baj, hogy nem vagyunk Isten és nem ismerjük minden ember szivét.

Nem tudhatjuk, hogy az a kollégista csak lusta-e, vagy tényleg egy erőtlen akarat gyenge ember aki soha nem tud annyit kipréselni magából mint Te vagy mások.