A tizparancsolat azt mondja atyadat es anyadat tiszteld.....itt a szulokre gondol (apa es anya) vagy az Istenre mint atya?

A szülőkre vonatkozik az a parancsolat.

A "tiszteld" az nem azt jelenti, hogy egyetértesz vele. Tiszteled, mert fölnevelt. Akkor is ha vannak, hibái, gyengeségei (neked is vannak, legföljebb nem tudsz róluk).

Ez természetesen a normál esetre vonatkozik. Aki eldobja a gyerekét magától, vagy otthagyja, azt én se tudom, hogyan lehetne tisztelni.

Mint ember és mint a szülőd tiszteletet érdemel. Ha tetszik neked, ha nem. Amennyiben nem tiszteled, akkor a Szentírással mész szembe, Isten szavával. Nem a bűneit és hibáit kell tisztelned, hanem az embert benne és az apát, aki élete verejtékes munkája által felnevelt.

„Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!”

Nem a gyengeségeit vagy a bűneit kell tisztelned. Ha az apád meggyilkol valakit, neked nem kell fölötte szemet hunynod. A többi bűnnel is ez a helyzet.

A lényege a parancsolatnak (mint amúgy az összes parancsolatnak) a társadalom integritásának fenntartása. Ebben az esetben az, hogy ne felejtsük el azt, hogy honnan jöttünk. A szülőkben testesül meg az a civilizációs örökség, amit hordoznunk kell. Ez az, aminek köszönhetjük, hogy nem a vadonban kell boldogulnunk. A család a társadalom alapja és kicsinyített mása, amiben a szülők hordozzák azt a tudást, aminek segítségével az emberi lét gyökeret tud verni.

Persze, mindegyik parancsolatra lehet olyan példát hozni, amikor betartása nonszensszé válik. Léteznek olyan diszfunkcionális családok, ahol a szülő csak pusztít. Előfordulhat, hogy valakit meg kell ölnöd. Előfordulhat, hogy valakit meg kell lopj a nagyobb jó érdekében. Ha a tízparancsolatot egy mindenre tökéletesen illeszkedő szabályrendszerként fogjuk fel, akkor ami megvalósul, az egy embertelen, totalitárius rendszer, nem Isten királysága. A másik ember méltósága csak annyiban vehető figyelembe, amennyire azt az adott személy engedi.

A parancsolatok irányelvek, amik mentén egy jól működő szociális közegben tudunk érvényesülni anélkül, hogy szétrúgnánk azt magunk körül. De egy diszfunkcionális közeg nem feltétlenül az, amihez ragaszkodnunk kell. Ezért nincs értelme betű szerint követni a parancsolatokat. Kiindulásnak jó, de azért van értelmünk, hogy felfogjuk a helyzetek komplexitását, és nem azért, hogy lecseréljük néhány egyszerű utasításra, amit mérlegelés nélkül követünk.

Hallgasd meg ezt a történetet, hogy legyen egy kis viszonyítási alapod!

[link]